2011. augusztus

Kerékpár

Gergő már jó ideje gyakorolta a kerékpározást, de teljesen jól csak idén nyáron tanult meg. Viszont most annyira ráérzett, hogy le se lehetett róla szedni: ugrat, farol, kiáll. A nyáron szinte minden nap előkerült a bicikli.

Cumik

Fájó szívvel, de megváltunk a lakásban lévő összes cumitól. Mindkét gyerek nagy függő volt, Gergő még nyár elején éjszaka használgatta suttyomban. Aztán most ő is rájött arra, hogy ehhez aztán már tényleg nagy fiú, így kidobtuk mindet. Már egy ideje győzködtük őt, de megvártuk míg ő maga is így dönt. Kettős érzések voltak bennem, mert egyrészt már nagyon időszerű volt, ugyanakkor ezáltal most tényleg lezártuk a babás/pici gyerekes korszakunkat. 

Fogtündér

A "nagyfiúvá válás" még biztosabbá vált augusztusban: Gergőnek már jó ideje mozgott az egyik alsó foga. Szegényt zavarta is az evésben. Kukoricát pl. szinte egyáltalán nem tudott enni. Aztán egyszer már annyira mondta, hogy megpróbáltam kivenni neki egy zsebkendővel. Sikerült, és 2 héten belül kiesett a mellette levő is. Így tűnt el az alsó 2 foga ovi kezdésre. Természetesen a fogtündér most is megérkezett időben. 

Futóversenyek

Az idei nyáron augusztusban 4 futóversenyen is jártunk:

Mezőtúr                       Lili 1. Gergő 2.

Hajdúszoboszló            Lili 1. Gergő 9.

Ebes                            Lili 2. Gergő 1. 

Debrecen, Fórum futás Lili 3., Gergő 8. 

Püspökladány - Lili 8. születésnap

2011. április 23.

Idén is elmentünk a szokásos püspökladányi Nyuszi futásra. Lilinek reggel volt egy kis hőemelkedése, így nagyon úgy gondoltuk, hogy nem is megyünk, de aztán mégis elindultunk. Hangulata, közérzete teljesen jó volt, ezért úgy döntöttünk rábízzuk, hogy van-e kedve indulni a versenyen. Nagyon szeretett volna, és szerencsére jól sikerült, 2. lett. Gergő futamában nagyon sok fiú volt, és nála idősebbek is, ő 9. lett, apa 1. Én megfogadtam, hogy mégegyszer nem indulok 5 km-es távon, mert az nekem sok, de aztán olyan kevesen voltak, hogy mégis elindultam. Szerencsére most nem volt senki körülöttem, így normális tempóban le tudtam futni, 3. lettem. A futóverseny mellett sok egyéb rendezvény is volt a gyerekeknek. Pl. lehetett tojást festeni, kézműveskedni. Lévén mi akkor még semmit nem készültünk a húsvétra, ezért kihasználtuk az ottani lehetőségeket és elkészítettük a tojásokat a várva várt locsolóknak.

Pont erre a napra esett Lili 8. születésnapja is. Egy kedves baráti család meghívott minket ebédre, és ott ünnepeltünk. Sok kisgyerek van nálunk, és mindannyian közösen énekeltek Lilinek, aranyosak voltak.

 

Rajtra készen (kb. mintha 2 évvel idősebb gyerekekkel futna):

Eredményhirdetés:

Torta:

Az elkészült tojások (a kukó készítés tojásfújás szakaszát megúsztuk, maradt a rajzolás, ragasztás):

Megyei diákolimpia

Ma Lili eljött ebéd után az iskolából, mert futóversenyre mentünk.

Csak iskolások futhattak, ők voltak az első kategória (1-2. osztályosok). Rengetegen voltak, pedig lányok-fiúk külön futottak. Liliéknél 80 induló volt, és a tömeg láttán én már csak azon drukkoltam, hogy egyben beérjen, fel ne lökjék őt. Szerencsére ügyes volt, és a 18. helyen ért be, pedig nagyon hátulról indult. A jóval magasabb, idősebb és magabiztosabb lányok háttérbe szorították őt. Szegény udvariaskodott, ő nem olyan határozott kiállású. De ezt is meg kell tanulni.

A futam után Gergő is lefutotta a távot apával versenyen kívül. Ő, mint ovis nem indulhatott.

Téli futások

Ebben a hónapban is voltunk futóversenyeken, a gyerekek még mindig lelkesek, vagyis néha "csak" rábeszélhetőek, de eddig mindig jöttek, és csinálták. Még akkor is amikor az időjárás nem igazán kedvezett a sportolásnak...:

Különórák

Az úgy volt, hogy rövid nyári pihenő után szeptemberben újra folytatni fogjuk a korcsolyázást. Ez különböző okok miatt nem jött össze, és október elejére tolódott. Akkor viszont újra nem indult el a dolog, és igazából a családból szinte már senki nem szerette volna valahogy ezt az egészet, így nem is forszíroztuk. Így Lili korcsolya pályafutása mellékvágányra szorult, és jelenleg teljesen más irányba mozdult el a leányzó, amit nagy lelkesedéssel csinál: hetente 2 alkalommal jár ritmikus sportgimnasztikára, és szintén 2 alkalommal akrobatikus rock and rollra. Mindkettőt nagyon szereti, és talán még így is - hogy heti 4 alkalommal megy - sokkal humánusabb mint a koris versenysport. Emellett visszaálltunk az úszásra is, eleinte 1x jártunk, de most már oda is 2 alkalommal megy egy héten (a jó időben lovagolt egyszer egy héten, de most azt váltotta ki az úszás). Emellett hétvégén jár hozzánk egy ének tanárnő, aki gitározni tanítja őket.

Most így leírva úgy tűnik, hogy szegény gyerek agyon van terhelve, de nem. Igazából mindkét torna az iskolában van délután, így nem kell őt 4 óra után hozni-vinni. Így marad az úszás amit suli után oldunk meg.

Most legszívesebben elmesélném, hogy Gergő is 25 féle helyre jár, de sajnos ezzel nem tudok szolgálni. Gergő 68 helyre próbáltuk vinni, 539 tanárhoz, de semmi nem jött be neki. Mindent abbahagy valamilyen oknál fogva. Szeptemberben nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy az ovi keretein belül tud majd járni gyerektornára, volt is 2 alkalommal, utána egyszer sem. Mindent bevetettünk az óvónővel együtt, de nem jött össze, abbahagyta. Ugyanígy jártunk az úszással (most októberben a 53. úszóedzőhöz mentünk), az is kudarcba fulladt. Lovaglásnál 1x ült fel a lóra, utána soha többet. A gitár órát egész sokáig jól fogadta, kb. 3 alkalmat ki is bírt, de legutóbb már ott tartottunk, hogy örültünk ha a szobában marad és hallgatja a fotelben a dalokat. Mindenhol van valami gond, a gitárnál pl. fáj a körme annyira kell szorítani a húrt... Jó lenne megtudni, hogy mi az igazi ok. Bár lehet, hogy tényleg mindenhol más, de szeretnénk már találni valami olyan elfoglaltságot neki, amit szeret és örömmel csinál. Mondjuk futni szeret, és sportolni, de azt is szigorúan a családtagokkal. Most hétvégén megint futottak az erdőn, 2,5 km-t kellett teljesíteni, és én nem bírtam a tempót Gergővel, egyszer sem állt meg, és kb. 30 méterrel előttem ért be (és nekem sem esett jól a futás...), Lilit meg nem is láttam.

Futás

Múlt hétvégén újra futóversenyen jártunk. Az idő egyáltalán nem kedvezett a sporteseménynek, majdnem egész délelőtt végig esett az eső. Ennek ellenére a gyerekek lelkesen rajthoz álltak. Illetve általában lelkesek voltak, de néha azért eltört náluk a mécses, főleg Gergőnél. Neki többször görbült is a szája az indulás előtt, mondván, hogy nagyon izgul. Sajnáltam, olyan édes volt.

Aztán a végén nagyon szépen szerepeltek, Lili első lett, Gergő pedig második. Utóbbinak most nagyon örültünk, mert fiúcska már annyiszor háttérbe szorult Lili mögött, és most végre ő is állhatott dobogón, kapott érmet, ajándékokat. Nagy volt az öröme. Nem is gondoltam volna, hogy benne ilyen lelki folyamatok játszódnak le, de másnap ezt mondta:

- Nagyon jó volt dobogón állni! Ez volt az álmom, hogy legyen egy érmem!

Meghatódtam. Az érem azóta is nagy becsben van, és természetesen bevittük az oviba is megmutatni, ahol ki akarták tenni a falra, hogy mindenki jól lássa, de Gergő nem nagyon akarta odaadni, mondván hogy ő majd fogja inkább.

Futóversenyek

Augusztusban több  helyen is jártunk futóversenyen (Hajdúböszörmény, Mezőtúr, Hajdúszoboszló). Volt amikor családilag mindenki futott, de a gyerekek és apa fix pontként mindig indultak. Elég lelkesek, és ügyesek is (apa által rendesen motiválva vannak: 1-1 verseny végén mindig kapnak valami kis meglepetést). Lilinek lett egy első és egy negyedik helyezése, Gergőnek pedig megszületett eddigi legjobb eredménye: Mezőtúron 4. lett ő is, pedig 2 évvel idősebbek is vele futottak.

Mezőtúrra vonattal mentünk, gondoltuk jó program lesz a vonatozás. Végül is az volt, de természetesen késtek a vonatok (nem tudom miért, lehet a sínek nem bírták a 27 fokot...), és így le is késtük az első csatlakozásunkat. Még szerencse, hogy volt másik vonat, így időben odaértünk.

 

Hétvégi duatlon

A hétvégén duatlon-versenyen jártunk. Ez nem olyan ritka esemény nálunk, de az igen, hogy Lili is indult. Előző nap kapott új biciklit (erről majd később részletesebben is…), és ez jó apropó volt arra, hogy fel is avassuk azt. Az ötlet így utólag nem volt teljesen átgondolt és tökéletes. Egyrészt akikkel versenyzett, finoman szólva is, nem az ő korosztálya volt. 8-10 éves nagy lányok, talán egy kislány volt aki vele egyidős volt, a többiek mind 1-2 fejjel magasabbak. A másik problem az volt, hogy mindegyikőjük komoly versenybiciklivel felszerelkezve érkezett, ami nagyjából annyi különbséget jelentett, hogy míg ezek a lányok egyet tekertek, addig Lilinek kb. hármat kellett, hogy hasonló távot tegyen meg. Harmadrészt pedig nem elhanyagolható az sem, hogy ők erre edzenek már jó ideje, rendesen futnak, kerékpároznak. Na mindennek a sok tényezőnek a hatására Lili eléggé negatívan indult már el, és a futás végén se volt feldobva (400 m-t kellett futni első körben, utána 2 km bicikli, és újra 400 m futás). A kerékpár táv felénél viszont már eléggé el volt keseredve szegénykém, hogy nagyon lemaradt, mindenki jóval előrébb járt, és apja kérte, hogy inkább szálljon le a bicikliről, nehogy elessen, vagy valami baja legyen. Úgyhogy ez nem jött be, de vigasztaltuk, hogy semmi baj, bár férj utólag azt mondta, hogy jobb lett volna, ha végigmegy, és nem adja fel, de ebben nem értettünk egyet.

A nap fénypontja az volt, hogy meglepetésünkre Gergőt kihívták az eredményhirdetésnél, és mint legkisebb indulót jutalmazták. Ő csak az első futást csinálta meg, nem biciklizett, de olyan édes volt, hogy egyedül a legvégén befutott, teljesen lemaradva, de kitartóan – persze azért ő is el volt keseredve, hogy nem jött mögötte már senki... Kapott érmet, kupát, oklevelet. Másnap barátnőm kérdezte, hogy mire kaptad ezt a szép kupát? Mire ő: - Mert utolsó lettem!

Erre barátnőm: - Tényleg? Akkor máskor se erőltesd meg magad jobban!

Ezek után másoknak már azt mondta, hogy ő volt a legfiatalabb korosztály. Bevittük az oviba, és mindenkinek büszkén mutogatta.

Most először éreztem azt, hogy nem feltétlenül kell nekünk mindig, minden versenyre elmenni. Eddig általában olyan rendezvényekre mentünk, amelyek jól sikerültek, de ez nem tartozik azok közé.

Nyuszi futás 2

Nyuszi futás

Nyuszi futás

Szombaton Püspökladányban jártunk a hagyományosan megrendezett "Húzzuk fel a nyúlcipőt" városi nyuszifutáson. Mi először mentünk el erre a rendezvényre, de nagyon jól éreztük magunkat, függetlenül attól, hogy az idő nehezen kezdett melegedni, de legalább sütött a nap. 1/4 10-kor kezdődtek a versenyek, először az ovis lányok indultak kb. 450 m-en. Liliom első helyezést ért el 24 kislány közül, nagyon ügyes volt. Utána jöttek a fiúk, Gergő a középmezőnyben végzett, de tudni kell, hogy 2 évvel idősebb kisfiúk is vele futottak. A futás mellett egyéb rendezvények is voltak, mi például az arcfestésnél kötöttünk ki 5 másodperccel a futás után. Aztán lufihajtogatás is volt, nyuszi simogatás, hűtőmágnes-készítés, ugrálóvár, EU és kresz totó kitöltés, kézműveskedés, lufidobás. Utóbbinál célozni kellett kicsi nyíllal és kilyukasztani a lufit. Gergő másodikra talált is, erre odajöttek hozzánk, hogy akkor kérdeznek... Azt hittem erre a remek teljesítményre rögtön kap valamit, de nem. Mondom ok, várjuk a kérdést...: Ki a Magyar Vöröskereszt elnöke? Pettyet ideges lettem, a szerencséjük az volt, hogy 3 lehetséges válasz közül lehetett választani, és "anya súghatott". Így eltaláltuk, és megkaptuk a várva várt nagy nyereményt: 1 szem cukrot. Legalább Lilinek is adtak volna egyet, ha látják, hogy ott van egy másik gyerek is. Mindegy, ezek után eljöttünk onnan.

A délelőtt második felében a felnőttek is futottak. Apa természetesen, ezt szinte írni sem kell, de most én is bevállaltam. Nagy volt az arcom, hogy lefutom az 5 km-t, és nem a rövidebb távot (1,2 km) választom. Na már az első kör elején éreztem, hogy rossz döntést hoztam. Teljesen kifutottam magam, végig előttem futott egy nő, és meg szerettem volna előzni, de nem sikerült. Ő is észre vette, hogy a nyomában vagyok, így nem adta alább a tempót. Mindennek az lett a vége, hogy a célban ott fetrengtünk mindketten a fűben. A legvégén én még hajráztam is, férj szurkolt, de azt hittem összeesek, nem bírom tovább. Nagyon jó volt megállni, és mondtam, hogy ha még egyszer ilyen baromságra vállalkozok, akkor nyugodtan kösse le a lábamat. Persze ő büszke volt, egész úton arról beszélt, hogy én voltam a nap hőse. Ok, ezt jó volt hallgatni, de kellett kb. 1 nap mire visszakerültem az élők táborába  - legalábbis érzésre... Összességében azért jó volt, mert 3. lettem, kaptam oklevelet és egy ékszerdobozt is. Mindemellett tombola is volt a nap végén, ahol kihúztak és nyertem egy pulyka plüssfigurát (Gergő persze rögtön kérdezte: "Vele fogsz aludni?" Mondtam szerintem nem, erre ő: "Akkor majd odaadod nekem?"). Nem sokkal ezután Lilit is kisorsolták, ő egy kosárlabdát nyert. Emellé az első helyért is kapott ajándékokat: számolós ugrálókötél, póni, plüss viziló, katicás labda, olló, buborékfújó, oklevél és érem.

Ebédre hivatalosak voltunk egy kedves baráti családhoz, ahol 7 kisfiú van, és a 8. a pocakban. Mindig olyan csodálattal nézem őket, ahogy élnek. Én 2 gyerekkel sokszor idegbeteg vagyok, nem tudom mekkora türelem kell 7,5-hez... Kívülről valahogy olyan egyszerűnek tűnik.