Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Állatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Állatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 29., szombat

Állatkertben

jártunk Lili egyik ovis barátnőjével a 3 napos hosszú hétvégén . Az ötlet remeknek bizonyult, és a program jól is sikerült, csak a gatyánkat ott hagytuk, így a közeljövőben nemigen fogunk túl gyakran oda járni. Csak gratulálni tudok annak aki kitalálta, hogy az állatkertet összenyissák a vidámparkkal. Ez a gyerekek számára igen vonzó, viszont a szülők szerintem tépik a hajukat. A sétánk kezdetekor már az első állatnál, a majomnál elhangzott a későbbiekben is oly sokat feltett kérdés: "Mikor érünk a vidámparkba?" Ez a probléma 4 gyerek révén elég gyakran felvetődött, és elég nagy sebességgel kellett végigsétálnunk az állatkerten hogy minél hamarabb odaérjünk a hőn áhított vidámparkba, amit mellesleg be sem terveztünk arra napra. Na de nem voltunk szőrős szívűek, és engedtünk. Választhattak 3-3 játékot amire felülhettek. A jegyek szerintem arcátlanul drágák, 3 percért elkérnek 500 forintot, és ráadásul szülői felügyelet is kell 1-2 játék mellé, ami azt jelenti, hogy mondjuk 2 gyerek felül, mellé 2 szülő, és máris 2000 forintot fizettünk ki úgy, hogy az utasok 50 %-a abszolút nem élvezi a helyzetet. Próbáltuk rábeszélni őket arra, hogy elég legyen egy szülő, de nem engedtek. Az elvarászolt kastélyba szerencsére már bemehettek egyedül is. Gergő csak 1 játékra ült fel, ő azt kérte, hogy inkább választhasson valami apró játékot: a távcső mellett döntött, aminek a lencséje (remek minőség...) kb. 5 perc múlva esett ki, amit ezzel egy időben így el is hagytunk.
Azért jól telt a nap, gyerekek élvezték, de nem csodálom, hogy nem volt tömegnyomor. Azt hittük, hogy rengetegen lesznek, de csak lézengtek a vidámparkban. Most már értem miért...

2010. április 9., péntek

Fóka- és papagájshow

Ahhoz, hogy valaki sztárrá váljon semmi más nem szükséges, mint elmenni egy fent említett előadásra, ott beülni a második sor szélére, és várni az eseményt... Az úgy történt, hogy kb. a műsor közepén intett nekem egy nő, hogy menjek vele. Angolul kérdezgetett, hogy mi a nevem, és hogy beszélek-e angolul. Válaszoltam, aztán mondta, hogy "no problem!" Ezen rövid párbeszéd alatt hátravitt a színpad mögé, majd pár perc elteltével magával rántott a színpadra. Ez még így hagyján is lenne (bár nem szeretek túlságosan szerepelni sem, főleg ilyen váratlan helyzetben), de nem kell elhanyagolni azt a jelentéktelen kis tényezőt, hogy pár méterre előttem állt egy 300 kg-os oroszlánfóka. Bemutatott, kiabálták, hogy "Üdvözöljük új barátunkat Gyoooorgyit!!!!" Még nem tértem egészen magamhoz, amikor mókásan mutatta, hogy tátsam nagyra a szám, és közeledett felém egy kb. 20 cm-es döglött heringgel. Én persze kinyitottam a számat, azt se tudtam mit csinálok. Persze ezt poénnak szánta, hiszen az a kis halacska a fóka kajája, és nem az enyém. Na mikorra  ezen a kis poénon mindenki jól kiröhögte magát, kérte, hogy nyújtsam előre a jobb kezem, kitettem és  a kezembe nyomta a halat. Nekem..., aki ha meglátok egy döglött ebihalat a Balatonban hazáig rohanok. Mindenesetre megfogtam, már a szaga is borzasztó volt. Na de ezt el is felejtettem, amikor közölte a csaj, hogy "Sonny, menj a halért!". Sonny a fóka... Erre elkezdett felém közeledni a fóka. Lepergett előttem minden, hogy benne leszek az újságban, hogy szerencsétlen pech következtében szegény nézőnek leharapta tőből a kezét a fóka, érthetetlen mert még sosem csinált ilyet....  Szerencsére gyorsan zajlottak az események, és mire már temettem volna magam el is tűnt a halacska a kezemből.  Huhhhhhh, megkönnyebbültem, műsorvezető kiabált: "Bravóóó Gyooooorgyi!!!!" Már mentem is volna gyorsan a helyemre, mire jött még egy meglepetés: ha elhúzom a hajam, kapok puszit az arcomra... Áááááááááááááááááá, az amúgy sem nyugalmi pulzusom hatszorosára nőtt.  Ok, most vagy lerohanok és megsemmisülök, vagy kibírom. Utóbbit választottam, odacammogott a kis drága, és nyomott egy csókot az arcomra. A végére még kértek tőlem egy kis integetést a közönség felé, de ez már elhanyagolható volt.
Egyébként jó volt a műsor, láttuk már párszor, de a gyerekek mindig nagy élvezettel nézik. Most pedig különleges alkalom volt - mert bár totál nem értették, hogy hogy kerültem oda - örültek, hogy anya szerepel.