5 nap távollét után Lilit meglátogattuk mamánál, aztán pár nap után haza is hoztuk a kisasszonyt. Ennek semmi különös oka nem volt, hiszen jól érezte ott magát, nem volt honvágya sem, csak nekünk már hiányzott, meg azért mégiscsak az a jó, ha együtt vagyunk. De szerintem ha úgy alakul, akkor simán maradt volna még. Gergő is jól viselte Lili hiányát, bár érezhető volt, hogy egyedül van, sokkal többször rángatott (volna) minket, nem volt kivel játszania, és legfőképpen nem volt kit piszkálni. Szerencsére nagyon jó időnk volt, így le tudtunk menni a Tiszához, bár sajnos a jó idő ellenére a víz hideg volt, és magasan is volt még mindig. De nagy meglepetésünkre Gergő roppant élvezte a vizet, rohangált, ugrált benne. Ennyire nem oldódott még fel sohasem víz közelben, és gondoltuk meg is lovagoljuk a lehetőséget, és ahogy hazajöttünk papával el is mentek egy úszótanfolyamra, ahol sajnos a lelkesedése rögtön le is tört. Még első alkalommal elment, be is ment a vízbe, de már másodjára nem volt hajlandó semmire. Még vontatóval sem tudtuk volna kivinni a lakásból. Valamiért nagy stressz van benne az úszás oktatással kapcsolatban, és nem tudjuk mi. Mond mindenfélét, hogy ki kell ülni a szélére, meg hogy van ott tanító és azt nem szereti, de igazából nem tudjuk mi váltja ki nála ezt az ellenkezést. Azóta pár alkalommal voltunk az uszodában családilag, és akkor semmi gondja nem volt, bejött, labdáztunk... Azért remélem egyszer megtanul valamilyen formában úszni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése