Húsvét alkalmából 2 ünnepi futóversenyen is részt vettünk. Az egyik Püspökladányban volt, a másik pedig Debrecenben. Utóbbin az előzetes regisztráció során lehetett kérni, hogy élő nyuszit szeretnénk vagy csokinyuszit. Mi próbáltuk a csokit eröltetni, de Lili is erősködött. Végül ő nyert, és szert tettünk egy nagyon édes fehér kisnyuszira. Eleinte az volt a terv, hogy pár hetet lesz nálunk, utána megy kertes házba a nagyszülőkhöz. De aztán rettenetesen hozzánk nőtt, mondhatni harmadik gyerek lett. Lili Lujzának nevezte el, az én gyerekkori hörcsögöm után. A tervek szerint az erkélyen tartottuk volna, de mindig úgy gondoltuk, hogy hideg van neki, így az idő nagy részét a lakásban töltötte. Ha mentem piacra, akkor nem a családnak néztem zöldséget-gyümölcsöt, hanem a nyúlnak mindenféle zöldet. Kezdetben féltünk, nehogy felfúvódjon, de szerencsére nem lett semmi baja. Jött le velünk az udvarra, rohangált, a többi gyerek is nagyon élvezte. Szinte első perctől szobatiszta volt, a ládájának egyik sarkába végezte a kisdolgait. Így ki lehetett venni őt, a szobában ugrált elsősorban a szőnyegen. A padlóra nem merészkedett, mert az csúszott neki. Sokszor kinyúlt hasra, és úgy pihent. Szóval nagyon megszerettük, és végül nem akartuk odaadni. De aztán július közepén már minden amellett szólt, hogy elvigyük őt. Az nyugtatott mindenkit, hogy jó helyen lesz, több mint 10 nyuszi társaságában. Sajnos a történet rosszul végződött. 1 hét után elpusztult, valószínűleg túlette magát. Nagyon nehezen viseltük. Még Gergő is nagyon sírt amikor megtudta, pedig ő azért többnyire távolról szerette. Lili meg befele nyelte a könnyeit. Utána hetekig nyúlat rajzoltak, a családot öt tagúnak, sőt még hónapokkal később is szóba került Lujza. Nagyon sajnáltuk, nem gondoltuk volna, hogy ez lesz a vége. Azóta Lili azzal nyaggat, hogy vegyünk egy kiskutyát, de egyelőre ezt a kívánságot még kordában tudom tartani.
A hónap másik nagy eseménye az óvodai bál volt. Minden évben a ballagó gyerekek fellépnek ezen a bálon, és a szüleik is készülnek tánccal. Gergőék egy westernes gyerekdalra táncoltak, aranyosak voltak ezzel a vadnyugatos hangulattal. Mi pedig az előző foci VB dalára táncoltunk, az apukák focimezben, mi pedig kicsit Afrikára hangolódva kendőkben. Nem minden apuka táncolt, pl. férj se vállalta be, de a végén azért "szerepelt" ő is, ő fújta le bíróként a "meccset"=táncot. Jó volt, uzána még a szülőknek, vacsora, bál volt éjszaka. A gyerekek mamáéknál aludtak.
Április 23-án Lili 9 éves lett. Ő is mondta, hogy esetleg szeretne a barátaival születésnapi bulit, de aztán annyira nem eröltette, így elmaradt. Családi összejövetel volt. Hihetetlen, hogy már ennyi idős. Rettenetesen szeret öltözködni, nagyon ad magára, odafigyel a dolgokra. Pl. van hogy a haját reggelente már harmadjára csinálom, és sosem jó, mert itt vagy ott kilóg/puklisodik stb. Ezzel igencsak fel tud idegesíteni, hogy az ő megjelenésére sokkal többet kell figyelnem mint a sajátoméra. Már bevett mondat nálunk, hogy "Bálba mész?". A csúcspont az volt, amikor lefekvés előtt is kiverte a balhét, hogy nem jó a haja... De egyébként nagyon lelkiismeretes, az iskolában jól teljesít, odafigyel mindenre. Mindig mondja, hogy mit mondtak a tanítónénik, sőt van hogy többször rákérdez, hogy pl. aláírtam-e valamit. Néha azért nem könnyű vele, be tud keméyíteni, durcáskodni, és akkor nincs a világon az a módszer amivel hatni lehet rá. Apja próbálja elütni poénnal a dolgokat, vagy bírkózik vele, de van hogy ez se válik be ilyenkor. Belelovallja magát a sértődöttségbe és ebből nem tud kilépni, pedig lehet szeretne. Férj sokszor mondja, hogy pl. a sportolásra sokszor őt nehezebb rávenni, többet kell taktikázni nála, meg játékosan kell rávezetni őt dolgokra. Gergővel nem kell így "ügyeskedni", ő csinálja megszállottan. De Lilit mindenki szereti, tutujgatnák őt, amit ő nagyon nem szeret. Kifejezetten idegesíti ha "lecukizzák" vagy "leédesezik". Pedig sokan így tekintenek rá, már csak azért is, mert még mindig picinek számít a korosztályában.
Tavasszal lehetőségünk nyílt arra, hogy egy 2 órás golfoktatáson vegyünk részt. Családilag mentünk, és eléggé elnyerte a tetszésünket. Nem is gondoltuk volna, hogy ez egy ennyire összetett sportág. Nem kevés időbe telt mire odáig eljutottunk, hogy sikerült a labdát eltalálni az ütővel. Aztán belejöttünk és csak úgy szórtuk a találatokat, de persze attól még nagyon messze voltunk, hogy a lyukba be is találjuk. Ezzel most nem foglalkoztunk, mi már attól boldogok voltunk, ha repült a labda a levegőben. Meg attól is, ha éppen nem vágtuk egymást fejbe az elég súlyos ütővel. A gyerekek kaptak nekik szánt ütőt, de én még így se mentem 2 méteres körzetükbe. De férjet is nagy ívben kerültem. Egyébként a legvonzóbb része a dolognak a stresszmentes, nyugodt környezet. Úgyhogy ha csak nézni kellene a szép zöld gyepet labda és ütő nélkül, nekem akkor is tetszene.
Április 23-án Lili 9 éves lett. Ő is mondta, hogy esetleg szeretne a barátaival születésnapi bulit, de aztán annyira nem eröltette, így elmaradt. Családi összejövetel volt. Hihetetlen, hogy már ennyi idős. Rettenetesen szeret öltözködni, nagyon ad magára, odafigyel a dolgokra. Pl. van hogy a haját reggelente már harmadjára csinálom, és sosem jó, mert itt vagy ott kilóg/puklisodik stb. Ezzel igencsak fel tud idegesíteni, hogy az ő megjelenésére sokkal többet kell figyelnem mint a sajátoméra. Már bevett mondat nálunk, hogy "Bálba mész?". A csúcspont az volt, amikor lefekvés előtt is kiverte a balhét, hogy nem jó a haja... De egyébként nagyon lelkiismeretes, az iskolában jól teljesít, odafigyel mindenre. Mindig mondja, hogy mit mondtak a tanítónénik, sőt van hogy többször rákérdez, hogy pl. aláírtam-e valamit. Néha azért nem könnyű vele, be tud keméyíteni, durcáskodni, és akkor nincs a világon az a módszer amivel hatni lehet rá. Apja próbálja elütni poénnal a dolgokat, vagy bírkózik vele, de van hogy ez se válik be ilyenkor. Belelovallja magát a sértődöttségbe és ebből nem tud kilépni, pedig lehet szeretne. Férj sokszor mondja, hogy pl. a sportolásra sokszor őt nehezebb rávenni, többet kell taktikázni nála, meg játékosan kell rávezetni őt dolgokra. Gergővel nem kell így "ügyeskedni", ő csinálja megszállottan. De Lilit mindenki szereti, tutujgatnák őt, amit ő nagyon nem szeret. Kifejezetten idegesíti ha "lecukizzák" vagy "leédesezik". Pedig sokan így tekintenek rá, már csak azért is, mert még mindig picinek számít a korosztályában.
Tavasszal lehetőségünk nyílt arra, hogy egy 2 órás golfoktatáson vegyünk részt. Családilag mentünk, és eléggé elnyerte a tetszésünket. Nem is gondoltuk volna, hogy ez egy ennyire összetett sportág. Nem kevés időbe telt mire odáig eljutottunk, hogy sikerült a labdát eltalálni az ütővel. Aztán belejöttünk és csak úgy szórtuk a találatokat, de persze attól még nagyon messze voltunk, hogy a lyukba be is találjuk. Ezzel most nem foglalkoztunk, mi már attól boldogok voltunk, ha repült a labda a levegőben. Meg attól is, ha éppen nem vágtuk egymást fejbe az elég súlyos ütővel. A gyerekek kaptak nekik szánt ütőt, de én még így se mentem 2 méteres körzetükbe. De férjet is nagy ívben kerültem. Egyébként a legvonzóbb része a dolognak a stresszmentes, nyugodt környezet. Úgyhogy ha csak nézni kellene a szép zöld gyepet labda és ütő nélkül, nekem akkor is tetszene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése