2011. június

 Lili első tábora

Ahogy vége lett az iskolának Lili táborba ment... volna ha nem szól közbe a bárányhimlő. A suli vége után közvetlen kezdődött a 2 hetes akrobatikus rocki tábor. Lili 1,5 hétre tudott elmenni, az első pár napot kihagytuk (bár az orvos csak a második hetet javasolta volna, mert bár pöttyei már alig voltak, de a szervezet ilyenkor nagyon legyengül). Ez még nem az az ottalvós tábor volt, igazából mintha iskolába lett volna, de sok idegen gyerek volt, és a közeg is teljesen más volt (egy másik debreceni általános iskolába kellett menni). Reggel 8 h-ra mentünk, délelőtt 1,5 órás edzésük volt minden nap (főleg lazítások, futás stb.), aztán ebéd, és délután 2 óra tánc. 16 h körül mentünk érte.  A tábor végén tartottak egy 1/2 órás bemutatót, megmutatták hogy mit tanultak, mennyit fejlődtek. Lilinek tetszett, egyáltalán nem bánta, hogy korán kell kelni, ugyanolyan lelkes volt, mint amikor iskolába ment. Az első nap reggel volt egy kicsit furcsa, hiszen akkor már a többiek 3 napja jártak, összeszoktak. Akkor kicsit sírt Lili, de utána egyszer sem.

Ovis főzések

A hagyományokhoz híven idén is rendeztünk családi főzést Gergő óvodai csoportjának, csak most más helyszínt választottunk: a Tamás tanyán voltunk  Akkor még nem tudtuk, hogy Liliék régi csoportja is szervezkedik, és ugyanarra a hétvégére ők is főzést terveztek, csak nem szombatra hanem vasárnapra. Velük a Szeged Utcai szabadidőparkba mentünk, ami nagyon hangulatos, csak a nagy horgásztó mellett eléggé kellett figyelnünk, hogy éppen mikor melyik gyerek akar beleesni a vízbe.  

Szóval június utolsó előtti hétvégéjén mindkét nap kerti partyn voltunk, és mindkét nap paprikás krumplit ettünk ebédre. Na jó, szombaton slambuc és gulyásleves is szerepelt az étlapon. Az idő szombaton kegyes volt hozzánk, vasárnap viszont kevésbé, akkor néha esett, és délutánra nagy vihar támadt, emiatt is mentünk végül haza. Azért mindkét nap jót levegőztünk, a gyerekek lovagoltak, szekereztek, rohangáltak, fociztak, játszottak. A mulatság délutánig tartott, és azóta sem ettünk paprikás krumplit...

Diplomaosztó

Azt hiszem az elmúlt 3 évben az egyetemmel kapcsolatban ezt a pillanatot vártam a legjobban. Vagyis nem is ezt vártam, hanem az államvizsga estéjét, hogy elmondhassam, hogy vége, befejeztem, egy darabig most az egyetem felé se nézek, újra szabadak lesznek a hétvégéim, az estéim, és tudat alatt sem ezen fog járni egyfolytában az eszem. Az államvizsga június közepén volt, a diplomaosztó napja pedig pont az óvodai főzések hétvégéjére esett. Én tudtam, hogy nem fogok elmenni, egyrészt mert a csoportból sokan nem vehették át a diplomájukat nyelvvizsga hiánya miatt, másrészt pedig nekem a diplomaosztó az első diplomámhoz kötődik, valahogy most nem éreztem azt, hogy ott a helyem. A következő héten személyesen vettem át a tanulmányi osztályon, és  el se hittem, hogy ezért a papírért gürcöltem ennyit, áldoztam rá ennyi időt, energiát. Ettől függetlenül nagyon jó érzéssel töltött el a tudat, hogy VÉGE!!! Igaz azóta nem is értem, hogy eddig hogy csináltam, hiszem most is elröpülnek a hétvégéim, szinte észre sem veszem őket. Hogy fért ebbe bele majdnem minden hétvégén 1,5-2 nap egyetem???