2011. június

 Lili első tábora

Ahogy vége lett az iskolának Lili táborba ment... volna ha nem szól közbe a bárányhimlő. A suli vége után közvetlen kezdődött a 2 hetes akrobatikus rocki tábor. Lili 1,5 hétre tudott elmenni, az első pár napot kihagytuk (bár az orvos csak a második hetet javasolta volna, mert bár pöttyei már alig voltak, de a szervezet ilyenkor nagyon legyengül). Ez még nem az az ottalvós tábor volt, igazából mintha iskolába lett volna, de sok idegen gyerek volt, és a közeg is teljesen más volt (egy másik debreceni általános iskolába kellett menni). Reggel 8 h-ra mentünk, délelőtt 1,5 órás edzésük volt minden nap (főleg lazítások, futás stb.), aztán ebéd, és délután 2 óra tánc. 16 h körül mentünk érte.  A tábor végén tartottak egy 1/2 órás bemutatót, megmutatták hogy mit tanultak, mennyit fejlődtek. Lilinek tetszett, egyáltalán nem bánta, hogy korán kell kelni, ugyanolyan lelkes volt, mint amikor iskolába ment. Az első nap reggel volt egy kicsit furcsa, hiszen akkor már a többiek 3 napja jártak, összeszoktak. Akkor kicsit sírt Lili, de utána egyszer sem.

Ovis főzések

A hagyományokhoz híven idén is rendeztünk családi főzést Gergő óvodai csoportjának, csak most más helyszínt választottunk: a Tamás tanyán voltunk  Akkor még nem tudtuk, hogy Liliék régi csoportja is szervezkedik, és ugyanarra a hétvégére ők is főzést terveztek, csak nem szombatra hanem vasárnapra. Velük a Szeged Utcai szabadidőparkba mentünk, ami nagyon hangulatos, csak a nagy horgásztó mellett eléggé kellett figyelnünk, hogy éppen mikor melyik gyerek akar beleesni a vízbe.  

Szóval június utolsó előtti hétvégéjén mindkét nap kerti partyn voltunk, és mindkét nap paprikás krumplit ettünk ebédre. Na jó, szombaton slambuc és gulyásleves is szerepelt az étlapon. Az idő szombaton kegyes volt hozzánk, vasárnap viszont kevésbé, akkor néha esett, és délutánra nagy vihar támadt, emiatt is mentünk végül haza. Azért mindkét nap jót levegőztünk, a gyerekek lovagoltak, szekereztek, rohangáltak, fociztak, játszottak. A mulatság délutánig tartott, és azóta sem ettünk paprikás krumplit...

Diplomaosztó

Azt hiszem az elmúlt 3 évben az egyetemmel kapcsolatban ezt a pillanatot vártam a legjobban. Vagyis nem is ezt vártam, hanem az államvizsga estéjét, hogy elmondhassam, hogy vége, befejeztem, egy darabig most az egyetem felé se nézek, újra szabadak lesznek a hétvégéim, az estéim, és tudat alatt sem ezen fog járni egyfolytában az eszem. Az államvizsga június közepén volt, a diplomaosztó napja pedig pont az óvodai főzések hétvégéjére esett. Én tudtam, hogy nem fogok elmenni, egyrészt mert a csoportból sokan nem vehették át a diplomájukat nyelvvizsga hiánya miatt, másrészt pedig nekem a diplomaosztó az első diplomámhoz kötődik, valahogy most nem éreztem azt, hogy ott a helyem. A következő héten személyesen vettem át a tanulmányi osztályon, és  el se hittem, hogy ezért a papírért gürcöltem ennyit, áldoztam rá ennyi időt, energiát. Ettől függetlenül nagyon jó érzéssel töltött el a tudat, hogy VÉGE!!! Igaz azóta nem is értem, hogy eddig hogy csináltam, hiszem most is elröpülnek a hétvégéim, szinte észre sem veszem őket. Hogy fért ebbe bele majdnem minden hétvégén 1,5-2 nap egyetem???

Évzárók

Gergőéknél 3 gyerek ment el iskolába, így náluk tartottak évzárót. A másik párhuzamos csoportban mindenki maradt, így ott nem volt ünnepség. Aranyos műsort készítettek, és a gyerekek is ügyesek voltak. Igazából ez volt a csoportnak az első szereplése, mivel az oviban az a felfogás, hogy a gyerekek minél később legyenek kitéve ezeknek a fellépéseknek, és az ezzel járó stressznek. 

Lili évzárója és osztálykirándulása sajnos pont arra az időpontra esett amikor ő javában bárányhimlős volt. Így nem tudott menni Hortobágyra (1 napra ment kirándulni az osztály), és a bizonyítványát is én vettem  át. Mindenből szép eredményt ért el, jól sikerült neki az első osztály.

Iskola/ovi

Lili szerencsére még mindig ügyesen teljesít az iskolában. Most már teljesen folyékonyan olvas, egyáltalán nem akadozik. Már az első félév végére is olvastak, de akkor még azért érezhető volt a szótagolás, és a mondatvégi írásjeleket nem nagyon vette figyelembe. A hétvégén most egy 5 versszakos verset kellett megtanulni, gyakoroltuk minden étkezés közben. Múlt héten meg babot csíráztattunk. Szerencsére nem kell őt nyaggatni, sőt inkább ő figyelmeztet minket többször, ha valami feladatot kell csinálni az iskolában. Eddig minden hónapban példás volt a szorgalma és a magatartása is, leginkább csillagokat kap, néha piros pontot. Fekete pontja még nem volt. A tájékoztató végén írják be, ha pl. otthon hagy egy tankönyvet, vagy nincs készen a házi. Szerencsére nekünk ez a rész még üres. 

Gergőék meg múlt héten a tűzoltóságon jártak az ovival. Tetszett nekik, busszal mentek. Meg volt az ovis bál is. Mivel már sok alkalommal nem fogunk tudni menni, ezért most elmentünk. Jó volt, bár 1/2 3kor majdnem mezítláb jöttem haza, annyira feltörte a cipő a lábamat.  Férj felemelt, hogy hazahoz ölben, de a végén örültem, hogy letett. Félő volt, hogy hasra esünk, és akkor a lábfájásom eltörpült volna a többi mellett... 

Matek házi

Lili egyik reggel a fejéhez csapott..., eszébe jutott, hogy matekból házi van. Gondoltam ok, megcsinálja pillanatok alatt, de aztán kiderült, hogy ez nem az az 1 perces házifeladat. Űrtartalmat kellett mérni 6 féle edénybe, flakonba, kancsóba, pohárba. Így alakult az, hogy a család pizsamában méricskélt a konyhában hajnalok hajnalán. Lili eleinte pörgette volna a dolgokat (a hajcsár szerep még mindig játszik, már 6:50kor veszi a csizmát, kabátot, el ne késsünk, Gergő meg még akkor fordul a másik oldalára), de aztán szerencsére sikerült megcsinálnunk, és el se késtünk a suliból.

Büfézés

Az iskolában a büfében való vásárlásnak valami nagyon nagy vonzereje lehet. Legalábbis a kicsik számára. Nyilván a tiltott dolgok mindig csábítóbbak. Lili minden nap említi, hogy képzeljem el kik büféztek ma, pedig nem is szabad. Állítólag elsőben tilos a büfében vásárolni, így teljesen érthető, hogy minden gyerek erre vágyik. Vannak akik kihasználják, hogy nagyobb testvérük is az iskolába jár. Gyanítom Lili is élne az ilyenféle lehetőségekkel.

Mindenesetre édes, ahogy úgy beszél erről a büfézésről, mintha valami fantasztikusan nagy esemény lenne ott vásárolni.

Olvasás

Ma este vacsora közben Lili a fejéhez csapott: 

- Azt mondta a tanító néni, hogy el kell olvasni anyának és apának a mesét.

Erre kihozta az olvasókönyvét, és felolvasást tartott. A család többi 3 tagja néma csendben eszegetett. Az őzikés a sündisznós mese még mondhatni egész izgalmas volt, de aztán Lili lapozott... Azt hittük vége, de nem. Közölte, hogy még van egy oldal, amin kb. 1 millió 2 betűs értelmetlen "szó" volt, mint pl. ím, am, íl, la, lu, öl, du, íd, uz, el, le, ol, lo, ól, el, ál...........

Mire befejezte megvacsoráztunk. Örültünk, hogy végzett vele.

Hajcsár

A szünet utáni első nap reggelén Lili viselkedése igencsak meglepett. Nagyjából azt vártam, hogy minimum el lesz keseredve, hogy menni kell iskolába, de egyáltalán nem ez történt. Sőt! Teljesen fel volt pörögve, már este mondta, hogy időben keltsem őt. Aztán ez annyira nem sikerült, és teljesen kiakadt, ezt hallgattam egész reggel ismételve:

- Menjünk már, el fogok késni, még át kell vennem a benti cipőmet, be kell pakolnom a padba, ki kell raknom a tolltartómat, el kell mennem wc-re...

Komolyan azt éreztem, hogy én vagyok a gyerek, aki nem igyekszik eléggé, ő meg mint egy katonatiszt. Természetesen időben odaértünk. A portás nénin kívül nem sokan voltak becsengő előtt majdnem 30 perccel. Azóta már változott kicsit a helyzet, de még mindig elég lelkesen készül reggelente. Én meg sietek ahogy tudok.... 

Gergő ezzel szemben teljesen le volt lassulva, könyörögni kellett neki, hogy kelljen ki az ágyból, és amikor indultunk volna, akkor eltűnt. Majdnem itthon hagytuk. Befeküdt az ágyba újra...

Télapós dal az iskolából

Lili ma ezt énekelte este a fürdésnél:

Hull a pelyhes dinamit,

felrobbantjuk a sulit.

Repülnek a tanárok, 

örülnek a diákok.

Na ez például különbség az ovi és iskola között.....

Házi feladat

Szerencsére az iskola nem terheli le nagyon a gyerekeket házi feladatokkal. Hétköznap szinte sosincs házi, vagyis megcsinálják a napköziben, haza már nem hozzák. Hétvégére viszont szokott lenni. Múlt szombaton is leült Lili magától, elővette a táskáját, és nekilátott. A család többi tagja szépen félrevonult, hagytuk dolgozni. Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Lili sírdogál, néha asztalra csapja a ceruzáját, nagy bőszen radíroz. Aztán ezek a mozdulatok egyre hevesebbek lettek, és Liliom egyre idegesebb lett. Kiderült, hogy az írás házit nem sikerült úgy megcsinálni, ahogy azt szerette volna, és csak azt hajtogatta magában, hogy "csúnya, nem jó és piros pontot fogok rá kapni, nem csillagot"!  Hiába mondtuk neki, hogy gyönyörű, szép lesz, nem tudtuk megnyugtatni. A végén befejeztük, és megbeszéltük, hogy elővesszük majd másnap.

Hihetetlen, hogy mennyire maximalista, és mennyire el tud borulni, ha valami nem úgy sikerül ahogy ő szeretné. 

Tudom, hogy ez a tulajdonság előny lesz majd, de nem egyszerű kezelni.

Szerencsére azért nem mindennapos ez nála.

Iskola

Már jó ideje készülődök arra, hogy írok Lili iskolakezdéséről, de mindig vártam, hogy teljen az idő, ha esetleg változnának a dolgok a kezdetekhez képest. 

Szerencsére Lili nagyon jól vette az akadályokat, elejétől fogva szerette a sulit, örömmel és lelkesen ment.  A tanító nénik kezdeti szimpátiája semmit nem változott szeptember elejéhez képest, most is nagyon szereti őket. Dicsérik őt, hogy ügyes, jól viselkedik. Szívesen veszi az új feladatokat, itthon is sokszor ő mondja, hogy szeretne matekozni vagy írni. Eleinte mindig összeadásokat gyakorolt még pluszban, az utóbbi héten viszont az írásra érzett rá, és állandóan másol, írott kis betűkkel próbál írni. Eleinte, amikor az írás előkészítésénél tanulták a különböző vonalakat, akkor volt, hogy besokallt, és nem volt türelme pl. 3 sor fecskevonalat rajzolni még délután, de most hogy már a betűket veszik ez is megváltozott.

Szerencsére házi feladat többnyire nincsen, csak esetleg hétvégére kapnak feladatokat, de az se mindig. Azért hétvégén próbálunk néha gyakorolni, mert azt vettem észre, hogy előfordul, hogy néha elkapkodja a dolgokat. Főleg matekból előfordult, hogy hibázott, mert azt gondolja, hogy már csípőből tudja, és nem ellenőrzi, gyorsan csinálja, és esetleg elszámolja. Egyébként tényleg tudja, most ötös számkörben adnak össze meg vonnak ki, itthon meg százas számkörben is összead már, meg állandóan számol, inkább reál beállítottságú, de ezt gyakorolnunk kell, hogy lassabban dolgozzon, és gondolja át inkább 2x. 

Október közepén volt az első felmérés matekból, ami jól sikerül, a magatartása és a szorgalma pedig mindkét hónapban példás volt. Azóta állítólag magyarból is írtak már egy felmérőt, de arról még nem tudok részleteket.

Tudom, hogy nagyon az elején vagyunk még, és biztosan változni fognak a dolgok idővel, de én már annak is örülök, hogy egyelőre ennyire pozitív a képe az iskoláról.

Új barátai is vannak, az ovis társakat szinte egyáltalán nem emlegeti. A legnagyobb barátnőjét sem, akitől elválaszthatatlanok voltak a 4 év alatt. Szeptember végén volt az osztálynak egy közös összejövetel, ahol  a szülők-gyerekek-tanító nénik ismerkedhettek. Nagyon jól sikerült, ettünk-ittunk, gyerekek játszottak, kellemesen telt. Azt hittük korai lesz még ez, de így utólag azt gondolom egyáltalán nem, sokat segített abban, hogy megismerjük egymást. Múlt hétvégén pedig meg volt az első iskolai szülinapi zsúr is. 

Úgyhogy összességében pozitív minden, de azért van egy dolog, ami nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. Úgy tűnik Lili az a gyerek, aki a suliban tartja magát, jól viselkedik, szeretne maximumot nyújtani, és aztán otthon kienged, kiadja a feszültséget. Azt nagyon gyakran érezzük, hogy elfárad délutánonként, főleg a hét második felében, ebből a szempontból nagyon érezzük az ovi-suli különbséget. Ez nem egyszerű, hogy sokkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve, nekik is át kell állniuk. Csak sajnos nála ez a fáradtság sokszor nagy nyűgösködéssel társul, és esténként előfordul, hogy egyáltalán nem tudja már kontrollálni a viselkedését, és teljesen kiakaszt minket azzal, hogy nem fogad szót, hisztizik, és maga se tudja mit akar. Több vitánk is volt már mostanában ebből kifolyólag, és el is beszélgettünk már vele erről. Nagyon remélem, hogy hamarosan jobban megszokja a terhelést, és nem csak a suliban fog viselkedni, hanem otthon is normálisabb lesz.

A másik negatívum pedig a reggeli rohanások. De szerintem ez nem fog változni. Néha tiszta idegbaj egy-egy reggel, rojtosra beszélem a számat mire pl. felveszik a ruhájukat (mondjuk ez mindkettőjükre vonatkozik) . Mindig rohanunk, de ez – ahogy sok ismerőssel beszélgetek – azt gondolom, nem ritka eset, és máshol is előfordul. Azért már ez is sokat javult a kezdetekhez képest. 

Lelki dolgok

Az iskola közeledtével sokszor eszembe jutott, hogy Lili hogy fogja viselni a változást, talál-e majd barátokat, beilleszkedik-e könnyen, megszereti-e az iskolát. Az nem is nagyon jutott eszembe, hogy esetleg Gergőnek lesznek nehézségei ezzel a helyzettel. Pedig végül úgy alakult, hogy leginkább az ő lelkét kellett ápolnunk. Volt, hogy Lilitől kérdeztünk az iskoláról, és azt vettük észre, hogy Gergő bevonul a wc-be és ott ül egyedül a földön, duzzog. Amikor kérdeztük mi a baj, akkor azt mondta, hogy egyedül szeretne lenni. Aztán rájöttünk, hogy az lehet a baja, hogy nehezen viseli, hogy Lili most már papíron is iskolás nagy lány lett, ő pedig maradt az oviban kisfiú, és hogy most milyen nagy esemény, hogy a nővére iskolás lett. Most már eltelt 2 hét , és úgy érzem kezdi megszokni a helyzetet, elfogadja, próbáljuk őt is erősíteni, sokat kérdezni, hogy vele mi történt az oviban, de az biztos, hogy a köztük lévő állandó "versengésben" most szegény fiúcska maradt alul,  mert ugyebár hiába szeretne ő is iskolás lenni már, egyelőre ő nem mehet. Rettenetesen húzza felfele őt Lili, szinte nem is érezzük a köztük lévő 2 év korkülönbséget, Gergő nem szeret semmiben lemaradni Lili mögött. Remélem be fog állni egy normális egyensúly, és mindenkinek rendben lesz a lelke.

Első nap az iskolában

A fent említett nap óta már eltelt több mint 2 hét. Szerencsére azóta a helyzet nem változott, vagyis talán Lili lelkesedése kicsit alábbhagyott, amit szerintem a fáradtság elég erősen befolyásol (1/2 8-ra be kell érni minden nap, mert  3/4 8-kor már kezdődik a tanítás). Szóval első nap lelkesen, büszkén ment Lili iskolába. Kipattant az ágyból, közölte az öccsével, hogy "ha Te is iskolás leszel, akkor Neked is ilyen korán kell majd kelni!", és boldogan készülődött. Szerencsére a tanítónénik nagyon kedvesek, szeretettel fogadják őket, szórják a piros pontokat és csillagokat, így a gyerekek jó kedvvel mennek iskolába. Most kezdem érezni már, hogy fárad Lili, egyszer-egyszer mondja reggel, hogy nem szeretne menni, de sírás nincs, inkább szerintem csak a felkelés megy nehezen. Egyszer viszont eltört nála a mécses. Kérték a szülőket, hogy 2 hétig kísérhetik fel a gyerekeket, utána egyedül kellene menniük a tanterembe. Ezt tudtuk is, meg is beszéltem egyik reggel Lilivel, hogy még most együtt megyünk (akkor még nem telt el a 2 hét), de másnaptól egyedül megy. Láthatóan nem tetszett neki ez, ő szerette volna, ha én is megyek. Aznap viszont elindultunk együtt, de a lépcsőfordulóban az egyik ügyeletes tanár ránk szólt, hogy anyuka már nem mehet fel. Na persze Lili ettől sírva fakadt, fúrta a fejét hozzám, és hiába jött a saját tanító nénije is, még rá se volt hajlandó nézni. Utána szerencsére megnyugodott, és mondták, hogy menjek fel nyugodtan akkor... Másnap már nem volt ezzel gond, egyedül felment szépen.  Ez azóta is így van. 

Első nap amikor bementünk a terembe, akkor Lili mondta, hogy az első padba szeretne ülni, és akkor már csak egy kisfiú mellett volt hely. Este kiderül, hogy Lacika néha piszkálja Lilit, szorítja a kezét, ismerkedik... Állítólag Lili megkérdezte tőle, hogy "Te most szerelmes vagy belém?", mire Lacika azt mondta, hogy "Nem erről van szó!". Azóta volt ültetés, tornasor szerint egy fiú-egy lány ül egymás mellett, és Lili maradt az első padban, csak egy régi ovis társ lett a padtársa. A héten már ő a hetes egy másik kislánnyal, mesélte, hogy hogy kell jelenteni.  Egyébként szerintem még csak szemlélődik, mert amikor kérdezem tőle, hogy beszélgettél már valakivel ma, akkor általában az a válasz, hogy nem nagyon, viszont van két kislány, aki szimpatikus neki. Biztos kell még idő a feloldódáshoz. 
Első nap egyébként rettenetesen magyarázta Lili, hogy másnapra PAMMÁT kell nekik vinni. Ezt elmondta vagy 10x , és egyre idegesebb lett, amikor mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy mi az a pamma, kérdezze meg a tanító nénit. Aztán szerencsére estére a sok beszélgetés végére kiderült, hogy mappát kérnek amibe tudják majd tenni a rajzaikat.  Édes volt, ahogy erőszakosan mondta betűzve, hogy  P-A-M-M-M-MA!!!! Bár a végére már nem is volt annyira édes, tiszta ingerlékeny lett, hogy nem értettem amit mond.

Tanévnyitó

Hú, mikor is volt már az… Nagy izgalommal vártuk mindannyian augusztus utolsó napját. Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk és nem esett, pedig esőre állt aznap végig. Az elsősöket a szülők felkísérték a terembe, és ott kellett hagyni őket. Ők együtt vonultak utána le, és ültek le kis padokra az udvaron. Lili eleinte szorította a kezemet, de megbeszéltük, hogy lemegyek az udvarra, ott fogom nézni őket, így bement simán a terembe. Aranyosak voltak ahogy a tanítónénikkel kézen fogva jöttek le. Megható volt, meg az is, hogy a végzős nyolcadikosok tűzték fel nekik az iskola jelvényét. Voltak olyan melák, nagy darab fiúk is, akik mellett a pici majdnem ovisok szinte eltörpültek. Az ünnepség után felmentünk a terembe, ekkor már a szülők is mehettek. Elmondtak pár fontos dolgot, a gyerekeknek osztottak kis ajándékot, és kapott mindenki jóság füzetet is, amibe minden nap pecsételnek, ha jól viselkednek. Ez azóta is nagy motiváció, hogy minden nap 2 pecséttel jöjjön haza (délelőtt és délután is adnak).

Iskolába készülünk

Július végén hirtelen elhatározásból úgy döntöttünk, hogy megvásároljuk az iskolai dolgokat, és nem halasztjuk augusztusra. A holmik nagy részét sikerült is beszereznünk. Lili nagyon lelkes volt mindenben, utána itthon iskolatáskával a hátán közlekedett. Szerencsére most várja az iskolát, reméljük kitart a lelkesedés.

Szülői értekezlet

Szerdán meg volt az első szülői az iskolában. Számunkra most derült ki, hogy Lili melyik osztályba is fog kerülni. Mi igazából 2 tanító nénit választottunk, mondták adjunk be kérvényt - ami még szeptemberben meg is történt - , és az egyik biztosan fog sikerülni. Na ez nem egészen így történt... Meglepődtem, hogy egy teljesen új osztályba tették be Lilit.  Igazából minden évben 3 osztály indul az iskolában, és idén lehetőséget kapott az iskola arra, hogy egy 4. osztályt is indítson, akinek nem tudtuk, hogy ki lesz az osztályfőnöke. Mi ide kerültünk, így Lili 1.d-s lesz. Gondolom sokkal jobban kellett volna tepernünk ahhoz, hogy oda vegyenek minket fel, ahova kértük. Bár én azt hittem (annyira azt mondták, hogy rendben lesz), hogy el van intézve a dolog. Mindenesetre a kezdeti döbbenet után azért szerencsére jól alakultak a dolgok, bár nem mondom, hogy nincsenek bennem kételyek, de úgy fogom fel, hogy ha a sors így irányította a dolgokat, akkor ezt elfogadjuk. Annak idején emlékszem beszéltük apával, hogy bemenjünk-e ráerősíteni a tanítónéni személyére, de abban maradtunk, hogy nem, majd ahogy lesz úgy lesz jó.

Lili tanító nénije egy fiatal, csinos lány lesz, aki nagy izgalommal várja az elsős osztályát, és látszik rajta, hogy bizonyítani szeretne. Eddig napközis volt, tehát gyakorlata az van, bár én jobban örültem volna, ha már jártasabb a tanításban. Mindenesetre szimpatikus volt elsőre, remélem így is marad, és főleg, hogy Lilinek fog tetszeni. Szerintem az, hogy ápolt, ad magára imponálni fog a gyerekeknek. Még tanév végéig valamikor bemegyünk Lilivel is, hogy megismerje őt. A napközis egyelőre nem tudjuk, hogy ki lesz.

Kaptunk listát, hogy miket kell majd vinni szeptemberben, töltöttünk ki papírt a diákigazolványhoz, biztosításhoz. Szóval mindent megcsináltunk, ami szükséges. Sok az ismerős, Lilinek 2 ovis társa (kisfiúk) is osztálytárs lesz. Remélem jól fog alakulni.

A szülői elején a tanítónő kiosztott minden gyereknek egy levelet, amit a mostani elsősök írtak a leendő iskolásoknak (a boríték is nagyon szépen ki volt díszítve), és ebben köszöntik őket. Ez aranyos volt, haza is vittük Lilinek, ő meg rögtön vitte be büszkén az oviba.

Most azért van bennem izgalom, és olyan jó lenne, ha már beállna minden, és túl lennénk az elején.

Beiratkoztunk

A hét elején lehetett beiratkozni az iskolába. Hétfőn délben elmentem. Azt gondoltam, hogy majd kiderül, hogy melyik osztályba fog járni Lili, de nem. Május 19-én lesz szülői értekezlet, és akkor mondanak majd el mindent. Szóval okosabb nem lettem, de azóta tiszta gyomorgörcsöm van. Egyre inkább szembesülök vele, hogy milyen jó dolgunk is volt nekünk az oviban, és nagyon nehezen emésztem meg, hogy ennek az időszaknak hamarosan vége lesz. Rengetegszer eszembe jut mostanában, hogy lezárul egy korszak, és kezdődik egy új. Nem az iskolával van a bajom, mert szerintem akárhova mentünk volna, mindenhol ezt érezném. Hanem egyszerűen nehéz elengednem azokat az embereket, akiket itt megszerettem, nehéz lezárni 4 évet, nehéz elhagyni azt a helyet ahol Lili pici lányból iskolás nagylány lett, ahol olyan sok mindent tanult és úgy egyáltalán az egésznek búcsút inteni. Mindemellett a szomorúság mellett persze Lili előtt úgy állítom be az egészet, hogy az évezred legjobb dolga, hogy iskolába mehet, és valahol én is tudom, bízok benne, hogy majd ott lesznek új barátok, új pedagógusok, akiket remélhetőleg ugyanígy megkedvelünk, de azért most fáj a szívem, nem kicsit...