A szünet utáni első nap reggelén Lili viselkedése igencsak meglepett. Nagyjából azt vártam, hogy minimum el lesz keseredve, hogy menni kell iskolába, de egyáltalán nem ez történt. Sőt! Teljesen fel volt pörögve, már este mondta, hogy időben keltsem őt. Aztán ez annyira nem sikerült, és teljesen kiakadt, ezt hallgattam egész reggel ismételve:
- Menjünk már, el fogok késni, még át kell vennem a benti cipőmet, be kell pakolnom a padba, ki kell raknom a tolltartómat, el kell mennem wc-re...
Komolyan azt éreztem, hogy én vagyok a gyerek, aki nem igyekszik eléggé, ő meg mint egy katonatiszt. Természetesen időben odaértünk. A portás nénin kívül nem sokan voltak becsengő előtt majdnem 30 perccel. Azóta már változott kicsit a helyzet, de még mindig elég lelkesen készül reggelente. Én meg sietek ahogy tudok....
Gergő ezzel szemben teljesen le volt lassulva, könyörögni kellett neki, hogy kelljen ki az ágyból, és amikor indultunk volna, akkor eltűnt. Majdnem itthon hagytuk. Befeküdt az ágyba újra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése