A novemberi tavasznak köszönhetően úgy döntöttünk, hogy kicsit elmegyünk a hegyekbe feltöltődni. A kirándulást összekötöttük egy kis geoláda kereséssel is. Kinéztünk egy könnyen megtalálható ládikát, amit elég gyorsan meg is leltünk. Már itthon gondoltuk, hogy egy láda megtalálása igen csekély örömforrást jelent majd, ezért apa úgy döntött - mivel a közelbe könnyebb fokozatú ládát nem találtunk - hogy készül házi geoládákkal. Vittünk pár csokit, kinderfigurát, és a nap nagy részében ezt játszották, hogy apa eldugta a kis dobozt, a gyerekek meg őrülten keresték. Rettenetesen boldogak voltak minden egyes találatnál. A mókának az vetett véget, hogy elfogytak az ajándékok, pedig lassan már a pez cukorkát is egyesével rejtette el apjuk. Onnantól kezdve Gergő egész séta alatt felváltva könyörgött és kérdezett: "dugsz még ma apa?", "dugjál már apa!".
Az elkeseredést egy házi családi focibajnoksággal ütöttük el: találtunk egy jól kivilágított betonpályát, és a lányok a fiúk ellen küzdöttek. A vége természetesen döntetlen lett, de engem legtöbbet a kapuban állítottak, úgyanis állítólag ott okozok a legkevesebb kárt a mérkőzésen. Szerintem meg nem is voltam annyira béna. Másnap kisvonatoztunk, sétáltunk, kilevegőztük magunkat, élveztük a vénasszonyok nyarát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése