Nyuszi futás

Szombaton Püspökladányban jártunk a hagyományosan megrendezett "Húzzuk fel a nyúlcipőt" városi nyuszifutáson. Mi először mentünk el erre a rendezvényre, de nagyon jól éreztük magunkat, függetlenül attól, hogy az idő nehezen kezdett melegedni, de legalább sütött a nap. 1/4 10-kor kezdődtek a versenyek, először az ovis lányok indultak kb. 450 m-en. Liliom első helyezést ért el 24 kislány közül, nagyon ügyes volt. Utána jöttek a fiúk, Gergő a középmezőnyben végzett, de tudni kell, hogy 2 évvel idősebb kisfiúk is vele futottak. A futás mellett egyéb rendezvények is voltak, mi például az arcfestésnél kötöttünk ki 5 másodperccel a futás után. Aztán lufihajtogatás is volt, nyuszi simogatás, hűtőmágnes-készítés, ugrálóvár, EU és kresz totó kitöltés, kézműveskedés, lufidobás. Utóbbinál célozni kellett kicsi nyíllal és kilyukasztani a lufit. Gergő másodikra talált is, erre odajöttek hozzánk, hogy akkor kérdeznek... Azt hittem erre a remek teljesítményre rögtön kap valamit, de nem. Mondom ok, várjuk a kérdést...: Ki a Magyar Vöröskereszt elnöke? Pettyet ideges lettem, a szerencséjük az volt, hogy 3 lehetséges válasz közül lehetett választani, és "anya súghatott". Így eltaláltuk, és megkaptuk a várva várt nagy nyereményt: 1 szem cukrot. Legalább Lilinek is adtak volna egyet, ha látják, hogy ott van egy másik gyerek is. Mindegy, ezek után eljöttünk onnan.

A délelőtt második felében a felnőttek is futottak. Apa természetesen, ezt szinte írni sem kell, de most én is bevállaltam. Nagy volt az arcom, hogy lefutom az 5 km-t, és nem a rövidebb távot (1,2 km) választom. Na már az első kör elején éreztem, hogy rossz döntést hoztam. Teljesen kifutottam magam, végig előttem futott egy nő, és meg szerettem volna előzni, de nem sikerült. Ő is észre vette, hogy a nyomában vagyok, így nem adta alább a tempót. Mindennek az lett a vége, hogy a célban ott fetrengtünk mindketten a fűben. A legvégén én még hajráztam is, férj szurkolt, de azt hittem összeesek, nem bírom tovább. Nagyon jó volt megállni, és mondtam, hogy ha még egyszer ilyen baromságra vállalkozok, akkor nyugodtan kösse le a lábamat. Persze ő büszke volt, egész úton arról beszélt, hogy én voltam a nap hőse. Ok, ezt jó volt hallgatni, de kellett kb. 1 nap mire visszakerültem az élők táborába  - legalábbis érzésre... Összességében azért jó volt, mert 3. lettem, kaptam oklevelet és egy ékszerdobozt is. Mindemellett tombola is volt a nap végén, ahol kihúztak és nyertem egy pulyka plüssfigurát (Gergő persze rögtön kérdezte: "Vele fogsz aludni?" Mondtam szerintem nem, erre ő: "Akkor majd odaadod nekem?"). Nem sokkal ezután Lilit is kisorsolták, ő egy kosárlabdát nyert. Emellé az első helyért is kapott ajándékokat: számolós ugrálókötél, póni, plüss viziló, katicás labda, olló, buborékfújó, oklevél és érem.

Ebédre hivatalosak voltunk egy kedves baráti családhoz, ahol 7 kisfiú van, és a 8. a pocakban. Mindig olyan csodálattal nézem őket, ahogy élnek. Én 2 gyerekkel sokszor idegbeteg vagyok, nem tudom mekkora türelem kell 7,5-hez... Kívülről valahogy olyan egyszerűnek tűnik.