Helycserés támadás

Lassan kezdem feladni azt, hogy valaha megoldjuk Gergő alvási gondjait. Igazából a probléma folyamatosan jelen van, csak hol erősebben hol kevésbé. Most szünetben az előbbi történt. Erre akkor döbbentem rá, amikor egyik reggel apjukat a nappaliban találtam meg a kihúzott kanapén. Pettyet ingerlékenyen kelt, és közölte, hogy Gergő harmadik napja rajta alszik, szó szerint rá fekszik, és már nem bírja. Na az a nap annak keretében telt, hogy Gergőre próbáltunk humánusan hatni. Végül az derült ki, hogy állítólag fél az ablaknál aludni, de ha nem ott kellene aludnia akkor nem jönne át többet. Na megkörnyékeztük Liliomot, hogy mit szólna egy esetleges helycseréhez. Természetesen bőszen ellenkezett, és közölte, hogy akkor majd ő fog átjönni. Végül, elterveztük, hogy átalakítjuk a szobát, és így senkinek sem kell az ablaknál aludni majd. Azért Lili győzködését nem adtuk fel, hátha mégis bele megy. Így utólag ez jó ötletnek bizonyult, mivel estére rábólintott, hogy helyet cserél Gergővel, és alszik ő a másik ágyon. Ennek egészen pontosan 3 napja, és egyelőre a dolog működik...  Bár most ez annyira nem mérvadó, hiszen a szilveszter miatt van alváshiányuk rendesen, de azért én bizakodom, és remélem, hogy meghozza a végső megoldást.

Újra alvás

Azt kell mondjam büszkék voltunk magunkra, hogy megoldottuk Gergő alvás gondjait!!! Vééégre alszik a gyerek éjszaka. Aztán kiderült, hogy hol....:

Szegény Liliom úgyanúgy panaszkodott mint mi szoktunk, amikor végig csapkodja az éjszakát az öccse a hálóban.

Apai szigor

Apánk besokallt egyik reggel. Az úgy volt, hogy az éjszakai vándorlás megint egy kicsit elburjánzott nálunk. A héten többször is keltünk úgy reggel, hogy mindannyian ott nyomultunk a hálóban, és kb. mint a heringek úgy feküdtünk egymás mellett. Na eljött a csütörtöki nap, amikor is férj pettyet idegbetegen kelt. Vagyis nem is kelt, inkább csak kimászott az ágyból, mert hajnal óta nem sokat aludt. Hulla volt, és lelki beszédet tartott reggel, amit még este is folytatott. Több verzió is felvetődött, pl. hogy kiköltözik a  nappaliba, vagy be a gyerekszobába, de aztán végül nem ebben maradtunk. Megígértette a gyerekekkel, hogy nem jönnek át éjszaka, vagy csak max. 1x  a héten. Ennyi engedélyezett nekik. Ezen túl csak akkor jöhetnek, ha már világosodik. Ennek a hegyi beszédnek köszönhetően másnap reggel, amikor kinyitottam a szemem nem férjet láttam magam mellett, hanem Gergőt. Utóbb kiderült, hogy fiúcska már akkor jött át, amikor világos volt, apa meg már elment addigra úszni. Azt hiszem ez a szerencséje Gergőnek. Azóta viszont jobbak az éjszakáink, szegény Gergő ma még a hálóba se mert bejönni, csak a küszöbön állva kérdezte, hogy "Felkelhetek?" Nem tudom meddig tart ez a jó világ nálunk, de próbáljuk addig gyorsan kialudni magunkat.

Megjegyzem egyébként, hogy annak idején én tök kómásan vittem vissza őket az ágyukba, bukdácsoltam mindenen keresztül, de aztán belefáradtam. Apa meg egyszer se vitte egyiket sem, úgyhogy ennek issza most a levét. Bár én se alszom jól, sőt, de ez apánk fáradtsága mellett nyilván eltörpül...

Mazochista

Gergő pár napja kicsit náthás. Szívom az orrát többször is egy nap, igaz már tudja fújni, de az orrszívás mégis intenzívebb sokkal. Elég normálisan áll hozzá, legtöbbször hagyja.

Aludni viszont annyira nem szeret, hogy egyik este felhasználta az orrszívás adta lehetőségeket, és 10 percenként jött ki azzal a kéréssel, hogy szívjuk le az orrát. A negyedik után határozottan közöltem vele, hogy most már tényleg a_l_v_á_s következik. Szerintem még párszor jött volna, pedig azért ennyire nem élvezetes ez a dolog.

Délutáni alvás

A hétvégén nem egészen úgy alakultak a dolgok alvás terén ahogy azt eddig megszokhattuk. Nálunk sosem volt probléma a délutáni alvással, mindketten szó nélkül lefeküdtek ebéd után, és aludtak is (sokszor nem is keveset). Mostanában viszont kicsit kezd ez a jól bevált rendszer felborulni nálunk. Hiába fárasztjuk őket, kimondottan jól bírják alvás nélkül a napokat. Most hétvégén egyik nap se aludtak, pedig szombaton még születésnapi buliba is hivatalosak voltak, jól kiugrálták magukat, de nem volt túl hatásos. Vasárnap pedig kimentünk sétálni, hátha attól majd kidőlnek, de nem. Legalábbis ők nem, mi viszont igen... Mindannyian lefeküdtünk pihenni a vasárnapi ebéd után. Mi apával 1/2 5-kor keltünk, ők a lefekvés után 5 perccel. Mondjuk szavunk nem lehet, mert nem ébresztettek fel. Hagytak minket aludni, ők meg el voltak a nappaliban, és azt kell mondjam, hogy annyira még estére sem dőltek ki, mint mondjuk mi.... Most vagy mi öregszünk, vagy ők sokkal jobban bírják a kiképzést,  vagy mindkettő...