2011. június

 Lili első tábora

Ahogy vége lett az iskolának Lili táborba ment... volna ha nem szól közbe a bárányhimlő. A suli vége után közvetlen kezdődött a 2 hetes akrobatikus rocki tábor. Lili 1,5 hétre tudott elmenni, az első pár napot kihagytuk (bár az orvos csak a második hetet javasolta volna, mert bár pöttyei már alig voltak, de a szervezet ilyenkor nagyon legyengül). Ez még nem az az ottalvós tábor volt, igazából mintha iskolába lett volna, de sok idegen gyerek volt, és a közeg is teljesen más volt (egy másik debreceni általános iskolába kellett menni). Reggel 8 h-ra mentünk, délelőtt 1,5 órás edzésük volt minden nap (főleg lazítások, futás stb.), aztán ebéd, és délután 2 óra tánc. 16 h körül mentünk érte.  A tábor végén tartottak egy 1/2 órás bemutatót, megmutatták hogy mit tanultak, mennyit fejlődtek. Lilinek tetszett, egyáltalán nem bánta, hogy korán kell kelni, ugyanolyan lelkes volt, mint amikor iskolába ment. Az első nap reggel volt egy kicsit furcsa, hiszen akkor már a többiek 3 napja jártak, összeszoktak. Akkor kicsit sírt Lili, de utána egyszer sem.

Ovis főzések

A hagyományokhoz híven idén is rendeztünk családi főzést Gergő óvodai csoportjának, csak most más helyszínt választottunk: a Tamás tanyán voltunk  Akkor még nem tudtuk, hogy Liliék régi csoportja is szervezkedik, és ugyanarra a hétvégére ők is főzést terveztek, csak nem szombatra hanem vasárnapra. Velük a Szeged Utcai szabadidőparkba mentünk, ami nagyon hangulatos, csak a nagy horgásztó mellett eléggé kellett figyelnünk, hogy éppen mikor melyik gyerek akar beleesni a vízbe.  

Szóval június utolsó előtti hétvégéjén mindkét nap kerti partyn voltunk, és mindkét nap paprikás krumplit ettünk ebédre. Na jó, szombaton slambuc és gulyásleves is szerepelt az étlapon. Az idő szombaton kegyes volt hozzánk, vasárnap viszont kevésbé, akkor néha esett, és délutánra nagy vihar támadt, emiatt is mentünk végül haza. Azért mindkét nap jót levegőztünk, a gyerekek lovagoltak, szekereztek, rohangáltak, fociztak, játszottak. A mulatság délutánig tartott, és azóta sem ettünk paprikás krumplit...

Diplomaosztó

Azt hiszem az elmúlt 3 évben az egyetemmel kapcsolatban ezt a pillanatot vártam a legjobban. Vagyis nem is ezt vártam, hanem az államvizsga estéjét, hogy elmondhassam, hogy vége, befejeztem, egy darabig most az egyetem felé se nézek, újra szabadak lesznek a hétvégéim, az estéim, és tudat alatt sem ezen fog járni egyfolytában az eszem. Az államvizsga június közepén volt, a diplomaosztó napja pedig pont az óvodai főzések hétvégéjére esett. Én tudtam, hogy nem fogok elmenni, egyrészt mert a csoportból sokan nem vehették át a diplomájukat nyelvvizsga hiánya miatt, másrészt pedig nekem a diplomaosztó az első diplomámhoz kötődik, valahogy most nem éreztem azt, hogy ott a helyem. A következő héten személyesen vettem át a tanulmányi osztályon, és  el se hittem, hogy ezért a papírért gürcöltem ennyit, áldoztam rá ennyi időt, energiát. Ettől függetlenül nagyon jó érzéssel töltött el a tudat, hogy VÉGE!!! Igaz azóta nem is értem, hogy eddig hogy csináltam, hiszem most is elröpülnek a hétvégéim, szinte észre sem veszem őket. Hogy fért ebbe bele majdnem minden hétvégén 1,5-2 nap egyetem???

Évzárók

Gergőéknél 3 gyerek ment el iskolába, így náluk tartottak évzárót. A másik párhuzamos csoportban mindenki maradt, így ott nem volt ünnepség. Aranyos műsort készítettek, és a gyerekek is ügyesek voltak. Igazából ez volt a csoportnak az első szereplése, mivel az oviban az a felfogás, hogy a gyerekek minél később legyenek kitéve ezeknek a fellépéseknek, és az ezzel járó stressznek. 

Lili évzárója és osztálykirándulása sajnos pont arra az időpontra esett amikor ő javában bárányhimlős volt. Így nem tudott menni Hortobágyra (1 napra ment kirándulni az osztály), és a bizonyítványát is én vettem  át. Mindenből szép eredményt ért el, jól sikerült neki az első osztály.

Püspökladány - Lili 8. születésnap

2011. április 23.

Idén is elmentünk a szokásos püspökladányi Nyuszi futásra. Lilinek reggel volt egy kis hőemelkedése, így nagyon úgy gondoltuk, hogy nem is megyünk, de aztán mégis elindultunk. Hangulata, közérzete teljesen jó volt, ezért úgy döntöttünk rábízzuk, hogy van-e kedve indulni a versenyen. Nagyon szeretett volna, és szerencsére jól sikerült, 2. lett. Gergő futamában nagyon sok fiú volt, és nála idősebbek is, ő 9. lett, apa 1. Én megfogadtam, hogy mégegyszer nem indulok 5 km-es távon, mert az nekem sok, de aztán olyan kevesen voltak, hogy mégis elindultam. Szerencsére most nem volt senki körülöttem, így normális tempóban le tudtam futni, 3. lettem. A futóverseny mellett sok egyéb rendezvény is volt a gyerekeknek. Pl. lehetett tojást festeni, kézműveskedni. Lévén mi akkor még semmit nem készültünk a húsvétra, ezért kihasználtuk az ottani lehetőségeket és elkészítettük a tojásokat a várva várt locsolóknak.

Pont erre a napra esett Lili 8. születésnapja is. Egy kedves baráti család meghívott minket ebédre, és ott ünnepeltünk. Sok kisgyerek van nálunk, és mindannyian közösen énekeltek Lilinek, aranyosak voltak.

 

Rajtra készen (kb. mintha 2 évvel idősebb gyerekekkel futna):

Eredményhirdetés:

Torta:

Az elkészült tojások (a kukó készítés tojásfújás szakaszát megúsztuk, maradt a rajzolás, ragasztás):

Ő mondta

Liliommal volt egy kis összezörrenésünk, nem nagyon szóltunk utána egymáshoz. Kis idő után Lili megjelent egy papírdarabbal, amin ez állt:

"ha nem szerecakár bármitiscsinálhac

várom a válaszodat

anya puszi"

Természetesen utána tisztáztuk a dolgokat.

_________________________________

Lili:

- Látszik, hogy Te papa gyereke vagy. Az ő kocsijában 9 percet kell elvenni az órából, a tiedben meg 6-ot hozzáadni. Másoknak meg pontos az órája.

_________________________________

A gyerekek Debrecen térképet nézegetnek. Gergő:

- Hol folyik a Tisza?

________________________________

Gergő ma mondja nekem:

- Nem kértél autogramot!
Én: - Miért kértem volna?
- Mert a rajongóm vagy!
________________________________

Gergő mostanában papával sokat kártyázik, ma ezt mondta papának:

- A fejed után menjél, tököt húzzál!

Erre én ráripakodtam, hogy hogy lehet így beszélni, és meg ne halljam még egyszer. Meg is kérdeztem, hogy honnan hallotta ezt a butaságot? Mire ő:

- Papától!

Jó testvérek

Este fürdésnél kis vitatkozás után Lili kitett egy kis cetlit a fürdőszobában a csempére, ez állt rajta:

"Hüje Gergő 

Lilitől"

Én erre: - Hogy került ez ide?

Mire Lili: - Én ragasztottam ki, nyállal!

Megyei diákolimpia

Ma Lili eljött ebéd után az iskolából, mert futóversenyre mentünk.

Csak iskolások futhattak, ők voltak az első kategória (1-2. osztályosok). Rengetegen voltak, pedig lányok-fiúk külön futottak. Liliéknél 80 induló volt, és a tömeg láttán én már csak azon drukkoltam, hogy egyben beérjen, fel ne lökjék őt. Szerencsére ügyes volt, és a 18. helyen ért be, pedig nagyon hátulról indult. A jóval magasabb, idősebb és magabiztosabb lányok háttérbe szorították őt. Szegény udvariaskodott, ő nem olyan határozott kiállású. De ezt is meg kell tanulni.

A futam után Gergő is lefutotta a távot apával versenyen kívül. Ő, mint ovis nem indulhatott.

Matek házi

Lili egyik reggel a fejéhez csapott..., eszébe jutott, hogy matekból házi van. Gondoltam ok, megcsinálja pillanatok alatt, de aztán kiderült, hogy ez nem az az 1 perces házifeladat. Űrtartalmat kellett mérni 6 féle edénybe, flakonba, kancsóba, pohárba. Így alakult az, hogy a család pizsamában méricskélt a konyhában hajnalok hajnalán. Lili eleinte pörgette volna a dolgokat (a hajcsár szerep még mindig játszik, már 6:50kor veszi a csizmát, kabátot, el ne késsünk, Gergő meg még akkor fordul a másik oldalára), de aztán szerencsére sikerült megcsinálnunk, és el se késtünk a suliból.

Igazolás

Lili a betegség utáni héten egyik reggel úgy kelt, hogy ő nem akar se torna órára, se iskolába menni, és írjak neki erről igazolást. Erre mondtam neki, hogy ha lehetne én se mennék dolgozni, és amennyiben ő ír nekem igazolást, akkor én is írok neki. Erre elővett egy lapot, és az alábbiakat írta:

KEDVES DOLGOZÓK
KÉREM ENGEGYÉK MEG HOGY AZ ANYUKÁM NE MENYEN
UGYHIVJÁK HOGY....................................

2011.01.26.

Benti elfoglaltságok

Az elmúlt hétvége elég szenvedősen telt számunkra. Lili betegsége miatt sajnos nem tudtunk kimenni a lakásból, legalábbis Lilivel nem, és ezt ő eléggé a szívére is vette, nehezen fogadta el, hogy nem mozdulhat ki. Szombaton már nem volt láza, bíztunk benne, hogy a javulás útjára lépett, de vasárnapra újra belázasodott, és csak szép lassan csökkent napról napra a hője. Vissza kellett mennünk többször is kontollra, és végül az a döntés született, hogy ezen a héten már ne menjen iskolába, mert a köhögése is elég tartósnak bizonyult, nehezen múlt el.

Hogy az elkeseredését enyhítsem kicsit próbáltam neki hasznos és kellemes elfoglaltságot kitalálni. Gondoltam csináljunk levestésztát, hátha az tetszene neki. Ez be is jött, bár a legvége rám maradt, de azért sokat segített:

Az eredmény: 

Betegség

Csütörtök reggel készültünk iskolába/oviba, Lili öltözködött, de amikor hozzám bújt kicsit melegnek éreztem. Apjuk is. Megmértük a hőjét, 37,7. Pedig nem látszott rajta semmi, mondjuk pár napja köhögött megint. Sőt, amikor mondtuk neki, hogy nem megyünk sehova, ő még akkor is lelkesen vette a nadrágját: "De ma fogjuk tanulni a P betűt!!!" Kellett egy kis idő mire mindenki átgondolta a dolgokat, és kitaláltuk, hogy mi is legyen. Persze nem ment suliba, és Gergő is kiszurkolta, hogy ő is maradjon. Délutánra 39 lett a hője. Péntek reggel is 39 fokos lázzal kelt, az orvosnál kezdtünk: érdes légzés, bronchitis. Állítólag ez az állapot szokott felülfertőződni, és tüdőgyulladásba átmenni... Amiket kap:

- Klacid antibiotikum

- Spiropent hörgőtágító

- normaflore

- lázcsillapító

Étvágya szerencsére van, és az elmúlt 2 nap lázas állapot után ma már csak hőemelkedése volt, és a színe is jobb volt már. Sőt, Gergővel többször is elég kimerítően összeugrottak, szóval gyógyulóban. Csak a gyógyszer bevételnél ne balhézna annyira. Hihetetlen amit levág, hosszú percekig kell győzködnöm, akár egy kanál epres nurofennél is. (Gergő bezzeg óránként kérne, annyira szereti.) Direkt nem tablettát kértem a doktornőtől, mert tudom, hogy azoktól irtózik. Azt nem tudtam, hogy  a sziruptól is ennyire...

Ja, és 2 napja négyesben alszunk a hálóban. Ennek köszönhetően ma úgy keltem mint egy fadarab.

Feladvány

Lili ma este a következő feladvánnyal állt elő, leírta egy lapra, és elém tette:

"ha jancsinak 5 gombocavan ha jutkának isanyivolt akor menyivan jutkanak"

Azért át kellett gondolnom a választ... Utána lerajzolt egy kezet, és mellé egy szívet. Előbbibe beleírta, hogy páratlan, utóbbiba, hogy páros, és apának 10-ig bele kellett írni a megfelelő számokat. Ezek után kijavította a feladatokat.

Nagy matekos, pont ma jött haza a matek felmérő eredményével: tízes számkörből írtak, és 100 % lett.

Olvasás

Ma este vacsora közben Lili a fejéhez csapott: 

- Azt mondta a tanító néni, hogy el kell olvasni anyának és apának a mesét.

Erre kihozta az olvasókönyvét, és felolvasást tartott. A család többi 3 tagja néma csendben eszegetett. Az őzikés a sündisznós mese még mondhatni egész izgalmas volt, de aztán Lili lapozott... Azt hittük vége, de nem. Közölte, hogy még van egy oldal, amin kb. 1 millió 2 betűs értelmetlen "szó" volt, mint pl. ím, am, íl, la, lu, öl, du, íd, uz, el, le, ol, lo, ól, el, ál...........

Mire befejezte megvacsoráztunk. Örültünk, hogy végzett vele.

Hajcsár

A szünet utáni első nap reggelén Lili viselkedése igencsak meglepett. Nagyjából azt vártam, hogy minimum el lesz keseredve, hogy menni kell iskolába, de egyáltalán nem ez történt. Sőt! Teljesen fel volt pörögve, már este mondta, hogy időben keltsem őt. Aztán ez annyira nem sikerült, és teljesen kiakadt, ezt hallgattam egész reggel ismételve:

- Menjünk már, el fogok késni, még át kell vennem a benti cipőmet, be kell pakolnom a padba, ki kell raknom a tolltartómat, el kell mennem wc-re...

Komolyan azt éreztem, hogy én vagyok a gyerek, aki nem igyekszik eléggé, ő meg mint egy katonatiszt. Természetesen időben odaértünk. A portás nénin kívül nem sokan voltak becsengő előtt majdnem 30 perccel. Azóta már változott kicsit a helyzet, de még mindig elég lelkesen készül reggelente. Én meg sietek ahogy tudok.... 

Gergő ezzel szemben teljesen le volt lassulva, könyörögni kellett neki, hogy kelljen ki az ágyból, és amikor indultunk volna, akkor eltűnt. Majdnem itthon hagytuk. Befeküdt az ágyba újra...

Vasszigor

Feltűnően nagy csend van a gyerekszobában, benézek. Lili "A három csacska kiskacsa" című mesét olvassa  fel Gergőnek, aki kb. derékszögben, mozdulatlanul ül a széken. Hallgatózok kicsit, Lili egész ügyes, bár nem rohamtempóban halad. Egy mondatnak háromszor is nekifut: " Kacsamama az ösvény......, az ösvényen....., az ösvény mellett....."

Mire Gergő:

- Sok van még?

Lili:

-Eléggé.

Gergő:

- Kimehetek inni?

Lili:

- Na jól van, menjél.

Rocky

Lili október eleje óta jár akrobatikus rock and rollra az iskolába heti 2 alkalommal. Már egy ideje a decemberi fellépésükre készültek, itthon naponta többször is meg kellett néznünk az előadását, sokat gyakorolta, mindegy milyen zenét hallott eltáncolta, és nagy izgalommal vártuk mindannyian a múlt szombatot. Mivel ők még rövid ideje járnak, ezért még nem volt fellépő ruhájuk, csak egyforma pólójuk, és fekete nadrágjuk. Szerintem ügyesek voltak,  még akkor is ha az edző sokszor mutatta nekik a lépéseket, és főleg ha azt nézzük, hogy 2,5 hónapja csinálják. Igazából egyébként hárman lettek volna, de az egyik kislány lebetegedett.

Házi feladat

Szerencsére az iskola nem terheli le nagyon a gyerekeket házi feladatokkal. Hétköznap szinte sosincs házi, vagyis megcsinálják a napköziben, haza már nem hozzák. Hétvégére viszont szokott lenni. Múlt szombaton is leült Lili magától, elővette a táskáját, és nekilátott. A család többi tagja szépen félrevonult, hagytuk dolgozni. Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Lili sírdogál, néha asztalra csapja a ceruzáját, nagy bőszen radíroz. Aztán ezek a mozdulatok egyre hevesebbek lettek, és Liliom egyre idegesebb lett. Kiderült, hogy az írás házit nem sikerült úgy megcsinálni, ahogy azt szerette volna, és csak azt hajtogatta magában, hogy "csúnya, nem jó és piros pontot fogok rá kapni, nem csillagot"!  Hiába mondtuk neki, hogy gyönyörű, szép lesz, nem tudtuk megnyugtatni. A végén befejeztük, és megbeszéltük, hogy elővesszük majd másnap.

Hihetetlen, hogy mennyire maximalista, és mennyire el tud borulni, ha valami nem úgy sikerül ahogy ő szeretné. 

Tudom, hogy ez a tulajdonság előny lesz majd, de nem egyszerű kezelni.

Szerencsére azért nem mindennapos ez nála.

Jókívánságok

Lili mostanában gyakran készít papírból sótartót, teleírja számokkal és kívánságokkal, nekünk pedig választanunk kell a számok közül.

Mulatságos dolgokat szokott beleírni:

-  Szálást kapsz!

- Új házat kapsz!

- Boldog születésnapot!

- Kapsz igazi állatot amit akarsz!

- Mi a kedvenc színed?

- Szép vagy!

- Elmehec a mekibe!

- Ajándékot kapsz tőlem!

- Macskát kapsz!

- Elmehec a ebédlőbe!

- Szeretlek!

- Plüsálatot kapsz!

- Imádlak!

- Édeséget kapsz!

- Sok puszit kapsz!

- Legyel josokat a kertben!

- Szeretném ha nem lenne elrontva orád!

Végül a 2 kedvenc:

- Kisbabát várok!

- A szívedben lángol a szerelem!

Különórák

Az úgy volt, hogy rövid nyári pihenő után szeptemberben újra folytatni fogjuk a korcsolyázást. Ez különböző okok miatt nem jött össze, és október elejére tolódott. Akkor viszont újra nem indult el a dolog, és igazából a családból szinte már senki nem szerette volna valahogy ezt az egészet, így nem is forszíroztuk. Így Lili korcsolya pályafutása mellékvágányra szorult, és jelenleg teljesen más irányba mozdult el a leányzó, amit nagy lelkesedéssel csinál: hetente 2 alkalommal jár ritmikus sportgimnasztikára, és szintén 2 alkalommal akrobatikus rock and rollra. Mindkettőt nagyon szereti, és talán még így is - hogy heti 4 alkalommal megy - sokkal humánusabb mint a koris versenysport. Emellett visszaálltunk az úszásra is, eleinte 1x jártunk, de most már oda is 2 alkalommal megy egy héten (a jó időben lovagolt egyszer egy héten, de most azt váltotta ki az úszás). Emellett hétvégén jár hozzánk egy ének tanárnő, aki gitározni tanítja őket.

Most így leírva úgy tűnik, hogy szegény gyerek agyon van terhelve, de nem. Igazából mindkét torna az iskolában van délután, így nem kell őt 4 óra után hozni-vinni. Így marad az úszás amit suli után oldunk meg.

Most legszívesebben elmesélném, hogy Gergő is 25 féle helyre jár, de sajnos ezzel nem tudok szolgálni. Gergő 68 helyre próbáltuk vinni, 539 tanárhoz, de semmi nem jött be neki. Mindent abbahagy valamilyen oknál fogva. Szeptemberben nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy az ovi keretein belül tud majd járni gyerektornára, volt is 2 alkalommal, utána egyszer sem. Mindent bevetettünk az óvónővel együtt, de nem jött össze, abbahagyta. Ugyanígy jártunk az úszással (most októberben a 53. úszóedzőhöz mentünk), az is kudarcba fulladt. Lovaglásnál 1x ült fel a lóra, utána soha többet. A gitár órát egész sokáig jól fogadta, kb. 3 alkalmat ki is bírt, de legutóbb már ott tartottunk, hogy örültünk ha a szobában marad és hallgatja a fotelben a dalokat. Mindenhol van valami gond, a gitárnál pl. fáj a körme annyira kell szorítani a húrt... Jó lenne megtudni, hogy mi az igazi ok. Bár lehet, hogy tényleg mindenhol más, de szeretnénk már találni valami olyan elfoglaltságot neki, amit szeret és örömmel csinál. Mondjuk futni szeret, és sportolni, de azt is szigorúan a családtagokkal. Most hétvégén megint futottak az erdőn, 2,5 km-t kellett teljesíteni, és én nem bírtam a tempót Gergővel, egyszer sem állt meg, és kb. 30 méterrel előttem ért be (és nekem sem esett jól a futás...), Lilit meg nem is láttam.

Iskola

Már jó ideje készülődök arra, hogy írok Lili iskolakezdéséről, de mindig vártam, hogy teljen az idő, ha esetleg változnának a dolgok a kezdetekhez képest. 

Szerencsére Lili nagyon jól vette az akadályokat, elejétől fogva szerette a sulit, örömmel és lelkesen ment.  A tanító nénik kezdeti szimpátiája semmit nem változott szeptember elejéhez képest, most is nagyon szereti őket. Dicsérik őt, hogy ügyes, jól viselkedik. Szívesen veszi az új feladatokat, itthon is sokszor ő mondja, hogy szeretne matekozni vagy írni. Eleinte mindig összeadásokat gyakorolt még pluszban, az utóbbi héten viszont az írásra érzett rá, és állandóan másol, írott kis betűkkel próbál írni. Eleinte, amikor az írás előkészítésénél tanulták a különböző vonalakat, akkor volt, hogy besokallt, és nem volt türelme pl. 3 sor fecskevonalat rajzolni még délután, de most hogy már a betűket veszik ez is megváltozott.

Szerencsére házi feladat többnyire nincsen, csak esetleg hétvégére kapnak feladatokat, de az se mindig. Azért hétvégén próbálunk néha gyakorolni, mert azt vettem észre, hogy előfordul, hogy néha elkapkodja a dolgokat. Főleg matekból előfordult, hogy hibázott, mert azt gondolja, hogy már csípőből tudja, és nem ellenőrzi, gyorsan csinálja, és esetleg elszámolja. Egyébként tényleg tudja, most ötös számkörben adnak össze meg vonnak ki, itthon meg százas számkörben is összead már, meg állandóan számol, inkább reál beállítottságú, de ezt gyakorolnunk kell, hogy lassabban dolgozzon, és gondolja át inkább 2x. 

Október közepén volt az első felmérés matekból, ami jól sikerül, a magatartása és a szorgalma pedig mindkét hónapban példás volt. Azóta állítólag magyarból is írtak már egy felmérőt, de arról még nem tudok részleteket.

Tudom, hogy nagyon az elején vagyunk még, és biztosan változni fognak a dolgok idővel, de én már annak is örülök, hogy egyelőre ennyire pozitív a képe az iskoláról.

Új barátai is vannak, az ovis társakat szinte egyáltalán nem emlegeti. A legnagyobb barátnőjét sem, akitől elválaszthatatlanok voltak a 4 év alatt. Szeptember végén volt az osztálynak egy közös összejövetel, ahol  a szülők-gyerekek-tanító nénik ismerkedhettek. Nagyon jól sikerült, ettünk-ittunk, gyerekek játszottak, kellemesen telt. Azt hittük korai lesz még ez, de így utólag azt gondolom egyáltalán nem, sokat segített abban, hogy megismerjük egymást. Múlt hétvégén pedig meg volt az első iskolai szülinapi zsúr is. 

Úgyhogy összességében pozitív minden, de azért van egy dolog, ami nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. Úgy tűnik Lili az a gyerek, aki a suliban tartja magát, jól viselkedik, szeretne maximumot nyújtani, és aztán otthon kienged, kiadja a feszültséget. Azt nagyon gyakran érezzük, hogy elfárad délutánonként, főleg a hét második felében, ebből a szempontból nagyon érezzük az ovi-suli különbséget. Ez nem egyszerű, hogy sokkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve, nekik is át kell állniuk. Csak sajnos nála ez a fáradtság sokszor nagy nyűgösködéssel társul, és esténként előfordul, hogy egyáltalán nem tudja már kontrollálni a viselkedését, és teljesen kiakaszt minket azzal, hogy nem fogad szót, hisztizik, és maga se tudja mit akar. Több vitánk is volt már mostanában ebből kifolyólag, és el is beszélgettünk már vele erről. Nagyon remélem, hogy hamarosan jobban megszokja a terhelést, és nem csak a suliban fog viselkedni, hanem otthon is normálisabb lesz.

A másik negatívum pedig a reggeli rohanások. De szerintem ez nem fog változni. Néha tiszta idegbaj egy-egy reggel, rojtosra beszélem a számat mire pl. felveszik a ruhájukat (mondjuk ez mindkettőjükre vonatkozik) . Mindig rohanunk, de ez – ahogy sok ismerőssel beszélgetek – azt gondolom, nem ritka eset, és máshol is előfordul. Azért már ez is sokat javult a kezdetekhez képest. 

Első nap az iskolában

A fent említett nap óta már eltelt több mint 2 hét. Szerencsére azóta a helyzet nem változott, vagyis talán Lili lelkesedése kicsit alábbhagyott, amit szerintem a fáradtság elég erősen befolyásol (1/2 8-ra be kell érni minden nap, mert  3/4 8-kor már kezdődik a tanítás). Szóval első nap lelkesen, büszkén ment Lili iskolába. Kipattant az ágyból, közölte az öccsével, hogy "ha Te is iskolás leszel, akkor Neked is ilyen korán kell majd kelni!", és boldogan készülődött. Szerencsére a tanítónénik nagyon kedvesek, szeretettel fogadják őket, szórják a piros pontokat és csillagokat, így a gyerekek jó kedvvel mennek iskolába. Most kezdem érezni már, hogy fárad Lili, egyszer-egyszer mondja reggel, hogy nem szeretne menni, de sírás nincs, inkább szerintem csak a felkelés megy nehezen. Egyszer viszont eltört nála a mécses. Kérték a szülőket, hogy 2 hétig kísérhetik fel a gyerekeket, utána egyedül kellene menniük a tanterembe. Ezt tudtuk is, meg is beszéltem egyik reggel Lilivel, hogy még most együtt megyünk (akkor még nem telt el a 2 hét), de másnaptól egyedül megy. Láthatóan nem tetszett neki ez, ő szerette volna, ha én is megyek. Aznap viszont elindultunk együtt, de a lépcsőfordulóban az egyik ügyeletes tanár ránk szólt, hogy anyuka már nem mehet fel. Na persze Lili ettől sírva fakadt, fúrta a fejét hozzám, és hiába jött a saját tanító nénije is, még rá se volt hajlandó nézni. Utána szerencsére megnyugodott, és mondták, hogy menjek fel nyugodtan akkor... Másnap már nem volt ezzel gond, egyedül felment szépen.  Ez azóta is így van. 

Első nap amikor bementünk a terembe, akkor Lili mondta, hogy az első padba szeretne ülni, és akkor már csak egy kisfiú mellett volt hely. Este kiderül, hogy Lacika néha piszkálja Lilit, szorítja a kezét, ismerkedik... Állítólag Lili megkérdezte tőle, hogy "Te most szerelmes vagy belém?", mire Lacika azt mondta, hogy "Nem erről van szó!". Azóta volt ültetés, tornasor szerint egy fiú-egy lány ül egymás mellett, és Lili maradt az első padban, csak egy régi ovis társ lett a padtársa. A héten már ő a hetes egy másik kislánnyal, mesélte, hogy hogy kell jelenteni.  Egyébként szerintem még csak szemlélődik, mert amikor kérdezem tőle, hogy beszélgettél már valakivel ma, akkor általában az a válasz, hogy nem nagyon, viszont van két kislány, aki szimpatikus neki. Biztos kell még idő a feloldódáshoz. 
Első nap egyébként rettenetesen magyarázta Lili, hogy másnapra PAMMÁT kell nekik vinni. Ezt elmondta vagy 10x , és egyre idegesebb lett, amikor mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy mi az a pamma, kérdezze meg a tanító nénit. Aztán szerencsére estére a sok beszélgetés végére kiderült, hogy mappát kérnek amibe tudják majd tenni a rajzaikat.  Édes volt, ahogy erőszakosan mondta betűzve, hogy  P-A-M-M-M-MA!!!! Bár a végére már nem is volt annyira édes, tiszta ingerlékeny lett, hogy nem értettem amit mond.