Első nap az iskolában

A fent említett nap óta már eltelt több mint 2 hét. Szerencsére azóta a helyzet nem változott, vagyis talán Lili lelkesedése kicsit alábbhagyott, amit szerintem a fáradtság elég erősen befolyásol (1/2 8-ra be kell érni minden nap, mert  3/4 8-kor már kezdődik a tanítás). Szóval első nap lelkesen, büszkén ment Lili iskolába. Kipattant az ágyból, közölte az öccsével, hogy "ha Te is iskolás leszel, akkor Neked is ilyen korán kell majd kelni!", és boldogan készülődött. Szerencsére a tanítónénik nagyon kedvesek, szeretettel fogadják őket, szórják a piros pontokat és csillagokat, így a gyerekek jó kedvvel mennek iskolába. Most kezdem érezni már, hogy fárad Lili, egyszer-egyszer mondja reggel, hogy nem szeretne menni, de sírás nincs, inkább szerintem csak a felkelés megy nehezen. Egyszer viszont eltört nála a mécses. Kérték a szülőket, hogy 2 hétig kísérhetik fel a gyerekeket, utána egyedül kellene menniük a tanterembe. Ezt tudtuk is, meg is beszéltem egyik reggel Lilivel, hogy még most együtt megyünk (akkor még nem telt el a 2 hét), de másnaptól egyedül megy. Láthatóan nem tetszett neki ez, ő szerette volna, ha én is megyek. Aznap viszont elindultunk együtt, de a lépcsőfordulóban az egyik ügyeletes tanár ránk szólt, hogy anyuka már nem mehet fel. Na persze Lili ettől sírva fakadt, fúrta a fejét hozzám, és hiába jött a saját tanító nénije is, még rá se volt hajlandó nézni. Utána szerencsére megnyugodott, és mondták, hogy menjek fel nyugodtan akkor... Másnap már nem volt ezzel gond, egyedül felment szépen.  Ez azóta is így van. 

Első nap amikor bementünk a terembe, akkor Lili mondta, hogy az első padba szeretne ülni, és akkor már csak egy kisfiú mellett volt hely. Este kiderül, hogy Lacika néha piszkálja Lilit, szorítja a kezét, ismerkedik... Állítólag Lili megkérdezte tőle, hogy "Te most szerelmes vagy belém?", mire Lacika azt mondta, hogy "Nem erről van szó!". Azóta volt ültetés, tornasor szerint egy fiú-egy lány ül egymás mellett, és Lili maradt az első padban, csak egy régi ovis társ lett a padtársa. A héten már ő a hetes egy másik kislánnyal, mesélte, hogy hogy kell jelenteni.  Egyébként szerintem még csak szemlélődik, mert amikor kérdezem tőle, hogy beszélgettél már valakivel ma, akkor általában az a válasz, hogy nem nagyon, viszont van két kislány, aki szimpatikus neki. Biztos kell még idő a feloldódáshoz. 
Első nap egyébként rettenetesen magyarázta Lili, hogy másnapra PAMMÁT kell nekik vinni. Ezt elmondta vagy 10x , és egyre idegesebb lett, amikor mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy mi az a pamma, kérdezze meg a tanító nénit. Aztán szerencsére estére a sok beszélgetés végére kiderült, hogy mappát kérnek amibe tudják majd tenni a rajzaikat.  Édes volt, ahogy erőszakosan mondta betűzve, hogy  P-A-M-M-M-MA!!!! Bár a végére már nem is volt annyira édes, tiszta ingerlékeny lett, hogy nem értettem amit mond.