Hú, mikor is volt már az… Nagy izgalommal vártuk mindannyian augusztus utolsó napját. Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk és nem esett, pedig esőre állt aznap végig. Az elsősöket a szülők felkísérték a terembe, és ott kellett hagyni őket. Ők együtt vonultak utána le, és ültek le kis padokra az udvaron. Lili eleinte szorította a kezemet, de megbeszéltük, hogy lemegyek az udvarra, ott fogom nézni őket, így bement simán a terembe. Aranyosak voltak ahogy a tanítónénikkel kézen fogva jöttek le. Megható volt, meg az is, hogy a végzős nyolcadikosok tűzték fel nekik az iskola jelvényét. Voltak olyan melák, nagy darab fiúk is, akik mellett a pici majdnem ovisok szinte eltörpültek. Az ünnepség után felmentünk a terembe, ekkor már a szülők is mehettek. Elmondtak pár fontos dolgot, a gyerekeknek osztottak kis ajándékot, és kapott mindenki jóság füzetet is, amibe minden nap pecsételnek, ha jól viselkednek. Ez azóta is nagy motiváció, hogy minden nap 2 pecséttel jöjjön haza (délelőtt és délután is adnak).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése