Anyák napja

2011. május

Viszonylag elég későn, május 3. hetében tartották az Anyák napi műsort Liliék iskolájában. Aranyosak voltak. Gergőéknél nem volt külön műsor, ők kis ajándékot készítettek és azt vitték haza az anyukáknak.

Ünnepek

A téli szünet és az ünnepek olyan gyorsan elteltek, mintha nem is lettek volna. Körbejártuk a rokonságot, aztán az elmúlt napokban pihentünk is kicsit. Nem egészen így terveztük, azt gondoltuk, hogy majd rengeteg programot csinálunk, pótoljuk az elmaradásainkat, de sajnos ebbe közbeszólt Lili köhögős betegsége. Emiatt napokig alig mozdultunk ki. Karácsony után kezdődött, és bár sokat javult, de még most sem múlt el teljesen. Azért egy mozi szerencsére belefért (Aranyhaj és a nagy gubanc). 

A szilvesztert egy baráti családnál töltöttük (lassan ez már kezd hagyománnyá válni), ettünk-ittunk, táncoltunk, jól telt. Gyerekek bírták a mulatozást, 1/2 2kor feküdtünk le, igaz Lili már éjfél után elég kókadt volt. Gergő még lefekvéskor is azt mondta, hogy ő nem álmos, aztán persze nem kellett altatni, és másnap 10kor kelt. 

Holnaptól pedig újra minden visszaáll a régi kerékvágásba, most erre próbálunk hangolódni, de nem egyszerű...

Karácsonyi hangulat

Na ez az ami mostanában nálunk nem nagyon volt. Kissé összesűrűsödtek a dolgok, és én alig tudtam ráhangolódni az ünnepekre. Még a télapós ablakdíszünket is akkor tettük ki, amikor már 1 hete sehol nem volt a mikubácsi. Sajnos a szokásos mézes sütés is elmaradt és az adventi koszorút sem vettük elő idén. Szerencsére az oviban és az iskolában pótolták az itthoni elmaradásainkat. Gergőéknél volt Luca napi vásár, ahol vettünk Luca napi búzát, és ezt el is ültettük. Talán ez volt az egyetlen dolog, amit megcsináltunk. Azóta is locsolgatjuk, és nő is szépen. Emellett szintén az oviban volt közös adventi délután, ahol együtt sütöttünk mézest, körtáncoltunk a gyerekekkel és az óvónőkkel. A gyerekektől kaptunk kis ajándékot: saját kezűleg készített angyalkát. Liliék is csináltak az iskolában karácsonyfa díszeket, és képeslapot is írtak nekünk.

Télapós dal az iskolából

Lili ma ezt énekelte este a fürdésnél:

Hull a pelyhes dinamit,

felrobbantjuk a sulit.

Repülnek a tanárok, 

örülnek a diákok.

Na ez például különbség az ovi és iskola között.....

Lili szülinap

Régen írtam. Eléggé sűrű időszakot élünk, mindig van valami esemény, és mire oda kerülnék, hogy írjak addigra már nincs semmi ihletem, és kedvem sem. Amivel a leginkább adós vagyok az Lili szülinapi partija. Már jó ideje tervezgette. Kitaláltuk, hogy kerti bulit szervezünk, és bizakodtunk, hogy jó időt fogunk ki. Összeírta, hogy kiket fog meghívni, eldöntötte, hogy csak lányokat. Így végül - 2 testvérrel - 11 gyerek volt összesen. Azt kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült, az idő is nekünk kedvezett, mert - bár a nap ritkán sütött - az eső nem esett. Ez pedig kifejezetten jól jött azokhoz a feladatokhoz, amiket a gyerekeknek találtunk ki. Először sorversenyeket szerveztünk nekik: úgy kellett futni, hogy pingpong labdát vittek kanálban, aztán hogy fogni kellett mindkét fülüket, talicskáztak, aztán pedig összekötöttük a lábukat (utóbbi feladatnál az egyik csapatnak elég hamar elszakadt a kötele, így gyorsan eldőlt a győzelem). Ezek után kihúztunk egy kötelet, limbóhintóztak. A feladatok végére hagytuk a vizes lufi dobálást: az győzött aki messzebbre dobta. Ez elég nagyon sikert aratott náluk, aminek örültem, mivel Lilivel a buli előtt 1 óráig készítettük ezeket a vizibombákat, melynek a mérlege: Lili 2x öltözött át, én 1x, a fürdőszobát 3x mostam fel, a konyhát pedig 1x.  De így utólag azt mondom megérte. Délelőtt egyébként sima lufikat is fújtunk, melyek valahogy nem birták a friss levegőt, vagy csak egyszerűen rossz minőségűek voltak, mert mire megérkeztek a vendégek majdnem az összes kidurrant magától (tuti nem akadt bele semmibe, mert voltak amik a pléden durrantak ki, a többi meg felakasztva a kert egyéb pontjain.) A versenyek után bújócskáztunk, kincskereső versenyt rendeztünk: eldugtunk egy lapátot (nagy kincs...) egy bokorba és meg kellett keresni. Közben persze hintáztak is, rohangáltak, lufikat kergettek (amíg még volt).

A "B" terv az volt, hogy majd felmegyünk a lakásba, és táncolunk vagy társasozunk, én azt hittem, hogy ezt nem is fogom tudni elkerülni, de meglepetésemre egyáltalán nem akartak fent maradni (1x felmentünk mindannyian megnézni Lili szobáját, és wc-re), így a betervezett tánc elmaradt.

Az idő nagyon gyorsan eltelt, mire jött a torta, már lassan a buli végére is értünk, kezdtek szállingózni a szülők a gyerekekért. Kicsit marasztaltuk még őket, és így még gyorsan a betervezett tombolákat is ki tudtuk sorsolni: kapott mindenki egy kártyát, amin egy állat volt, és körülírással ki kellett találniuk, hogy melyikről beszélünk. Kihúztuk, és mondtuk. Kis figurákat kaptak, meg az ügyes versenyzésért mindenki gumicukrot evett.

A torta is nagyon jól sikerült, szokásos tejszínes csokitortát sütöttem, és nagyon dicsérték. El is fogyott az összes, többen repetáztak. Az egyik kislány mondta, hogy nyugodtan lehetnék tortász is.

Gergőnek meg itt volt az egyik jó barátja, ovis csoporttársa (nővére Lili csoporttársa), és amikor mentek haza, akkor a kisfiú az ajtóban visszaszaladt, és elkezdett kiabálni: "Baráti ölelés! Baráti ölelés!". Erre egymás nyakába borultak...

A bulit 4-kor kezdtük, 1/2 7-ig volt meghirdetve, de 1/4 8kor ment  el az utolsó gyerek.

Másnap mesélték többen az oviban, hogy nagyon jól érezték magukat, egyik kislány szerint ez volt eddigi legjobb bulija. Örültem neki.

Zsúrra készülünk

Liliomunk 23-án 7 éves lett. Éljenéljen itt is!!!

Győzködött bennünket, hogy szeretne zsúrt ovis csoporttársakkal, de csak lányokkal. Többször átbeszéltük, hogy mi hogy lenne jó, kiket szeretne hívni, és a végén beadtuk a derekunkat. A részletekről majd később, ha túl leszünk rajta, előljáróban annyit, hogy házibuli lesz, és Lili mindenáron szeretné a lányokat felhívni a lakásba is. Mondtuk neki, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet, de ő bebizonyította, hogy igen: megállt a nappali szélén, elkezdett lépkedni oldalra, és közben számolt is hozzá. Így lépkedett 9-ig számolva, és közölte, hogy "Látod, mondtam, hogy elférünk annyian!"  Lemérte.

Én meg erre közöltem, hogy ok, de akkor 3-tól 6ig mindenki it fog egy helyben állni.

Annyira nem értette a problémámat.:)

Lili féle húsvéti tojások az oviból

Járt nálunk a nyuszi

Egészen pontosan - családon belül - 3 helyen is meglátogatott minket a nyuszi. Az idő nem kedvezett mindig neki, de szerencsére a gyerekek még esőben is lelkesen keresték a bokrok alá dugott csokitojásokat, semmi nem szegte kedvüket. A csokik mellé kaptak egy kis játékot is, pl. egy ütőst, ami olyasmi mint a ping-pong, csak nincs alatta asztal. Lili nagyon lelkesen játszott vele, döntögettük a rekordokat (azt hiszem most már 6-nál járunk, addig nem esik le a labda...). Gergő is kipróbálta, de szegénynek annyira nem ment, így abbahagyta és kommentálta is: "Nem értek hozzá!". 

Lili még itthon rajzolt a nyuszinak, amit egy fa tövébe hagyott neki. Amikor picikék voltak, akkor még el lehetett játszani, hogy ugyanazt a tojást - miután megtalálták - eldugtuk  egy másik fa tövébe, és nagy volt az öröm. Ez a módszer most már nem működött, mert Lili nagyon számon tartotta, hogy miből mennyi van. Aztán sosem magyaráztuk volna meg neki, hogy hogy lehet az, hogy 14 tojást számolt, de a kosárban csak 8 van...

Húsvétra készültünk

Azért nem feledkeztünk meg az ünnepekről sem. Liliék nagyon jópofa tojásokat készítettek az oviban, de itthon is csináltunk egy párat a család férfitagjainak. 

Március 15.

Már egy ideje ünnepi hangulatban teltek a napjaink. A gyerekek az oviban készítettek zászlót, kokárdát. Esténként már vagy 1 hete a "Gábor Áron rézágyúja" valamint a "Kossuth L. azt üzente" kezdetű nótákat kell mindig énekelnem. Terveztük azt is, hogy megnézzük ma a főtéren az ünnepséget. Gergő várta a zászlófelvonást meg a katonák felvonulását. Reggel nagyon úgy tűnt, hogy meghiúsul a tervünk, mert elkezdett szakadni az eső, mindemellett a szél is fújt rendesen. Aztán kezdte megemberelni magát az időjárás, és mégis kimentünk. Nem bántuk meg, igaz volt olyan 5 perc amin belül hózáportól kezdve szikrázó napsütésig minden volt. Vagy 1,5 óra elteltével kezdték már unni, így akkor haza is jöttünk.