Iskola

Már jó ideje készülődök arra, hogy írok Lili iskolakezdéséről, de mindig vártam, hogy teljen az idő, ha esetleg változnának a dolgok a kezdetekhez képest. 

Szerencsére Lili nagyon jól vette az akadályokat, elejétől fogva szerette a sulit, örömmel és lelkesen ment.  A tanító nénik kezdeti szimpátiája semmit nem változott szeptember elejéhez képest, most is nagyon szereti őket. Dicsérik őt, hogy ügyes, jól viselkedik. Szívesen veszi az új feladatokat, itthon is sokszor ő mondja, hogy szeretne matekozni vagy írni. Eleinte mindig összeadásokat gyakorolt még pluszban, az utóbbi héten viszont az írásra érzett rá, és állandóan másol, írott kis betűkkel próbál írni. Eleinte, amikor az írás előkészítésénél tanulták a különböző vonalakat, akkor volt, hogy besokallt, és nem volt türelme pl. 3 sor fecskevonalat rajzolni még délután, de most hogy már a betűket veszik ez is megváltozott.

Szerencsére házi feladat többnyire nincsen, csak esetleg hétvégére kapnak feladatokat, de az se mindig. Azért hétvégén próbálunk néha gyakorolni, mert azt vettem észre, hogy előfordul, hogy néha elkapkodja a dolgokat. Főleg matekból előfordult, hogy hibázott, mert azt gondolja, hogy már csípőből tudja, és nem ellenőrzi, gyorsan csinálja, és esetleg elszámolja. Egyébként tényleg tudja, most ötös számkörben adnak össze meg vonnak ki, itthon meg százas számkörben is összead már, meg állandóan számol, inkább reál beállítottságú, de ezt gyakorolnunk kell, hogy lassabban dolgozzon, és gondolja át inkább 2x. 

Október közepén volt az első felmérés matekból, ami jól sikerül, a magatartása és a szorgalma pedig mindkét hónapban példás volt. Azóta állítólag magyarból is írtak már egy felmérőt, de arról még nem tudok részleteket.

Tudom, hogy nagyon az elején vagyunk még, és biztosan változni fognak a dolgok idővel, de én már annak is örülök, hogy egyelőre ennyire pozitív a képe az iskoláról.

Új barátai is vannak, az ovis társakat szinte egyáltalán nem emlegeti. A legnagyobb barátnőjét sem, akitől elválaszthatatlanok voltak a 4 év alatt. Szeptember végén volt az osztálynak egy közös összejövetel, ahol  a szülők-gyerekek-tanító nénik ismerkedhettek. Nagyon jól sikerült, ettünk-ittunk, gyerekek játszottak, kellemesen telt. Azt hittük korai lesz még ez, de így utólag azt gondolom egyáltalán nem, sokat segített abban, hogy megismerjük egymást. Múlt hétvégén pedig meg volt az első iskolai szülinapi zsúr is. 

Úgyhogy összességében pozitív minden, de azért van egy dolog, ami nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. Úgy tűnik Lili az a gyerek, aki a suliban tartja magát, jól viselkedik, szeretne maximumot nyújtani, és aztán otthon kienged, kiadja a feszültséget. Azt nagyon gyakran érezzük, hogy elfárad délutánonként, főleg a hét második felében, ebből a szempontból nagyon érezzük az ovi-suli különbséget. Ez nem egyszerű, hogy sokkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve, nekik is át kell állniuk. Csak sajnos nála ez a fáradtság sokszor nagy nyűgösködéssel társul, és esténként előfordul, hogy egyáltalán nem tudja már kontrollálni a viselkedését, és teljesen kiakaszt minket azzal, hogy nem fogad szót, hisztizik, és maga se tudja mit akar. Több vitánk is volt már mostanában ebből kifolyólag, és el is beszélgettünk már vele erről. Nagyon remélem, hogy hamarosan jobban megszokja a terhelést, és nem csak a suliban fog viselkedni, hanem otthon is normálisabb lesz.

A másik negatívum pedig a reggeli rohanások. De szerintem ez nem fog változni. Néha tiszta idegbaj egy-egy reggel, rojtosra beszélem a számat mire pl. felveszik a ruhájukat (mondjuk ez mindkettőjükre vonatkozik) . Mindig rohanunk, de ez – ahogy sok ismerőssel beszélgetek – azt gondolom, nem ritka eset, és máshol is előfordul. Azért már ez is sokat javult a kezdetekhez képest.