Rocky

Lili október eleje óta jár akrobatikus rock and rollra az iskolába heti 2 alkalommal. Már egy ideje a decemberi fellépésükre készültek, itthon naponta többször is meg kellett néznünk az előadását, sokat gyakorolta, mindegy milyen zenét hallott eltáncolta, és nagy izgalommal vártuk mindannyian a múlt szombatot. Mivel ők még rövid ideje járnak, ezért még nem volt fellépő ruhájuk, csak egyforma pólójuk, és fekete nadrágjuk. Szerintem ügyesek voltak,  még akkor is ha az edző sokszor mutatta nekik a lépéseket, és főleg ha azt nézzük, hogy 2,5 hónapja csinálják. Igazából egyébként hárman lettek volna, de az egyik kislány lebetegedett.

Téli futások

Ebben a hónapban is voltunk futóversenyeken, a gyerekek még mindig lelkesek, vagyis néha "csak" rábeszélhetőek, de eddig mindig jöttek, és csinálták. Még akkor is amikor az időjárás nem igazán kedvezett a sportolásnak...:

Gergő mondások

Feladatozunk, állatokról kell eldönteni, hogy melyik hol él: tóban, vagy óceánban.

Gergő hangosan gondolkozik:

- Polip: óceán, medúza: óceán, cápa: óceán, béka: tav.

________________________________________________

Gergő:

- Az oviban Tomi megkérdezte tőlem, hogy ha nagy leszek, akkor rabló leszek? Nem tudom miért kérdezte ezt, amikor tudja, hogy nem leszek rabló!

- Akkor mi leszel?

- Óvónéni azt mondta, hogy én olimpiai bajnok leszek, Tomi meg cápakutató.

Kis gondolkodás után:

- Olimpiai rabló leszek!

Karácsonyi hangulat

Na ez az ami mostanában nálunk nem nagyon volt. Kissé összesűrűsödtek a dolgok, és én alig tudtam ráhangolódni az ünnepekre. Még a télapós ablakdíszünket is akkor tettük ki, amikor már 1 hete sehol nem volt a mikubácsi. Sajnos a szokásos mézes sütés is elmaradt és az adventi koszorút sem vettük elő idén. Szerencsére az oviban és az iskolában pótolták az itthoni elmaradásainkat. Gergőéknél volt Luca napi vásár, ahol vettünk Luca napi búzát, és ezt el is ültettük. Talán ez volt az egyetlen dolog, amit megcsináltunk. Azóta is locsolgatjuk, és nő is szépen. Emellett szintén az oviban volt közös adventi délután, ahol együtt sütöttünk mézest, körtáncoltunk a gyerekekkel és az óvónőkkel. A gyerekektől kaptunk kis ajándékot: saját kezűleg készített angyalkát. Liliék is csináltak az iskolában karácsonyfa díszeket, és képeslapot is írtak nekünk.

Télapós dal az iskolából

Lili ma ezt énekelte este a fürdésnél:

Hull a pelyhes dinamit,

felrobbantjuk a sulit.

Repülnek a tanárok, 

örülnek a diákok.

Na ez például különbség az ovi és iskola között.....

Házi feladat

Szerencsére az iskola nem terheli le nagyon a gyerekeket házi feladatokkal. Hétköznap szinte sosincs házi, vagyis megcsinálják a napköziben, haza már nem hozzák. Hétvégére viszont szokott lenni. Múlt szombaton is leült Lili magától, elővette a táskáját, és nekilátott. A család többi tagja szépen félrevonult, hagytuk dolgozni. Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Lili sírdogál, néha asztalra csapja a ceruzáját, nagy bőszen radíroz. Aztán ezek a mozdulatok egyre hevesebbek lettek, és Liliom egyre idegesebb lett. Kiderült, hogy az írás házit nem sikerült úgy megcsinálni, ahogy azt szerette volna, és csak azt hajtogatta magában, hogy "csúnya, nem jó és piros pontot fogok rá kapni, nem csillagot"!  Hiába mondtuk neki, hogy gyönyörű, szép lesz, nem tudtuk megnyugtatni. A végén befejeztük, és megbeszéltük, hogy elővesszük majd másnap.

Hihetetlen, hogy mennyire maximalista, és mennyire el tud borulni, ha valami nem úgy sikerül ahogy ő szeretné. 

Tudom, hogy ez a tulajdonság előny lesz majd, de nem egyszerű kezelni.

Szerencsére azért nem mindennapos ez nála.

Ő mondta

Tegnap társasjátékoztunk a gyerekekkel, nyerésre álltam, és ennek hangot is adtam:

- Anya most szépen begaloppozik a célba!

Mire Gergő:

- Nem galambozol be!

___________________________________

Lili nézegeti az újságot:

- Anya, itt semmiben sincs C betű csak a Ciciliában! (egy kislány nevét olvasta)

Jókívánságok

Lili mostanában gyakran készít papírból sótartót, teleírja számokkal és kívánságokkal, nekünk pedig választanunk kell a számok közül.

Mulatságos dolgokat szokott beleírni:

-  Szálást kapsz!

- Új házat kapsz!

- Boldog születésnapot!

- Kapsz igazi állatot amit akarsz!

- Mi a kedvenc színed?

- Szép vagy!

- Elmehec a mekibe!

- Ajándékot kapsz tőlem!

- Macskát kapsz!

- Elmehec a ebédlőbe!

- Szeretlek!

- Plüsálatot kapsz!

- Imádlak!

- Édeséget kapsz!

- Sok puszit kapsz!

- Legyel josokat a kertben!

- Szeretném ha nem lenne elrontva orád!

Végül a 2 kedvenc:

- Kisbabát várok!

- A szívedben lángol a szerelem!

Házi geocaching

A novemberi tavasznak köszönhetően úgy döntöttünk, hogy kicsit elmegyünk a hegyekbe feltöltődni. A kirándulást összekötöttük egy kis geoláda kereséssel is. Kinéztünk egy könnyen megtalálható ládikát, amit elég gyorsan meg is leltünk. Már itthon gondoltuk, hogy egy láda megtalálása igen csekély örömforrást jelent majd, ezért apa úgy döntött - mivel a közelbe könnyebb fokozatú ládát nem találtunk - hogy készül házi geoládákkal. Vittünk pár csokit, kinderfigurát, és a nap nagy részében ezt játszották, hogy apa eldugta a kis dobozt, a gyerekek meg őrülten keresték. Rettenetesen boldogak voltak minden egyes találatnál. A mókának az vetett véget, hogy elfogytak az ajándékok, pedig lassan már a pez cukorkát is egyesével rejtette el apjuk. Onnantól kezdve Gergő egész séta alatt felváltva könyörgött és kérdezett: "dugsz még ma apa?", "dugjál már apa!".

Az elkeseredést egy házi családi focibajnoksággal ütöttük el: találtunk egy jól kivilágított betonpályát, és a lányok a fiúk ellen küzdöttek. A vége természetesen döntetlen lett, de engem legtöbbet a kapuban állítottak, úgyanis állítólag ott okozok a legkevesebb kárt a mérkőzésen. Szerintem meg nem is voltam annyira béna. Másnap kisvonatoztunk, sétáltunk, kilevegőztük magunkat, élveztük a vénasszonyok nyarát.

 

 

Gergő

Valamelyik reggel tempósan megyünk az ovi fele, Gergő fázik:

- De kár, hogy nem vagyok hőlégballon!

- Miért szeretnél hőlégballon lenni?

- Mert akkor mindig melegítenének!

_______________________________________________

Készülünk Gergő névnapjára, kérdezem, hogy szereti-e a kókuszgolyót, mert akkor azt fogok csinálni, mire ő:

- Már most folyik a szájamból a nyál, annyira imádom!

Különórák

Az úgy volt, hogy rövid nyári pihenő után szeptemberben újra folytatni fogjuk a korcsolyázást. Ez különböző okok miatt nem jött össze, és október elejére tolódott. Akkor viszont újra nem indult el a dolog, és igazából a családból szinte már senki nem szerette volna valahogy ezt az egészet, így nem is forszíroztuk. Így Lili korcsolya pályafutása mellékvágányra szorult, és jelenleg teljesen más irányba mozdult el a leányzó, amit nagy lelkesedéssel csinál: hetente 2 alkalommal jár ritmikus sportgimnasztikára, és szintén 2 alkalommal akrobatikus rock and rollra. Mindkettőt nagyon szereti, és talán még így is - hogy heti 4 alkalommal megy - sokkal humánusabb mint a koris versenysport. Emellett visszaálltunk az úszásra is, eleinte 1x jártunk, de most már oda is 2 alkalommal megy egy héten (a jó időben lovagolt egyszer egy héten, de most azt váltotta ki az úszás). Emellett hétvégén jár hozzánk egy ének tanárnő, aki gitározni tanítja őket.

Most így leírva úgy tűnik, hogy szegény gyerek agyon van terhelve, de nem. Igazából mindkét torna az iskolában van délután, így nem kell őt 4 óra után hozni-vinni. Így marad az úszás amit suli után oldunk meg.

Most legszívesebben elmesélném, hogy Gergő is 25 féle helyre jár, de sajnos ezzel nem tudok szolgálni. Gergő 68 helyre próbáltuk vinni, 539 tanárhoz, de semmi nem jött be neki. Mindent abbahagy valamilyen oknál fogva. Szeptemberben nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy az ovi keretein belül tud majd járni gyerektornára, volt is 2 alkalommal, utána egyszer sem. Mindent bevetettünk az óvónővel együtt, de nem jött össze, abbahagyta. Ugyanígy jártunk az úszással (most októberben a 53. úszóedzőhöz mentünk), az is kudarcba fulladt. Lovaglásnál 1x ült fel a lóra, utána soha többet. A gitár órát egész sokáig jól fogadta, kb. 3 alkalmat ki is bírt, de legutóbb már ott tartottunk, hogy örültünk ha a szobában marad és hallgatja a fotelben a dalokat. Mindenhol van valami gond, a gitárnál pl. fáj a körme annyira kell szorítani a húrt... Jó lenne megtudni, hogy mi az igazi ok. Bár lehet, hogy tényleg mindenhol más, de szeretnénk már találni valami olyan elfoglaltságot neki, amit szeret és örömmel csinál. Mondjuk futni szeret, és sportolni, de azt is szigorúan a családtagokkal. Most hétvégén megint futottak az erdőn, 2,5 km-t kellett teljesíteni, és én nem bírtam a tempót Gergővel, egyszer sem állt meg, és kb. 30 méterrel előttem ért be (és nekem sem esett jól a futás...), Lilit meg nem is láttam.

Iskola

Már jó ideje készülődök arra, hogy írok Lili iskolakezdéséről, de mindig vártam, hogy teljen az idő, ha esetleg változnának a dolgok a kezdetekhez képest. 

Szerencsére Lili nagyon jól vette az akadályokat, elejétől fogva szerette a sulit, örömmel és lelkesen ment.  A tanító nénik kezdeti szimpátiája semmit nem változott szeptember elejéhez képest, most is nagyon szereti őket. Dicsérik őt, hogy ügyes, jól viselkedik. Szívesen veszi az új feladatokat, itthon is sokszor ő mondja, hogy szeretne matekozni vagy írni. Eleinte mindig összeadásokat gyakorolt még pluszban, az utóbbi héten viszont az írásra érzett rá, és állandóan másol, írott kis betűkkel próbál írni. Eleinte, amikor az írás előkészítésénél tanulták a különböző vonalakat, akkor volt, hogy besokallt, és nem volt türelme pl. 3 sor fecskevonalat rajzolni még délután, de most hogy már a betűket veszik ez is megváltozott.

Szerencsére házi feladat többnyire nincsen, csak esetleg hétvégére kapnak feladatokat, de az se mindig. Azért hétvégén próbálunk néha gyakorolni, mert azt vettem észre, hogy előfordul, hogy néha elkapkodja a dolgokat. Főleg matekból előfordult, hogy hibázott, mert azt gondolja, hogy már csípőből tudja, és nem ellenőrzi, gyorsan csinálja, és esetleg elszámolja. Egyébként tényleg tudja, most ötös számkörben adnak össze meg vonnak ki, itthon meg százas számkörben is összead már, meg állandóan számol, inkább reál beállítottságú, de ezt gyakorolnunk kell, hogy lassabban dolgozzon, és gondolja át inkább 2x. 

Október közepén volt az első felmérés matekból, ami jól sikerül, a magatartása és a szorgalma pedig mindkét hónapban példás volt. Azóta állítólag magyarból is írtak már egy felmérőt, de arról még nem tudok részleteket.

Tudom, hogy nagyon az elején vagyunk még, és biztosan változni fognak a dolgok idővel, de én már annak is örülök, hogy egyelőre ennyire pozitív a képe az iskoláról.

Új barátai is vannak, az ovis társakat szinte egyáltalán nem emlegeti. A legnagyobb barátnőjét sem, akitől elválaszthatatlanok voltak a 4 év alatt. Szeptember végén volt az osztálynak egy közös összejövetel, ahol  a szülők-gyerekek-tanító nénik ismerkedhettek. Nagyon jól sikerült, ettünk-ittunk, gyerekek játszottak, kellemesen telt. Azt hittük korai lesz még ez, de így utólag azt gondolom egyáltalán nem, sokat segített abban, hogy megismerjük egymást. Múlt hétvégén pedig meg volt az első iskolai szülinapi zsúr is. 

Úgyhogy összességében pozitív minden, de azért van egy dolog, ami nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. Úgy tűnik Lili az a gyerek, aki a suliban tartja magát, jól viselkedik, szeretne maximumot nyújtani, és aztán otthon kienged, kiadja a feszültséget. Azt nagyon gyakran érezzük, hogy elfárad délutánonként, főleg a hét második felében, ebből a szempontból nagyon érezzük az ovi-suli különbséget. Ez nem egyszerű, hogy sokkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve, nekik is át kell állniuk. Csak sajnos nála ez a fáradtság sokszor nagy nyűgösködéssel társul, és esténként előfordul, hogy egyáltalán nem tudja már kontrollálni a viselkedését, és teljesen kiakaszt minket azzal, hogy nem fogad szót, hisztizik, és maga se tudja mit akar. Több vitánk is volt már mostanában ebből kifolyólag, és el is beszélgettünk már vele erről. Nagyon remélem, hogy hamarosan jobban megszokja a terhelést, és nem csak a suliban fog viselkedni, hanem otthon is normálisabb lesz.

A másik negatívum pedig a reggeli rohanások. De szerintem ez nem fog változni. Néha tiszta idegbaj egy-egy reggel, rojtosra beszélem a számat mire pl. felveszik a ruhájukat (mondjuk ez mindkettőjükre vonatkozik) . Mindig rohanunk, de ez – ahogy sok ismerőssel beszélgetek – azt gondolom, nem ritka eset, és máshol is előfordul. Azért már ez is sokat javult a kezdetekhez képest. 

Megkolbászolom...

Gergőtől kérdezem, hogy mit szeretne reggelizni, a válasz:

- Zsemlét, félbevágod, megvajazod és megkolbászolod mindkettőt.

___________________________________________________________________________

Lili és Gergő veszekednek, próbálok rendet tenni kettejük között, szétválasztom őket, Gergőt beküldöm a szobájába.  Pár perc múlva látom, hogy a fürdőszoba közepén ül a földön. Rászólok:

- Na gyorsan menj ki innen!

Mire ő:

- Kérjed szépen!

___________________________________________________________________________

Gergő egy fadarabbal őrülten veri a műanyag kis széket. Rászólok:

- Ne hangoskodj, mert a szomszéd néni át fog jönni a nagy hangzavarra. Inkább verd a kanapén a botot.

 Erre fogja a széket, felteszi a kanapéra, és ott folytatja ahol abbahagyta, csak éppen a kanapén állva...

_____________________________________________________________________________

Azért a sok bolondság mellett néha értelmes dolgokat is csinál, ma például kettesével számolt el húszig, amin eléggé meglepődtem.

Lovaglik

Lilivel lovaglásra készültünk, de éppen akkor nem volt túl nagy kedve hozzá, és Gergő hozta a híreket nekem:

- Anya, Lili azt mondta, hogy ő ma nem lovaglik!

Hőlégballon VB

Az elmúlt 1 hónapban volt egy hetünk, amikor ha felnéztünk az égre, akkor szinte biztos volt, hogy találkozunk hőlégballonokkal. Reggelente amikor mentünk oviba/iskolába gyönyörű látványt nyújtottak. A gyerekeknek is tetszett nagyon, több alkalommal is megnéztük ahogy fújják őket, és ahogy elindulnak. Gergő megint nagyon tudományosan körüljárta a témát, abban az egy hétben szinte mindig erről beszélgettünk, kérdezett egyfolytában, pl. ha nekimennek valami éles tárgynak akkor kidurran-e (pl. egy darts nyíl eltalálja...), vagy mi van akkor ha nincs ejtőernyője mindenkinek. Mivel nem vagyok nagy hőlégballon-szakértő, ezért csak imitáltam a tudományos válaszokat, de remélem nem álltam nagyon messze az igazságtól.

A hét egyik fénypontja az volt, amikor egyik este egy étteremben találkoztunk a svájci csapattal, voltak vagy nyolcan, mindegyiknek hőlégballonos  pólója volt, és egyikőjüknek sem volt ott a felesége... Gergőt próbáltuk noszogtatni, hogy menjen oda, nyújtsa a kezét, és mondja "Gratulálok!", vagy mutogassa el a hőlégballont mint az activityben, de csak röhögött rajta.

Pedig jó lett volna egy ingyen utazást elintézni náluk...

Hétvégi program

Szombat reggeli kérdés:

- Anya takaríthatunk?????

Hát tudok én egy ilyen kívánságnak ellenállni?

Igazából nem, még akkor sem ha utána én magam is takaríthattam a romokat, és folyamatosan küzdöttem a lakás eláztatása ellen. De gondoltam pár év múlva már nem nagyon fogják feltenni ezt a kérdést, így gyorsan kihasználtam.

Futás

Múlt hétvégén újra futóversenyen jártunk. Az idő egyáltalán nem kedvezett a sporteseménynek, majdnem egész délelőtt végig esett az eső. Ennek ellenére a gyerekek lelkesen rajthoz álltak. Illetve általában lelkesek voltak, de néha azért eltört náluk a mécses, főleg Gergőnél. Neki többször görbült is a szája az indulás előtt, mondván, hogy nagyon izgul. Sajnáltam, olyan édes volt.

Aztán a végén nagyon szépen szerepeltek, Lili első lett, Gergő pedig második. Utóbbinak most nagyon örültünk, mert fiúcska már annyiszor háttérbe szorult Lili mögött, és most végre ő is állhatott dobogón, kapott érmet, ajándékokat. Nagy volt az öröme. Nem is gondoltam volna, hogy benne ilyen lelki folyamatok játszódnak le, de másnap ezt mondta:

- Nagyon jó volt dobogón állni! Ez volt az álmom, hogy legyen egy érmem!

Meghatódtam. Az érem azóta is nagy becsben van, és természetesen bevittük az oviba is megmutatni, ahol ki akarták tenni a falra, hogy mindenki jól lássa, de Gergő nem nagyon akarta odaadni, mondván hogy ő majd fogja inkább.

Ő mondta

Vacsoránál közösen beszélgetünk, hogy milyen egészségesek a gyümölcsök, zöldségek. Meg is állapítjuk, hogy ami savanyú az különösen, pl. citrom, grapefruit, alma stb.

Erre Gergő:

- A kóla is az, az is csíp!

Őszi elfoglaltságok

Az elmúlt időszakban az iskolában szüreti hetet tartottak, melynek keretében mustot készítettek, valamint egy péntek délután garázsvásárt tartottak, ahol saját megunt játkaikat árulhatták a gyerekek süteményvásárral egybekötve. Eleinte el sem tudtuk képzelni, hogy hogyan zajlik ez a vásárfia, de aztán belejöttünk és jól is éreztük magunkat.

Gergőék pedig egy mezőgazdasági iskolába látogattak egy délelőtti buszos kirándulás keretében. Kérték, hogy a gyerekek vigyenek üres hátizsákot, hogy majd abba hozzanak haza almát. Gergő is vitt táskát, de azt másnap üresen hozta haza. Amikor érdeklődtem tőle, hogy mi történt, akkor csak annyit mondott, hogy ő nem tett bele almát, mert akkor nehéz lett volna... Nem lusta a gyerek egy percig sem.

A héten pedig a szoksásos szüreti mulatság lesz az oviban: must készítés, tánc, zsíros kenyér evés stb.

Lili ezt készítette:

Budapest

Pár hete egy hosszú hétvégét Budapesten töltöttünk. Már nagyon vártuk, hiszen viszonylag ritkán találkozunk az ottani barátainkkal, de sajnos egy éjszakai " hányós betegeskedés" keresztülhúzta a terveinket. Így végülis nem a barátokkal töltöttük ezt a pár napot, hanem négyesben. Ennek ellenére azért jól éreztük magunkat. A gyerekeknek már régen ígértük,  hogy kipróbáljuk a metrót, és ezt az igéretünket be is tartottuk. Tetszett nekik, de azért utazás közben csak úgy ostromoltak a kérdéseikkel: pl. hogy csinálták ezt a nagy alagutat, miért van ennyire sötét, miért van olyan nagy szél, hol vannak a vakondok stb. A metróhoz hasonló sikereket aratott a meredek mozgólépcső is. Hogy kerek legyen a hétvége, vasárnap még elmentünk hajókázni is. Mondjuk ez már nem volt akkora újdonság, de programnak jó volt.

Nagy sportágválasztó

A fenti program keretében szeptember közepén rengeteg sportággal ismerkedhettek meg a gyerekek. Egy teljes péntek délutánt erre szántunk, de szerintem 3 alkalom is kevés lett volna, hogy mindent ki tudjanak próbálni ami tetszett nekik. Eleinte félénkek voltak, de aztán egyre nagyobb kedvvel vetették bele magukat mindenbe. Ami nagyon tetszett nekik az a tájfutás és a floorball volt, de lelkesen ugrottak távolt is, ijászkodtak, vívtak. Jól telt.

Szép magyar beszéd

Este feladatoztunk a gyerekekkel. Amíg Lili gyerek keresztrejtvényt fejtett, addig Gergő feküdt mellettem, és  énekelgetett: "bunkóbunkóbunkó...". Nagyjából ezt az egy szót dalolgatta egy huzamban. Elég rövid időn belül ripakodtam rá:

- Mit mondtál???? Kitől tanultad ezt a csúnya szót?

Erre jött a válasz:

- Senkitől.

Aztán csak kiderült:

- Abban az újságban volt, amiben egy ősember van, és az ő kezében volt.

Erre elrohant és hozta is az újságot. Én meg csak pislogtam nagyokat...

Vitaminbomba 2.

Lili másnap este: 

- Szóba sem jöhet, hogy iszok abból az izéből.

Vitaminbomba

Az ősz beköszöntével elkezdtük a szokásos vitaminkúránkat. Már csak azért is, mert Gergő pár napja köhög kicsit, és tegnap reggel említette a fülét is, hogy fájdogál. A kolleganőm javasolt egy turmixot, amit ők rendszeresen isznak, és nekik nagyon bevált. Gondoltam én is kipróbálom. Ami szükséges hozzá:

- 1 piros grapefruit

- 1 fekete retek

- 1 cékla

- répa

- alma

Ezeket mind gyümölcscentrifugán leturmixolni, majd nem is marad más, mint meginni.

Na nálunk ez az utolsó fázis kicsit nehezen ment. Igazából azt kell mondjam, hogy borzasztó íze lett az italnak, és hiába próbáltam mézzel kicsit feljavítani, nem nagyon sikerült. Gergőnek sikerült 10 perc alatt 1 kortyot lenyelnie, és utána berohant a nappaliba, miközben azt kiabálta, hogy "TÚLÉLTEM!!" Aztán hazajött apjuk, Gergő rohant elé: "Apa, gyere, anya csinált egy olyan innivalót amitől hányni lehet! Kóstold meg Te is!"

Fogmosás előtt újra próbálkoztam, az eredmény: 1 korty vitaminos lére 3 pohár víz.

Szóval nem arattam nagy sikert. Most a terv az, hogy behűtöm és minden nap isznak belőle 2-3 kortyot. 

Vagy ha nem, akkor majd megiszom én (bár engem is ráz a hideg tőle) és kicsattanok majd az egészségtől.

Szerelem

Gergőt tegnap vacsora közben nyaggatom:

- Neked van szerelmed az oviban?

- Van!

- Elmondod ki?

- Nem!

- Ó, mond már el!

- Nem!

- Csenge, Saci, Adrienn?

- Nem mondom.

- De szeretném.

- TOMI!!!!

Próbáltam puhatolózni, hogy mi a leosztás a kapcsolatukban, ki lesz majd az anyuka, milyen lesz Tomihoz bújni ha majd együtt laknak, de csak röhögött. Azért 30 év múlva nem hiszem, hogy nagyon hahotáznék ezen a történeten, főleg ha még az előző terv is megvalósul, hogy ámokfutó szeretne lenni... Agyilag cseppet kikattannék. 

Egyébként tényleg szoros barátság lehet köztük, mert tegnap arra mentem az oviba, hogy nagy vita van 3 fiú között. Az történt, hogy egy kisfiú megdobálta homokkal Gergőt, mire Tomi kiakadt, és kb. 5x annyi homokot zúdított a kisfiú nyakába megvédve ezzel Gergőt. Szegény óvónéni próbálta rendezni a történteket, több-kevesebb sikerrel.

Lelki dolgok

Az iskola közeledtével sokszor eszembe jutott, hogy Lili hogy fogja viselni a változást, talál-e majd barátokat, beilleszkedik-e könnyen, megszereti-e az iskolát. Az nem is nagyon jutott eszembe, hogy esetleg Gergőnek lesznek nehézségei ezzel a helyzettel. Pedig végül úgy alakult, hogy leginkább az ő lelkét kellett ápolnunk. Volt, hogy Lilitől kérdeztünk az iskoláról, és azt vettük észre, hogy Gergő bevonul a wc-be és ott ül egyedül a földön, duzzog. Amikor kérdeztük mi a baj, akkor azt mondta, hogy egyedül szeretne lenni. Aztán rájöttünk, hogy az lehet a baja, hogy nehezen viseli, hogy Lili most már papíron is iskolás nagy lány lett, ő pedig maradt az oviban kisfiú, és hogy most milyen nagy esemény, hogy a nővére iskolás lett. Most már eltelt 2 hét , és úgy érzem kezdi megszokni a helyzetet, elfogadja, próbáljuk őt is erősíteni, sokat kérdezni, hogy vele mi történt az oviban, de az biztos, hogy a köztük lévő állandó "versengésben" most szegény fiúcska maradt alul,  mert ugyebár hiába szeretne ő is iskolás lenni már, egyelőre ő nem mehet. Rettenetesen húzza felfele őt Lili, szinte nem is érezzük a köztük lévő 2 év korkülönbséget, Gergő nem szeret semmiben lemaradni Lili mögött. Remélem be fog állni egy normális egyensúly, és mindenkinek rendben lesz a lelke.

Első nap az iskolában

A fent említett nap óta már eltelt több mint 2 hét. Szerencsére azóta a helyzet nem változott, vagyis talán Lili lelkesedése kicsit alábbhagyott, amit szerintem a fáradtság elég erősen befolyásol (1/2 8-ra be kell érni minden nap, mert  3/4 8-kor már kezdődik a tanítás). Szóval első nap lelkesen, büszkén ment Lili iskolába. Kipattant az ágyból, közölte az öccsével, hogy "ha Te is iskolás leszel, akkor Neked is ilyen korán kell majd kelni!", és boldogan készülődött. Szerencsére a tanítónénik nagyon kedvesek, szeretettel fogadják őket, szórják a piros pontokat és csillagokat, így a gyerekek jó kedvvel mennek iskolába. Most kezdem érezni már, hogy fárad Lili, egyszer-egyszer mondja reggel, hogy nem szeretne menni, de sírás nincs, inkább szerintem csak a felkelés megy nehezen. Egyszer viszont eltört nála a mécses. Kérték a szülőket, hogy 2 hétig kísérhetik fel a gyerekeket, utána egyedül kellene menniük a tanterembe. Ezt tudtuk is, meg is beszéltem egyik reggel Lilivel, hogy még most együtt megyünk (akkor még nem telt el a 2 hét), de másnaptól egyedül megy. Láthatóan nem tetszett neki ez, ő szerette volna, ha én is megyek. Aznap viszont elindultunk együtt, de a lépcsőfordulóban az egyik ügyeletes tanár ránk szólt, hogy anyuka már nem mehet fel. Na persze Lili ettől sírva fakadt, fúrta a fejét hozzám, és hiába jött a saját tanító nénije is, még rá se volt hajlandó nézni. Utána szerencsére megnyugodott, és mondták, hogy menjek fel nyugodtan akkor... Másnap már nem volt ezzel gond, egyedül felment szépen.  Ez azóta is így van. 

Első nap amikor bementünk a terembe, akkor Lili mondta, hogy az első padba szeretne ülni, és akkor már csak egy kisfiú mellett volt hely. Este kiderül, hogy Lacika néha piszkálja Lilit, szorítja a kezét, ismerkedik... Állítólag Lili megkérdezte tőle, hogy "Te most szerelmes vagy belém?", mire Lacika azt mondta, hogy "Nem erről van szó!". Azóta volt ültetés, tornasor szerint egy fiú-egy lány ül egymás mellett, és Lili maradt az első padban, csak egy régi ovis társ lett a padtársa. A héten már ő a hetes egy másik kislánnyal, mesélte, hogy hogy kell jelenteni.  Egyébként szerintem még csak szemlélődik, mert amikor kérdezem tőle, hogy beszélgettél már valakivel ma, akkor általában az a válasz, hogy nem nagyon, viszont van két kislány, aki szimpatikus neki. Biztos kell még idő a feloldódáshoz. 
Első nap egyébként rettenetesen magyarázta Lili, hogy másnapra PAMMÁT kell nekik vinni. Ezt elmondta vagy 10x , és egyre idegesebb lett, amikor mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy mi az a pamma, kérdezze meg a tanító nénit. Aztán szerencsére estére a sok beszélgetés végére kiderült, hogy mappát kérnek amibe tudják majd tenni a rajzaikat.  Édes volt, ahogy erőszakosan mondta betűzve, hogy  P-A-M-M-M-MA!!!! Bár a végére már nem is volt annyira édes, tiszta ingerlékeny lett, hogy nem értettem amit mond.

Tanévnyitó

Hú, mikor is volt már az… Nagy izgalommal vártuk mindannyian augusztus utolsó napját. Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk és nem esett, pedig esőre állt aznap végig. Az elsősöket a szülők felkísérték a terembe, és ott kellett hagyni őket. Ők együtt vonultak utána le, és ültek le kis padokra az udvaron. Lili eleinte szorította a kezemet, de megbeszéltük, hogy lemegyek az udvarra, ott fogom nézni őket, így bement simán a terembe. Aranyosak voltak ahogy a tanítónénikkel kézen fogva jöttek le. Megható volt, meg az is, hogy a végzős nyolcadikosok tűzték fel nekik az iskola jelvényét. Voltak olyan melák, nagy darab fiúk is, akik mellett a pici majdnem ovisok szinte eltörpültek. Az ünnepség után felmentünk a terembe, ekkor már a szülők is mehettek. Elmondtak pár fontos dolgot, a gyerekeknek osztottak kis ajándékot, és kapott mindenki jóság füzetet is, amibe minden nap pecsételnek, ha jól viselkednek. Ez azóta is nagy motiváció, hogy minden nap 2 pecséttel jöjjön haza (délelőtt és délután is adnak).

Futóversenyek

Augusztusban több  helyen is jártunk futóversenyen (Hajdúböszörmény, Mezőtúr, Hajdúszoboszló). Volt amikor családilag mindenki futott, de a gyerekek és apa fix pontként mindig indultak. Elég lelkesek, és ügyesek is (apa által rendesen motiválva vannak: 1-1 verseny végén mindig kapnak valami kis meglepetést). Lilinek lett egy első és egy negyedik helyezése, Gergőnek pedig megszületett eddigi legjobb eredménye: Mezőtúron 4. lett ő is, pedig 2 évvel idősebbek is vele futottak.

Mezőtúrra vonattal mentünk, gondoltuk jó program lesz a vonatozás. Végül is az volt, de természetesen késtek a vonatok (nem tudom miért, lehet a sínek nem bírták a 27 fokot...), és így le is késtük az első csatlakozásunkat. Még szerencse, hogy volt másik vonat, így időben odaértünk.

 

Karneváli hangulat

Természetesen idén sem maradtunk ki a virágkarneválból (bár már eléggé érik a gondolat, hogy legközelebb jó messzire elutazunk ebben az időpontban a városból). A gyerekekkel elmentünk pár programra, és a virágkocsikat is megnéztük. Nekik mindig tetszik.

Rubik kocka

Az elmúlt hetekben a fent említett kocka Lili egyik legkedveltebb játéka lett. Az utazások alkalmával nagyon jól jött, hiszen tényleg órákat képes volt vele eltölteni. Természetesen teljesen kirakni még nem tudja, de nem adja fel. A nyár folyamán voltunk egy vasút-modell kiállításon, ahol az egyik fiatal irányító - aki kezelte a vonatokat - pont ezzel a játékkal ütötte el az idejét, ráadásul nem is csinálta rosszul. Nagyon pörgött a kezében a kocka, és pillanatok alatt ki is rakta. Lili természetesen ezek utána tátott szájjal figyelte, végül apával oda is mentek hozzá. Kiderült, hogy a fiú családjában van, aki versenyszerűen foglalkozik ezzel, és - bár elég profinak tűnt - ő csak hobbi szinten űzi. A vonatok innentől kezdve sokadrangúak lettek.

Viziszörny

A nyaralásból hazafele jövet megálltunk egy aquaparkban. Ez önmagában nem lenne nagy szó, de utólag maradandó emlékké vált a dolog, hiszen fiúcska itt érzett rá a víz ízére... Mint tudjuk eddig Gergő eléggé nehezen tűrte, ha az arcához akár egy vízcsepp is ért. Pl. hajmosásnál is törölközőt rakott az arca elé, pedig tényleg vigyáztam rá, hogy ne érje víz se a fülét, se a szemét, se az arcát. Továbbá az úszótanfolyamok nagy része is pont emiatt fulladt kudarcba, mert a víz alá nem igazán volt hajlandó lemerülni. Nem tudjuk itt mi váltotta ki a változást, de az ottlétünk 3 órája alatt 2,5 órát volt vízben (még enni se ment ki...), és annak a felét a víz alatt töltötte. Nagyon belejött, és láthatóan élvezte, hogy el vagyunk a dologtól ájulva, hogy mennyire ügyes. Le se vette az úszószemüvegét, csak levegőért jött fel. Itthon még gyorsan kimentünk az uszodába párszor, nehogy elfelejtse, hogy kell lemerülni. Szerencsére azóta is élvezi a vizet, sőt, ő mondja, hogy menjünk úszni. 

Balaton

Sümeg - Lovagi torna

Hévíz-Keszthely

Szemészet

Múlt héten Lili egyik reggel úgy kelt, hogy bevérzett a bal szeme. Tudtam, hogy elő szokott ilyen fordulni (bár leginkább csak felnőtteknél hallottam erről), és hogy majd magától elmúlik, de azért nem volt annyira nyugtató a látvány. Adtam neki c-vitamint és rutascorbint, de 3 nap után - miután semmit nem változott a helyzet -  úgy döntöttünk inkább megmutatjuk egy szakembernek. Szerencsére megerősített minket abban, hogy semmi gond nincs, olvastatta Lilit, megnézte nagyítóval a szemét, és mondta, hogy nincs teendő, majd magától felszívódik.  Nem gyorsítja semmi a folyamatot, és nyugodtan mehet vele vízbe, mintha nem is lenne ott semmi. Azóta sokat javult, és múlóban van.

Iskolába készülünk

Július végén hirtelen elhatározásból úgy döntöttünk, hogy megvásároljuk az iskolai dolgokat, és nem halasztjuk augusztusra. A holmik nagy részét sikerült is beszereznünk. Lili nagyon lelkes volt mindenben, utána itthon iskolatáskával a hátán közlekedett. Szerencsére most várja az iskolát, reméljük kitart a lelkesedés.

Ejtőernyős

Nyíregyházán jártunk egy atlétika versenyen, melynek zárásakor ejtőernyősök ugrottak a sportpályára. 

Gergő csodálattal figyeli őket, majd megkérdezi:

- Hogy megy majd vissza? 

Atlantika-képekben

Tiszán - úszás

5 nap távollét után Lilit meglátogattuk mamánál, aztán pár nap után haza is hoztuk a kisasszonyt. Ennek semmi különös oka nem volt, hiszen jól érezte ott magát, nem volt honvágya sem, csak nekünk már hiányzott, meg azért mégiscsak az a jó, ha együtt vagyunk. De szerintem ha úgy alakul, akkor simán maradt volna még. Gergő is jól viselte Lili hiányát, bár érezhető volt, hogy egyedül van, sokkal többször rángatott (volna) minket, nem volt kivel játszania, és legfőképpen nem volt kit piszkálni. Szerencsére nagyon jó időnk volt, így le tudtunk menni a Tiszához, bár sajnos a jó idő ellenére a víz hideg volt, és magasan is volt még mindig. De nagy meglepetésünkre Gergő roppant élvezte a vizet, rohangált, ugrált benne. Ennyire nem oldódott még fel sohasem víz közelben, és gondoltuk meg is lovagoljuk a lehetőséget, és ahogy hazajöttünk papával el is mentek egy úszótanfolyamra, ahol sajnos a lelkesedése rögtön le is tört. Még első alkalommal elment, be is ment a vízbe, de már másodjára nem volt hajlandó semmire. Még vontatóval sem tudtuk volna kivinni a lakásból. Valamiért nagy stressz van benne az úszás oktatással kapcsolatban, és nem tudjuk mi. Mond mindenfélét, hogy ki kell ülni a szélére, meg hogy van ott tanító és azt nem szereti, de igazából nem tudjuk mi váltja ki nála ezt az ellenkezést. Azóta pár alkalommal voltunk az uszodában családilag, és akkor semmi gondja nem volt, bejött, labdáztunk...  Azért remélem egyszer megtanul valamilyen formában úszni.  

Liliom mamázik

A hét közepén Lili elment nagymamázni. Gergő maradt, aminek több oka volt (pl. kicsi még, ez volt a fő ..., meg 2 gyerek már sok). Szegény párszor kérdezte, hogy ő miért nem mehet, de aztán elfogadta, hogy ez most így lesz. Most Lili pár éjszakát egyedül ott marad, aztán végül Gergő is csatlakozik majd hozzájuk apával. Liliom jól érzi magát, teljesen jól el van, legalábbis esténként a telefonban így érzem. 

Amikor lementünk akkor kicsit lehűtöttük magunkat a Tiszában, jó volt, bár nagyon fent van a folyó, part az szinte semmi, egy meredek részen lehetett bemenni. Remélem jövőhéten is lesz még jó idő, és meg tudjuk majd ismételni. 

Szerelmesek

Gergő Lilinek:

- Játszunk szerelmeset? Mókusom gyere ide! (elkezdte ölelgetni Lilit)

Hogy ezt hol hallotta? Tőlünk tuti nem, de tényleg!

Gyomorgondok

A héten a kánikula mellé még bejött nekünk egy elég kellemes kis esemény, konkrétan hogy az egész család elrontotta a gyomrát, Lilit leszámítva. Hétvégén tartottuk Lili névnapját, már akkor a fiúk csak külső szemlélők voltak, és nemigen ettek semmit. A legrosszabb állapotba apánk került, ő nyomta az ágyat napokig, bár láza nem volt. Csak hajszállal előzte meg őt Gergő, aki szintén alig evett valamit napokig. 3 nap után úgy döntöttem, hogy nem érdekel ami kér azt kap, erre jött, hogy szeretne menni a McDonalds-ba..., gondoltam azt már mégsem azért, de annyira kérte, hogy belementem, és természetesen az egész menüjét megette. Mondjuk akkor már jobban volt, csak nem nagyon evett. Nekem volt a legenyhébb a dolog, én nem feküdtem, de azért sokszor éreztem a hasam, nagyon feszült. Így a hét végére már azt hiszem el lehet mondani, hogy mindenki a megszokotthoz mérten eszik már, és kimentünk belőle, koppkoppkopp.

Szeretet újra

Gergő nekem:

 - Imádlak, puszillak, szeretlek, lelkességgel imádlak!

Én kikerekedett szemekkel, mire fiúcska:

- A lelkemből!

Horgászat

Elég jó kis programot találtam ki a gyerekeknek az elmúlt időszakban. Kaptak 1-1 lepkehálót, amit kineveztünk horgászhálónak, előszedtünk kb. 1/2 tonnányi száraz kenyeret, vittünk magunkkal még egy vödröt (a nagy fogás reményében) és elindultunk a közeli tóhoz halat fogni... Rettenetesen élvezték, nekem is tetszett, bár sokszor drukkoltam, nehogy beleessenek a vízbe. Volt sikerélmény rendesen, sok halat fogtak , igaz ezek nagy része szerintem előző nap születhetett, olyan picikék voltak. De mint tudjuk nem a méret a lényeg... A horgászás végén egyesével dobálták vissza a halakat, szegényeket sajnáltam, lehet egy állatpszichológusnak megérne egy terápiát, elbeszélgetne velük egy darabig. Élménynek azért mindenképpen jó volt, legalábbis nekünk, nekik gondolom kevésbé. 

Uszoda

Remek kis időnk volt ma: 15 fok, zuhogó eső. Ezért már tegnap eldöntöttük, hogy uszodába megyünk. Egyrészt Lili ússzon kicsit, mert nagyon régen volt már vízben (mármint régen úszott, esténként szokott fürdeni...), másrészt meg Gergőt csak próbálnánk kicsit megbarátkoztatni a vízzel. Utóbbi megint kudarcba fulladt. Igaz bejött a vízbe, de 3 perc múlva kérdezte, hogy mikor megyünk a pezsgőbe. Nagy nehezen sikerült meggyőzni, hogy bukjon le a víz alá párszor, kb. 3x meg is tette. Próbáltam rábeszélni az ugrálásra a medence széléről, de szigorúan tiltakozott ellene (Lili annak idején ezt imádta, ezzel lehetett motiválni).  Nem tudom hogy fogunk ebből a helyzetből odáig jutni, hogy megtanul úszni. Pedig ebből nem fogunk engedni... Lili a sok ugra-bugra mellett szerencsére úszott is, kb. 400 m-t és a végére nagyon jól belejött, ügyes volt.

Újra alvás

Azt kell mondjam büszkék voltunk magunkra, hogy megoldottuk Gergő alvás gondjait!!! Vééégre alszik a gyerek éjszaka. Aztán kiderült, hogy hol....:

Szegény Liliom úgyanúgy panaszkodott mint mi szoktunk, amikor végig csapkodja az éjszakát az öccse a hálóban.

Vakáció apával

A gyerekek lassan egy hete szabiznak, nem járnak oviba. Úgy adódott, hogy az első napokat apjukkal töltötték. Első nap délelőtt elmentek vásárolni, vettek csirkecombot, azt megsütötték, és csináltak hozzá rizset is. Mindemellett belefért még egy 50 perces játszóház is. Jól telt a nap, de apánk azért 4 órakkor eléggé örült, amikor megjelentem az ajtóban, hogy megjött a váltás... A hét elején újra hármasban voltak, terveztek múzeumot, fagyizást, sétát. Ekkor már ebéd volt, így azzal nem kellett foglalkozni. A sok programból semmi nem lett végül, mert a gyerekek annyira összebalhéztak, hogy a délelőttöt szobafogságban töltötték, legalábbis Gergő mindenképp. Valami nézeteltérés akadt köztük, mire Gergő rácsapott Lilire a kis műanyag székkel, utána belemart, és a végén még eltépte a korcsolyás képét is (van egy koris kép az asztalán, amit nagy becsben őriz). Így adódott, hogy az egész napot bent töltötték. Ettől függetlenül el voltak, de apa a rábeszélések ellenére sem engedett, ami nem is baj. Ez néha szerintem is kell, csak én általában nem tudom megcsinálni, megjegyzem ő sem mindig, de most Gergő nagyon kihúzhatta a gyufát. Ezt ő is érezte, mert egész nap meghúzta magát. Természetesen személyemben délutánra megérkezett az enyhülés, és apa engedélyével elmentünk fagyizni is. (az incidens után állítólag már jól viselkedtek...) Azóta már én is szabin vagyok, így apa rápihenhet az újabb megmérettetésre. Hamarosan újra ő lesz a bébiszitter.

Mondások

Lili séta közben akaratoskodik:

- Enni akarok!

Anya: - Én nem szeretem ezt a szót, és egy másikat kellene használni helyette, amit Te is ismersz!

- Manikűr.

______________________________________________________

Halász Judit CD-t hallgatunk itthon: "Azt kivánom ne legyen többé testvérháború", mire Gergő:

- De lesz!

_______________________________________________________

Lili:

- Ha kisbaba koromban krumplit ettem volna, akkor most akkora cicim lenne, mint Neked!

________________________________________________________

Gergő hasal a szoba közepén, kezében játékpisztoly és lövöldöz. Közben kommentálja is az eseményeket:

- Lelövöm a legyet.

________________________________________________________

Este fagyizni mentünk, hazafele jövet elmentünk egy épület előtt, kérdezték, hogy bölcsi vagy ovi? Mondtam, hogy öregek otthona, kicsit beszélgettünk erről, mire Lili:

- Azt szeretném, hogy Te majd ne kerülj ide!

_________________________________________________________

Gergő egyik este megint kezdte, hogy mit szeretne enni:

- Amit sütni kell!

Hülyéskedtem vele: mézes kalács, rántott hús..... (persze tudtam, hogy sült krumpli).

- De segíts már mi a következő betű? Sült....?

Gergő: - KRUMP!

Öreg gyerek

Este sétálunk hazafele, Gergőt megcsípi egy szúnyog a lábán, rácsap:

- Anyádúristenit!

Anya: - Ne beszélj csúnyán!

- Te is ezt szoktad mondani!

- Nem szoktam. Meg amúgy is Te gyerek vagy!

- Te is! Mama gyereke!

Lili: - Csak Te öreg gyerek vagy. Mindenki gyerek, mert mindenkinek van anyukája.

Lovaglás

Most, hogy lassan 1 hónapja már pihenő időszak van a koriban, elég sok szabadidő a nyakunkba szakadt. Persze azóta megkaptuk már írásban az itthon edzéstervet, hogy egy héten 3 alkalommal milyen feladatokat kell csinálnia Lilinek, de ettől függetlenül azért kihasználjuk, hogy végre kicsit "ráérünk". Lili egyik ovis társa hívta fel a figyelmünket egy közeli tanyára, ahol lehet lovagolni is. 3 hete elmentünk megnézni, és Lilinek megtetszett. Így egy héten egyszer 1/2 órát járunk most lovagolni. Gergő is kipróbálta, neki is tetszett. Nem hiszem, hogy tartós lesz a dolog, de így nyárra kitűnő elfoglaltság. 

Feladatok

A másik tevékenység, amivel elütöttük az időt az a "feladatozás" volt. Nagyon szeretik, lelkesen csinálják minden alkalommal. Ügyesek mindketten, és versengenek egymással, hogy melyikőjük van készen hamarabb. Ha néha Gergő gyorsabb, akkor Lili beidegesedik. Volt amikor annyira nekikeseredett, hogy fogta a radírt, és kiradírozta azt, amit addig megcsinált. Mondtuk neki, hogy ez így az iskolában nem lesz annyira maga a tökély... Gergőnek egyébként nagyon jó meglátásai vannak, és gyors is, csak a rajztudása hiányos kicsit, pl. pipát nem tud rajzolni, olyankor ő mindig egy vonalat húz. 

Fánk

Mivel Lili előző este lázas volt, így vasárnap nem mentünk ki a lakásból, és próbáltuk az időt hasznosan eltölteni. Így alakult, hogy sütöttünk, mégpedig fánkot. Még sosem csináltam, legalábbis ezzel a recepttel nem, de jól sikerült. Igaz kinézetre kb. mint egy kg krumpli, de nem ez számít. Igaz volt rá a mondás, hogy "ronda de finom". Ebéd előtt be is kajáltak belőle, Lili a simát ette, Gergő pedig a baracklekvárosat. 

 

GPS

Szóval az úgy volt, hogy aranyos kedves férjtől karácsonyra kaptam egy GPS-t, mondván ha valaki ki tudja használni ezt a szerkentyűt, akkor az én leszek. Azóta nem tudtuk beélesíteni a szerkezetet, de gondoltam most hogy Hajdúszoboszlóra megyünk kipróbálom. Végül is az utat tudom, úgy is arra vezet majd amerre én megyek. Na ez az, ami nem egészen így történt. Már az gyanús volt, hogy megindultunk Hortobágy felé. Az a megérzésem volt, hogy ezt az utat hanyagoljuk, és lekanyarodtam balra. Persze újratervezett, kezdtem bizakodni, hogy rátalál a helyes útra. Egy darabig nem is volt gond, amikor is egy körforgalomnál kiírta, hogy hajtson rá az autópályára. Na azt azért már tényleg nem, mert amilyen szerencsétlen vagyok Pestig le se jövök onnan. Így én szép óvatosan egyenesen mentem, elég elhagyatott vidéken, amikor egyszer csak közli, hogy forduljak jobbra. Ok, mi bajom lehet tőle? Lekanyarodtam, ekkor már vagy 15 perce mentem, de Szoboszló még mindig 20 km volt... Na ha eddig járatlan vidéken jártam, akkor az ezt követő útszakasz maga volt az elhagyatott, kietlen pusztaság. Az út is max. egy sávos volt, és annak se nevezném inkább, bár le volt betonozva. A táj szépségét növelte még az ömlő eső, a térdig érő sár és lucsok (aminek köszönhetően a sötétkék kocsinkból fekete lett). Na de ez még mindig semmi ahhoz képest ami ez után következett. Írta, hogy 6,5 km után kanyarodhatok majd, addig elevickéltem ezen a göcsörtös útszakaszon. Már mentem vagy 3 km-t amikor is egy tábla üdvözölt: SERTÉSTELEP. Azt hittem elájulok, de visszafordulni már nem akartam, így bementem. Szerencsére semmi negatív dolog nem történt, kb. 2 km után ki is volt írva, hogy viszontlátásra. Azt hittem megbüntetnek, vagy elzavarnak, de senkivel nem találkoztam. Már ekkor nagyon vártam, hogy végre rátérjek a helyes útra, amit szerencsére véééégre el is értem. Innen már csak egy köpésre volt Szoboszló, egészen pontosan 13 km. Minden szempontból teljesen megérte ez a kis kitérő. 

Mi ebből a tanulság?

1. Járt utat járatlanért el ne hagyj!

2. Legközelebb kicsit jobban tanulmányozom a GPS-t, és nem jelölöm be, hogy az útvonalat sertéstelep érintésével kérem....

Szülinapok

Az elmúlt 2 hétben 2x is voltunk szülinapi partira hivatalosak. Ez volt a 2 utolsó ovis bulija Lilinek. Az egyik alkalommal a Tamás tanyára mentünk, szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és jól érezték magukat a gyerekek. Volt pónilovaglás, szekerezés, trambulinon ugrálás, rohangálás. Itt ismerkedtünk meg a lovaglás lehetőségével, de erről majd később. Legutóbbi hétvégén pedig ömlő esőben, 15 fokban Hajdúszoboszlóra mentünk, ahol szintén egy kerti összejövetel lett volna, de a rossz idő miatt ez a buli végül lakáson lett megtartva. Itt már Lili nem volt annyira jó formában, estére be is lázasodott. Úgy tűnt neki is 1 nap alatt elfújták a betegséget, mert másnapra semmi baja nem volt, még hőemelkedése sem, bár azóta néha említi, hogy fáj a torka.

Focis kártya

Nagy őrület van nálunk mostanában az oviban. Vagyis azt hiszem korábbi szenvedély ez, de hozzánk csak most jutott el a híre. A fiúk focis kártyát gyűjtenek, ez az esemény pedig igen jelentősen rányomta a bélyegét a csoport lányaira is. Mostanra nem nagyon van olyan gyerek a katica csoportban, aki ne gyűjtene focis kártyát. Lili is folyton kér, mit kér, könyörög, hogy vegyünk neki, a névnapjára is 3 csomag focis kártyát kért. Napjában többször sorba rendezi őket, MESSI-re gyúr, hogy az meg legyen.(Egyáltalán honnan tudja, hogy ilyen focista létezik??? Nyilván az oviból, tőlünk biztos nem). Nem tudom hogy lehet ettől ennyire bezsongani, főleg egy lánynak, de mi nem vagyunk semmi rossznak az elrontói (bár legutóbb próbáltam őt győzködni, hogy olyan szép lovas, kutyás.... kártyák vannak - sikertelenül). Gergőt annyira nem hatja meg ez a dolog, bár mostanában mindig azt mondja, hogy ő focizni szeretne, és a TV-ben is elnézi a meccseket, de legutóbb a kártyái Lilinek adta.

Utolsó napok

Még mindig járunk oviba, bár már az utolsó napokat gyűrjük. A gyerekeken érzem, hogy már nem viselik annyira jól. A héten még van saját óvónénijük, de már reggel-délután összevonják őket. Az a szerencse, hogy egymás melletti csoportban vannak, és ők mindig egy helyre kerülnek. Ott már könnyen bemennek, csak otthon a reggelek nyűgösebbek. Ezt a helyzetet rendesen rontotta az is, hogy 2 napja Gergő estére belázasodott, vagyis nem láza volt, csak hőemelkedése, 37,4. De látszott rajta, hogy levert, nem vacsorázott semmit, fürdésnél is mondta, hogy nagyon fázik, és lefekvésnél a pizsamára vette egy pulóvert, és magára húzott 2 takarót. Lázmérés közben meg majdnem elaludt. Így ő tegnap mamáékhoz ment megfigyelésre. Lilit elég nehezen tudtam rávenni, hogy menjen oviba, végül sikerült kialkudnunk, hogy ebédig megy, délutánra ő is ment mamáékhoz. Szerencsére úgy tűnik fiúcskánál csak múló rosszul létről volt szó (koppkoppkopp), mert tegnap már egész nap nem volt baja, vagyis hőemelkedése nem volt, evett is, bár feküdt sokat, és kicsikét bágyadtabb volt, de este 1/2 11kor még kijárkált, és ugrált. Remélem így is marad, de azért figyeljük. Amikor kérdezem, hogy fáj-e valamije, akkor mindig mondja, hogy igen, a szájpadlása, és hogy mikor adok már rá málnásat? (Annyira ízlik neki a lázcsillapító, hogy állandóan azt enné desszertnek…)

Még jövő héten elvileg mennénk oviba, bár akkor már nem lesz saját óvónéni, csak Gergőéknél az egyikőjük. Meglátjuk. Utána viszont biztos, hogy nem megyünk már, és ezzel Lilinél le is zárul az óvodás korszak, legközelebb már csak látogatóba fog menni, ha megyünk Gergőért. Furcsa....

Lili nagy lány

Múlt héten Lilinek elég sok barátnője hiányzott az oviban (nyaraltak, betegek voltak, már nem jártak), ettől függetlenül jól érezte magát bent, nem volt semmi panaszkodás. Olyannyira nem, hogy egyik délután arra mentem, hogy akkor ugye elmehet az egyik kislányékhoz délutánra Lili. Próbáltam lebeszélni őket erről, de nem sikerült. Végül elmehettek, és megbeszéltük, hogy majd este megyek értük. Gergő ilyenkor elég rendesen neki van keseredve, nem jó egyedül. Bezzeg, ha Lili otthon van akkor meg 2 perc alatt összeugranak. Mindenesetre 1/2 8-ra elmentünk Liliért, nagyon jól érezték magukat, és újabb ötlettel álltak elő: hagy aludjon ott Lili. Na ezen leakadtam, teljesen nem készültünk erre, ruhája se volt meg semmi, de megint győzködtek, A kis barátnő anyukája is mondta, hogy semmi baj, maradhat. Ráadásul olyan krokodilkönnyeket adott elő a kislány, hogy annak nem lehetett ellenállni. Így esett meg, hogy Lili ott maradt éjszakára, és másnap ők vitték oviba. Még így idegen helyen sosem aludt, csak mamáéknál, de nem volt vele semmi gond, szépen vacsoráztak és le is feküdtek aludni. Bár szerintem nem aludhatott túl jól, mert anyuka is mesélte, hogy látta, hogy volt fent, meg ment ki pisilni, meg a kistesó is felsírt, de a fő bizonyíték, hogy Lili délután az oviban 1,5 órát aludt (legutoljára kb. 3 éve aludt az oviban), és este sem kellett altatni. Azért hiányzott, furcsa volt, hogy nem volt otthon, úgyhogy ezt nem tesszük rendszerré, egyébként is azt érzem, hogy kicsi még ezekhez az ott alvásokhoz. 

Azért másnap délután mondta, hogy "amikor mentünk reggel az oviba, akkor azért hiányoztatok már!"

Kajla

Gergő mostanában nem mindig úgy viselkedik ahogy mi azt szeretnénk. Legalábbis magához képest romlott a helyzet. Sokkal többször hisztizik, verekszik, olyan dolgokat csinál, hogy minden másodpercben figyelni kell rá, még mindig nem alszik el időben este és éjszakára pedig nálunk köt ki.

Valamelyik bevásárlásnál például miközben én fizettem egy nagy robajra lettem figyelmes, és arra hogy a pénztáros kipattan a székéből, a sorban állók pedig kikerekedett szemekkel lesápadva figyelnek. Mindennek az oka az volt, hogy mögöttem Gergő addig ugrált a teli bevásárlókocsi oldalára, míg egyszer csak magára rántotta az egészet, és ő alá került. Én is nagyon megijedtem, fél kezemmel utánakaptam, ezért nekem is lehorzsolódott rendesen a karom, de legalább az ütést tudtam valamennyire csillapítani. A bevásárlókocsi magában se könnyű, így meg pláne, hogy tele volt. Gergő annyira megilletődött, hogy szerintem nem mert sírni, inkább gyorsan négykézláb összeszedte a kiszóródott árukat. Így legalább nem kellett szembesülni a sok bácsival, nénivel, elég ha én égtem... Olyan nagyon azért nem hagyhatott benne mély nyomot az esemény, mivel kint a bolt előtt amikor pakoltam, és közben egy ismerőssel beszélgettem, akkor ugyanezt előadta, és akkor csak azért nem borult rá az egész, mert a kedves néni elkapta a kocsit. 

Valamelyik reggel meg joghurtitalt ivott, de nem tudom milyen technikával, mert én már csak azt láttam, hogy a haján is csorog a lé, a konyhapadló úszik a joghurtitalban, és a ruhája szintén. Így valósult meg az, ami eddig velünk még sosem történt meg, hogy reggeli közben engedtem neki vizet, lefürdött és hajat mosott.

Az oviban meg többet verekszik - bár azt hiszem a fiúk között még mindig ő az egyik legnormálisabb. Azt már megszoktuk, hogy otthon néha Lilinek nekiesik, de az oviban eddig ész érvekkel próbált megoldani helyzeteket. Most mesélte, hogy az egyik kislányra rácsapott, mert nem adta neki oda az ugróiskolát (na ezen jól kiakadtam, hogy lányokkal is így bánik), aztán meg valamelyik kisfiú fejére csapott fagolyóval. Mindezeket a dolgokat Lilitől tudjuk, amiért természetesen ő is kapott fiúcskától. Mindenesetre az egyik este komoly lelki beszélgetést tartottunk vele, és mondtuk neki, hogy nem lesz mese ha így viselkedik. Mindemellett Lili örömmel vállalta a feladatot, hogy ha Gergő nem jól viselkedik akkor szól nekünk és jelent. Liliom élvezi ezt a szerepkört, mondhatni fürdik benne hogy ő lehet a beépített ember, Gergő kevésbé. Beszéltünk az óvónővel is, aki szerint egyáltalán nem ennyire vészes a helyzet. Az esetek többségében nem is Gergő kezd, ő csak visszaadja, azóta beszéltem másokkal is, és már nem látom ennyire vészesen a dolgokat, lehet nem is baj, ha megvédi magát, és ha a másik is kap, ha ő kezdi. Mindenesetre azt szeretném elkerülni, hogy minden konfliktust így oldjon meg. 

Az alvását meg hagyjuk, van hogy este 11-kor még kijön, nem alszik, egyszerűen fáradhatatlan, minimális alvásigénye van. Amikor volt a főzés, és egész nap rohangált 35 fokban, na akkor már a vacsoránál láttuk, hogy esik le a feje.  De akkor már mi is annyira hullák voltunk, hogy majdnem elaludtunk. Nem tudom, hogy ez meddig lesz így, de kezdem feladni a reményt, hogy ő valaha normálisan fog aludni. Talán ha járna valamit mozogni, de azt meg nem szeret igazán, nagyon kell könyörögni neki, hogy egyáltalán kimozduljunk a lakásból. Amikor mondtuk neki, hogy most már neki is kell valamit sportolni, akkor azt mondta, hogy ő már választott: gitározni fog....

Egyébként meg értelmes nagyon, érdeklődő, másolja a betűket, ügyesen számol, tegnap is mese előtt kérdezte tőle az apja, hogy ha van 8 almánk és ketten vagyunk, akkor hogy tudjuk szétosztani az almákat. Utána ugyanezt megcsinálta 3 almával, simán mondta, hogy az egyiket ketté kell vágni plusz egy jut még. Szóval agyilag nincs baj vele, csak kajla.