Múlt hétvégén újra futóversenyen jártunk. Az idő egyáltalán nem kedvezett a sporteseménynek, majdnem egész délelőtt végig esett az eső. Ennek ellenére a gyerekek lelkesen rajthoz álltak. Illetve általában lelkesek voltak, de néha azért eltört náluk a mécses, főleg Gergőnél. Neki többször görbült is a szája az indulás előtt, mondván, hogy nagyon izgul. Sajnáltam, olyan édes volt.
Aztán a végén nagyon szépen szerepeltek, Lili első lett, Gergő pedig második. Utóbbinak most nagyon örültünk, mert fiúcska már annyiszor háttérbe szorult Lili mögött, és most végre ő is állhatott dobogón, kapott érmet, ajándékokat. Nagy volt az öröme. Nem is gondoltam volna, hogy benne ilyen lelki folyamatok játszódnak le, de másnap ezt mondta:
- Nagyon jó volt dobogón állni! Ez volt az álmom, hogy legyen egy érmem!
Meghatódtam. Az érem azóta is nagy becsben van, és természetesen bevittük az oviba is megmutatni, ahol ki akarták tenni a falra, hogy mindenki jól lássa, de Gergő nem nagyon akarta odaadni, mondván hogy ő majd fogja inkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése