A püspökladányi kirándulás után Lilivel színházba mentünk. Pannáék hívtak meg bennünket még a hét elején, és örömmel mondtunk igent. Igazából kicsit vacilláltam, hogy elég nagyok-e már a színházhoz, aztán úgy döntöttünk, hogy igen. Vagyis Lili mindenképpen. Gergő is szeretett volna jönni, de eléggé meg volt fázva, így viszonylag könnyen rá tudtuk beszélni, hogy ő most maradjon. (Őt amúgy is úgy gondoltam, hogy még nőhet egy kicsit, bár így utólag azt gondolom neki is tetszett volna.) A Valahol Európában c. musicalt néztük, és nagyon tetszett mindannyiónknak. Lili azóta is többször mondja, hogy "Mikor megyünk oda, ahova szombaton este 7-re kell járni?". Nagyon szépen végigülték mindkét felvonást. Mondjuk Panna már rutinos színházba járó, olyan mint anyuka, úgyhogy rajta nem csodálkoztam.:) De Lilinek ez volt az első színházi élménye, és nagyon pozitív volt szerintem (Bár tavaly voltunk már a Süsü-n, meg többször koncerteken, bábszínházban, de igazi színházban most először). Az előadás után még Panna mamájának köszönhetően - aki a színházban dolgozik, és nem mellesleg Lilinek tanít balettot - bemehettünk a színpadra, megnézhettük a díszletet, kellékeket. Rohangáltak, dobálták a faleveleket. Lili nem is volt annyira fáradt, bár azért egy-két durcázás előfordult. Aztán még a balett-terembe is felmentünk, ahol este 11 óra ellenére zongoráztak, cigánykerekeztek, ugráltak. Nem kellett altatni őket azt hiszem.
Legközelebb is megyünk mindenképp, de vannak olyan érzéseim, hogy ezt a darabot se most láttuk utoljára.... Szerencsére a keményebb részeket (pl. háborús jelenetek) valahogy nem fogta fel olyan mélyen, vagy nem ez ragadta meg elsősorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése