2011. július

"Úszótábor"

Gergővel már jó pár alkalommal próbálkoztunk úszás-oktatás terén, de eddig mindig kudarcba fulladtunk (nem tudjuk miért alakult ki benne ilyen nagy tiltakozás, lehet valami rossz élmény érte még régebben, de nem mondja). Ezért apuka úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást (meg egy "Úszás tanítása" c. könyvet), és megpróbálja elsajátíttatni az alapokat a gyerekkel. Ezért nyáron kitűztek maguknak egy időszakot, és 10 napon keresztül minden nap mentek úszni. Ennek az lett a hatása, hogy Gergő a végére átúszta a 25 méteres medencét. Igaz azt hittem, hogy a legvégén elsüllyed, de nagyon küzdött. Szépen csinálja a kar- és lábtempót is, de még a kettő nincs összhangban. ennek ellenére halad vele, és most már ott tartunk, hogy az aquaticumban a nagy kamikáze csúszdákon is simán lecsúszik, és kiúszik a végén. Láthatóan élvezi az egészet, de ragaszkodik az apjához, nem akar máshoz járni.

1 hét vidéken

A gyerekek 9 napot töltöttek mamáéknál a nyáron. Apa is elkísérte őket, így én kaptam egy szusszanásnyi időt, amiből szinte semmit nem érzékeltem, mert egyrészt dolgoztam, másrészt meg valahogy nagyon eltelt ez a pár nap (főleg, hogy az első és utolsó 2 napban én is velük voltam).  Viszont apukát a 9 nap után rehabilitálni kellett, annyira kipurcant. A terhek nagy része rajta volt, de hősiesen viselte. Azt viszont kikötötte, hogy legközelebb 4 napnál hosszabb időre nem megy.

Nyaralás

Augusztus végén nyaralni mentünk. Ausztriában jártunk, Salzburg régióban Leogang településen. Gyönyörű helyeken jártunk, az időnk remek volt. Az első 2 napban volt egy kis eső, viszont utána verőfényes napsütés, ami azért a hegyvidéki tájakon nagy szerencse, még így nyáron is. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat, sokat kirándultunk, minden nap mentünk valamerre. Felvonóztunk minden nap, jöttünk-mentünk. A szállásunk is remek volt, az ellátás meg pláne. A szállás nagy udvara volt tele játékokkal. Lili állandóan trambulinozott, Gergő pedig csocsózott. Este 9-ig be se mentünk a szobánkba. Lili minden kiadós vacsora után ugrált, és egyszer sem jött vissza a kaja!!! Nem tudjuk hogy csinálta. Sok gyerek volt, és igaz, hogy nem beszéltek közös nyelvet, de a játék mégis mindig közös volt. Fociztak, labdáztak, ugráltak. Lili köszönt mindenkinek: "csőőőőssssz!" Érdekes volt nekik az idegen nyelvi terület, tetszett nekik. Nagyon fájó szívvel jöttünk haza. Ennyire még szerintem egy nyaralásunkat sem sírtuk vissza. Biztos, hogy egyszer visszamegyünk még.

Viziszörny

A nyaralásból hazafele jövet megálltunk egy aquaparkban. Ez önmagában nem lenne nagy szó, de utólag maradandó emlékké vált a dolog, hiszen fiúcska itt érzett rá a víz ízére... Mint tudjuk eddig Gergő eléggé nehezen tűrte, ha az arcához akár egy vízcsepp is ért. Pl. hajmosásnál is törölközőt rakott az arca elé, pedig tényleg vigyáztam rá, hogy ne érje víz se a fülét, se a szemét, se az arcát. Továbbá az úszótanfolyamok nagy része is pont emiatt fulladt kudarcba, mert a víz alá nem igazán volt hajlandó lemerülni. Nem tudjuk itt mi váltotta ki a változást, de az ottlétünk 3 órája alatt 2,5 órát volt vízben (még enni se ment ki...), és annak a felét a víz alatt töltötte. Nagyon belejött, és láthatóan élvezte, hogy el vagyunk a dologtól ájulva, hogy mennyire ügyes. Le se vette az úszószemüvegét, csak levegőért jött fel. Itthon még gyorsan kimentünk az uszodába párszor, nehogy elfelejtse, hogy kell lemerülni. Szerencsére azóta is élvezi a vizet, sőt, ő mondja, hogy menjünk úszni. 

Tiszán - úszás

5 nap távollét után Lilit meglátogattuk mamánál, aztán pár nap után haza is hoztuk a kisasszonyt. Ennek semmi különös oka nem volt, hiszen jól érezte ott magát, nem volt honvágya sem, csak nekünk már hiányzott, meg azért mégiscsak az a jó, ha együtt vagyunk. De szerintem ha úgy alakul, akkor simán maradt volna még. Gergő is jól viselte Lili hiányát, bár érezhető volt, hogy egyedül van, sokkal többször rángatott (volna) minket, nem volt kivel játszania, és legfőképpen nem volt kit piszkálni. Szerencsére nagyon jó időnk volt, így le tudtunk menni a Tiszához, bár sajnos a jó idő ellenére a víz hideg volt, és magasan is volt még mindig. De nagy meglepetésünkre Gergő roppant élvezte a vizet, rohangált, ugrált benne. Ennyire nem oldódott még fel sohasem víz közelben, és gondoltuk meg is lovagoljuk a lehetőséget, és ahogy hazajöttünk papával el is mentek egy úszótanfolyamra, ahol sajnos a lelkesedése rögtön le is tört. Még első alkalommal elment, be is ment a vízbe, de már másodjára nem volt hajlandó semmire. Még vontatóval sem tudtuk volna kivinni a lakásból. Valamiért nagy stressz van benne az úszás oktatással kapcsolatban, és nem tudjuk mi. Mond mindenfélét, hogy ki kell ülni a szélére, meg hogy van ott tanító és azt nem szereti, de igazából nem tudjuk mi váltja ki nála ezt az ellenkezést. Azóta pár alkalommal voltunk az uszodában családilag, és akkor semmi gondja nem volt, bejött, labdáztunk...  Azért remélem egyszer megtanul valamilyen formában úszni.  

Uszoda

Remek kis időnk volt ma: 15 fok, zuhogó eső. Ezért már tegnap eldöntöttük, hogy uszodába megyünk. Egyrészt Lili ússzon kicsit, mert nagyon régen volt már vízben (mármint régen úszott, esténként szokott fürdeni...), másrészt meg Gergőt csak próbálnánk kicsit megbarátkoztatni a vízzel. Utóbbi megint kudarcba fulladt. Igaz bejött a vízbe, de 3 perc múlva kérdezte, hogy mikor megyünk a pezsgőbe. Nagy nehezen sikerült meggyőzni, hogy bukjon le a víz alá párszor, kb. 3x meg is tette. Próbáltam rábeszélni az ugrálásra a medence széléről, de szigorúan tiltakozott ellene (Lili annak idején ezt imádta, ezzel lehetett motiválni).  Nem tudom hogy fogunk ebből a helyzetből odáig jutni, hogy megtanul úszni. Pedig ebből nem fogunk engedni... Lili a sok ugra-bugra mellett szerencsére úszott is, kb. 400 m-t és a végére nagyon jól belejött, ügyes volt.