Szeretet

Gergő ma este:

-Annyira szeretlek, mint a sárkányokat! Azokat nagyon szeretem!

Újra fogtündér

Lilinek tegnap kiesett az 5. foga (jobb oldalt alul). Állítólag már mozgott napok óta, és az oviban a dajka néni rövidre fogta a dolgokat, és kiszedte. Persze rögtön jött a jogos felvetés: jön-e a fogtündér???  Hogyne jönne, ott a helye nálunk! Lili megimádkozta, hogy a fogtündér igazi telefont hozzon neki, vagy valami cipőben lévő szemfestéket. Utóbbit nem egészen értettem. Aztán közöltem vele, hogy egyrészt az ilyen dolgokhoz még nőnie kell, másrészt meg ha felnőtt, akkor is jézuskától kell majd kérni ezeket, mert nem hasonló kaliberű a 2 személy. Éjszaka aztán fogtündér szerepében megint majdnem lebuktam, miközben csempésztem be a kikészített párna alá a mesekönyvet, a kutyás kártyát és a hajcsatot egyszer csak Lili felült, és kinyitotta a szemét. Azt hittem elájulok, úgy megijedtem. Gyorsan lenyomtam, és vissza is aludt, bár szerintem fent se volt igazán, lehet csak direkt engem ijesztgetett. Gergő meg egy kis batmen figurát és katonai újságot kapott. Utólag rájöttünk, hogy ezt az újságot már egyszer megkapta, de hogy ne legyen feltűnő kivettük belőle a közepén lévő posztert, amit én ügyesen letettem a mosogatógépre és ott is hagytam... Reggel 1/4 7-kor keltek, Lili mutatta miket kapott, és mondta, hogy biztos fogtündér is úgy látja, hogy ő még kicsi egy igazi telefonhoz, és azért nem azt hozott, pedig megimádkozta... Mondtam, hogy nagyon egyet értek a fogtündérrel, igaza van, jól döntött. Aztán Gergő meg rögtön kiszúrta, hogy nincs meg a poszter az újságban, majd kb. 5 perc múlva szaladt hozzám, hogy képzeljem el a konyhában megtalálta!! Nagyon boldog volt, és percekig rekonstruálta, hogy hogy történhetett az eset: a fogtündér a konyhai ablakon repült be, és véletlenül biztosan kiesett a poszter és elhagyta. Én bőszen helyeseltem.

Nem mellékesen azért Lili már sejt valamit, mert este is és reggel is megkérdezte, hogy biztos nem én rakom oda az ajándékokat? Aztán mondtam neki, hogy hagyjon már, egyrészt nézze meg, hogy van-e szárnyam, másrészt éjszaka jobb dolgom is van mint, hogy ajándékokat vigyek a kiesett fogú gyerekeknek, és inkább alszom. Még bevette, de látszott rajta a totális kételkedés. Nem tudom meddig húzzuk még. Fiúcska még töretlenül hisz a konyhaablakon berepült fogtündérben.

Azért lenne pár ötletem azzal a személlyel aki ezt a hülyeséget kitalálta... Meg azokkal is, akik mondjuk egy kisebb játékboltot csempésznek be a gyereknek éjszaka. De most hogy magyarázzam meg, hogy hozzánk miért nem jár a fogtündér, másnak meg miért visz egy egész disneylandet???

Zsúrra készülünk

Liliomunk 23-án 7 éves lett. Éljenéljen itt is!!!

Győzködött bennünket, hogy szeretne zsúrt ovis csoporttársakkal, de csak lányokkal. Többször átbeszéltük, hogy mi hogy lenne jó, kiket szeretne hívni, és a végén beadtuk a derekunkat. A részletekről majd később, ha túl leszünk rajta, előljáróban annyit, hogy házibuli lesz, és Lili mindenáron szeretné a lányokat felhívni a lakásba is. Mondtuk neki, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet, de ő bebizonyította, hogy igen: megállt a nappali szélén, elkezdett lépkedni oldalra, és közben számolt is hozzá. Így lépkedett 9-ig számolva, és közölte, hogy "Látod, mondtam, hogy elférünk annyian!"  Lemérte.

Én meg erre közöltem, hogy ok, de akkor 3-tól 6ig mindenki it fog egy helyben állni.

Annyira nem értette a problémámat.:)

Virsli éjjel-nappal

Én nem tudom, hogy lehet-e virsli mérgezést kapni, de ha Lilin múlna a dolog, akkor lehet eljutna arra a szintre. Most már ott tartunk, hogy minden vacsora előtt, ha kérdezem, hogy mit szeretne enni, akkor az a válasz, hogy "virslit!" vagy hogy "már 3200 éve mondom, hogy virslit!". Utóbbit akkor szokta mondani, amikor mondjuk pár nap szünet volt virslievésben. Gergő simán eszik mást (mondjuk ő meg gyakran csipős kolbászos kenyeret kér), de Lilit sokszor nehezemre esik már győzködni arról, hogy egyen mást. Leggyakrabban közli, hogy akkor nem eszik semmit. Aztán egy idő után csak kijön és vacsorázik (tegnap pl. vajas kenyeret pirosarannyal és uborkával), de nem mindig egyszerű menet megbeszélni vele ezt a dolgot. Mondjuk már rájöttem arra, hogy 1x megkérdezem, utána ráhagyom, és akkor csak megjelenik a konyhában valamikor, és általában gond nélkül eszik is valamit.

Tv-sztár

Ezen a szuper kis sportos napon azért Gergő nagyon aratta a babérokat. Mielőtt kihívták őt az eredményhirdetésnél, odajött hozzánk egy riporter, és kérdezte, hogy csinálhatna-e interjút Gergővel. Fiúcska helyeselt, hogy megy persze (gőze nem volt mire vállalkozik…). Ahhoz képest ügyes volt, bár sok kérdésre a válasz igen-nem volt, és lányos zavarában még az se jutott eszébe, hogy honnan jöttünk. De aztán csak mondott egy frappáns kis mondatot, amikor azt kérdezték tőle, hogy miért jó sportolni. Erre ő azt válaszolta: „mert akkor egészségesek leszünk.” Az interjút azóta nem láttam, de gondolom ez a mondat lett a gerince a riportnak, legalábbis a lány szeme felcsillant, miután a sok igen-nem után ezt a mondatot kiejtette a száján.

 

Hétvégi duatlon

A hétvégén duatlon-versenyen jártunk. Ez nem olyan ritka esemény nálunk, de az igen, hogy Lili is indult. Előző nap kapott új biciklit (erről majd később részletesebben is…), és ez jó apropó volt arra, hogy fel is avassuk azt. Az ötlet így utólag nem volt teljesen átgondolt és tökéletes. Egyrészt akikkel versenyzett, finoman szólva is, nem az ő korosztálya volt. 8-10 éves nagy lányok, talán egy kislány volt aki vele egyidős volt, a többiek mind 1-2 fejjel magasabbak. A másik problem az volt, hogy mindegyikőjük komoly versenybiciklivel felszerelkezve érkezett, ami nagyjából annyi különbséget jelentett, hogy míg ezek a lányok egyet tekertek, addig Lilinek kb. hármat kellett, hogy hasonló távot tegyen meg. Harmadrészt pedig nem elhanyagolható az sem, hogy ők erre edzenek már jó ideje, rendesen futnak, kerékpároznak. Na mindennek a sok tényezőnek a hatására Lili eléggé negatívan indult már el, és a futás végén se volt feldobva (400 m-t kellett futni első körben, utána 2 km bicikli, és újra 400 m futás). A kerékpár táv felénél viszont már eléggé el volt keseredve szegénykém, hogy nagyon lemaradt, mindenki jóval előrébb járt, és apja kérte, hogy inkább szálljon le a bicikliről, nehogy elessen, vagy valami baja legyen. Úgyhogy ez nem jött be, de vigasztaltuk, hogy semmi baj, bár férj utólag azt mondta, hogy jobb lett volna, ha végigmegy, és nem adja fel, de ebben nem értettünk egyet.

A nap fénypontja az volt, hogy meglepetésünkre Gergőt kihívták az eredményhirdetésnél, és mint legkisebb indulót jutalmazták. Ő csak az első futást csinálta meg, nem biciklizett, de olyan édes volt, hogy egyedül a legvégén befutott, teljesen lemaradva, de kitartóan – persze azért ő is el volt keseredve, hogy nem jött mögötte már senki... Kapott érmet, kupát, oklevelet. Másnap barátnőm kérdezte, hogy mire kaptad ezt a szép kupát? Mire ő: - Mert utolsó lettem!

Erre barátnőm: - Tényleg? Akkor máskor se erőltesd meg magad jobban!

Ezek után másoknak már azt mondta, hogy ő volt a legfiatalabb korosztály. Bevittük az oviba, és mindenkinek büszkén mutogatta.

Most először éreztem azt, hogy nem feltétlenül kell nekünk mindig, minden versenyre elmenni. Eddig általában olyan rendezvényekre mentünk, amelyek jól sikerültek, de ez nem tartozik azok közé.

Báli tánc - gyerekek, katica csoport

Beiratkoztunk

A hét elején lehetett beiratkozni az iskolába. Hétfőn délben elmentem. Azt gondoltam, hogy majd kiderül, hogy melyik osztályba fog járni Lili, de nem. Május 19-én lesz szülői értekezlet, és akkor mondanak majd el mindent. Szóval okosabb nem lettem, de azóta tiszta gyomorgörcsöm van. Egyre inkább szembesülök vele, hogy milyen jó dolgunk is volt nekünk az oviban, és nagyon nehezen emésztem meg, hogy ennek az időszaknak hamarosan vége lesz. Rengetegszer eszembe jut mostanában, hogy lezárul egy korszak, és kezdődik egy új. Nem az iskolával van a bajom, mert szerintem akárhova mentünk volna, mindenhol ezt érezném. Hanem egyszerűen nehéz elengednem azokat az embereket, akiket itt megszerettem, nehéz lezárni 4 évet, nehéz elhagyni azt a helyet ahol Lili pici lányból iskolás nagylány lett, ahol olyan sok mindent tanult és úgy egyáltalán az egésznek búcsút inteni. Mindemellett a szomorúság mellett persze Lili előtt úgy állítom be az egészet, hogy az évezred legjobb dolga, hogy iskolába mehet, és valahol én is tudom, bízok benne, hogy majd ott lesznek új barátok, új pedagógusok, akiket remélhetőleg ugyanígy megkedvelünk, de azért most fáj a szívem, nem kicsit...

Ovis bál

Lassan 1 hete, hogy túl vagyunk az ovis bálon, amire mindannyian olyan sokat készültünk, és ami miatt már egy ideje eléggé frászban voltunk. A gyerekekért jobban izgultunk, mint magunkért. Nagyon ügyesek voltak, és olyan büszkék voltunk rájuk. Nagyon jól sikerült a táncuk, édesek voltak. Olyan megható volt az egész. Az óvónőké minden tiszteletünk! Halász Judit "Károgós" és "A hegyi tolvaj" című dalára táncoltak, farmer szoknyában/nadrágban voltak, a felsőjük pedig pink/zöld színű volt. Jól mutattak, és a koreográfia is nagyon aranyos volt. Lilin sokat nevettem, ahogy határozottan irányította a párját. A gyerekek tánca után jöttek a szülők. Azon izgultunk, hogy majd legyen időnk a keringő ruhából pillanatok alatt átöltözni. Szerencsére ez rendben ment, és szerintem a tánc is jól sikerült, bár azóta nem néztük még vissza magunkat. Mindenesetre a közönség tapsolt, tehát nagyon bénák nem lehettünk. A mi táncunk keringővel indult, utána átöltöztünk, és egy kb. 6 perces vegyes mix-re táncoltunk: ABBA, ír zene, M. Jackson stb.  Az óvónők is szerepeltek utánunk, amit már teljesen feloldódva tudtunk nézni. A műsor végét közös finálé zárta, ahol az összes fellépő együtt táncolt. 

A műsor után mamáék hazavitték a gyerekeket, mi pedig maradtunk. Svédasztalos vacsora volt, zene, tánc, beszélgetés, tombola (ahol mi semmit nem nyertünk...). 2kor jöttünk el. Jól éreztük magunkat, de nagyon sajnáltam, hogy ez volt az utolsó katicás bálunk. Némi vigaszt ad, hogy még 2 évig járunk majd oviba, de nagyon sajnálom ezt a csoportot, hogy itt kell hagynunk. De hát sajnos nem járhatunk örökkön örökké óvodába.  

2 kép, bár a minőségük elég rossz...

Lili az utolsó előtti.

Lili féle húsvéti tojások az oviból

Lefekvés előtt

Erdei séta

Ma délelőtt az erdőn sétáltunk a gyerekekkel, kértem őket, hogy hozzák a pulóverüket, Gergő feltette a fejére, arra rá a baseball sapkáját. Kis idő után megszólal:

- Ez a batman-ség nem váló ki.

Arra gondolt, hogy nem kiváló batman-nek beöltözni. Lili meg rollerrel jött, és átment egy nagy hangyabolyon, utána visszafordult és megállt:

- Na nézzük meg ki halt meg.

Mesék

A ma esti bohóckodásunk végén a gyerekek mondtak nekem mesét.

Gergő:

" A bárány és a maci

A maci egyszer találkozott a báránnyal. Eljött a macihoz, és örökre ott lakott."

Lili:

" A tündér és a has

A tündér azt hitte nincs hasa, de a bátyja látta, hogy van. Leszundított, horkolt, és fel-le mozgott a hasa, és attól tudta, hogy van hasa, látta a szemével. Amikor felkelt, kiment énekelni a kertbe: jaj de jó, hogy van hasam, mert azt hittem, hogy nincs hasam, de amikor leszundítottam már láttam, hogy van. Jaj de jó! Hurrá!

Amikor elénekelte, az ég egyszer csak beborult, esett az eső. El kellett mennie, de nem volt otthon, csak a bátyja."

Locsolóvers kissé náthásan

Nyuszi futás 2

Nyuszi futás

5 éves státusz + fogadóóra

Gergővel kedden 5 éves kontrollon jártunk. Megnézték rendesen. A szeme remek, mindent látott végig. Rajzoltatták, hogy tud-e a fejen kívül 5 testrészt rajzolni. Mostanában kezdett ember formákat rajzolgatni, amik felismerhetők, és kis jóindulattal az 5 testrész is meg volt (a 4 végtag igen, plusz egy nyak-féle...). Kérdezte a védőnő, hogy meg tud-e számolni 5 kockát. Erre elkezdett számolni, 40-nél mondta a védőnő, hogy végül is munkaidőm van, nem kell abbahagynod.  Egy dolog volt, ami nem stimmelt, az a hallása. Azon belül is leginkább a bal füle volt ahol nem hallotta jól a jelzéseket. Kapott egy fülhallgatót és jelezni kellett neki azzal a kezével amelyik fülében hallja a hangot. Többször is volt, hogy már kellett volna hallania valamit, de nem jelzett. Mindehhez azért hozzátartozik, hogy eléggé náthásan zajlott ez a vizsgálat, és tudom, hogy a nátha neki a fülére szokott húzódni, de azért ennek ellenére javasolták, hogy ha elmúlik a megfázás, akkor menjünk ki a klinikára egy hallásvizsgálatra, és ha kell akkor nem szabad elzárkózni az orrmandula kivételtől. 

A héten Gergővel kapcsolatban fogadóórán is voltam. Az óvónő dicsérte őt, hogy mintaadó a viselkedése, nem szokott vele sosem gond lenni, elmélyülten játszik, nagyon bele tud merülni dolgokba. Ha valami konfliktusba keveredik, akkor ész érvekkel próbál hatni, inteligensen kikerekedett szemekkel magyaráz (jujj, a családban van még ilyen...). Sosem kezdeményez pl. verekedést, inkább pl. sírásig megy el és panaszkodik az óvónőnek, hogy pl. már 5x kérte a játékot és nem adják neki oda. Más gyerek állítólag nem is kérdez, hanem azonnal üt. Rengeteg élménye van, sokat mesél, értelmes, nagy tudása van, nyitott. Szóval dicsérték, örültem.

Múlt tenger

A gyerekek kaptak pár kinder tojást a napokban, az egyikben tegnap este egy hajó volt. Gyorsan összerakta, és elkezdett vele játszani, amit az alábbiak szerint kommentált:
 
- És most kihajózik a múlt tengerre!

(nyílt tengerre gondolt)

Fóka- és papagájshow

Ahhoz, hogy valaki sztárrá váljon semmi más nem szükséges, mint elmenni egy fent említett előadásra, ott beülni a második sor szélére, és várni az eseményt... Az úgy történt, hogy kb. a műsor közepén intett nekem egy nő, hogy menjek vele. Angolul kérdezgetett, hogy mi a nevem, és hogy beszélek-e angolul. Válaszoltam, aztán mondta, hogy "no problem!" Ezen rövid párbeszéd alatt hátravitt a színpad mögé, majd pár perc elteltével magával rántott a színpadra. Ez még így hagyján is lenne (bár nem szeretek túlságosan szerepelni sem, főleg ilyen váratlan helyzetben), de nem kell elhanyagolni azt a jelentéktelen kis tényezőt, hogy pár méterre előttem állt egy 300 kg-os oroszlánfóka. Bemutatott, kiabálták, hogy "Üdvözöljük új barátunkat Gyoooorgyit!!!!" Még nem tértem egészen magamhoz, amikor mókásan mutatta, hogy tátsam nagyra a szám, és közeledett felém egy kb. 20 cm-es döglött heringgel. Én persze kinyitottam a számat, azt se tudtam mit csinálok. Persze ezt poénnak szánta, hiszen az a kis halacska a fóka kajája, és nem az enyém. Na mikorra  ezen a kis poénon mindenki jól kiröhögte magát, kérte, hogy nyújtsam előre a jobb kezem, kitettem és  a kezembe nyomta a halat. Nekem..., aki ha meglátok egy döglött ebihalat a Balatonban hazáig rohanok. Mindenesetre megfogtam, már a szaga is borzasztó volt. Na de ezt el is felejtettem, amikor közölte a csaj, hogy "Sonny, menj a halért!". Sonny a fóka... Erre elkezdett felém közeledni a fóka. Lepergett előttem minden, hogy benne leszek az újságban, hogy szerencsétlen pech következtében szegény nézőnek leharapta tőből a kezét a fóka, érthetetlen mert még sosem csinált ilyet....  Szerencsére gyorsan zajlottak az események, és mire már temettem volna magam el is tűnt a halacska a kezemből.  Huhhhhhh, megkönnyebbültem, műsorvezető kiabált: "Bravóóó Gyooooorgyi!!!!" Már mentem is volna gyorsan a helyemre, mire jött még egy meglepetés: ha elhúzom a hajam, kapok puszit az arcomra... Áááááááááááááááááá, az amúgy sem nyugalmi pulzusom hatszorosára nőtt.  Ok, most vagy lerohanok és megsemmisülök, vagy kibírom. Utóbbit választottam, odacammogott a kis drága, és nyomott egy csókot az arcomra. A végére még kértek tőlem egy kis integetést a közönség felé, de ez már elhanyagolható volt.

Egyébként jó volt a műsor, láttuk már párszor, de a gyerekek mindig nagy élvezettel nézik. Most pedig különleges alkalom volt - mert bár totál nem értették, hogy hogy kerültem oda - örültek, hogy anya szerepel. 

Járt nálunk a nyuszi

Egészen pontosan - családon belül - 3 helyen is meglátogatott minket a nyuszi. Az idő nem kedvezett mindig neki, de szerencsére a gyerekek még esőben is lelkesen keresték a bokrok alá dugott csokitojásokat, semmi nem szegte kedvüket. A csokik mellé kaptak egy kis játékot is, pl. egy ütőst, ami olyasmi mint a ping-pong, csak nincs alatta asztal. Lili nagyon lelkesen játszott vele, döntögettük a rekordokat (azt hiszem most már 6-nál járunk, addig nem esik le a labda...). Gergő is kipróbálta, de szegénynek annyira nem ment, így abbahagyta és kommentálta is: "Nem értek hozzá!". 

Lili még itthon rajzolt a nyuszinak, amit egy fa tövébe hagyott neki. Amikor picikék voltak, akkor még el lehetett játszani, hogy ugyanazt a tojást - miután megtalálták - eldugtuk  egy másik fa tövébe, és nagy volt az öröm. Ez a módszer most már nem működött, mert Lili nagyon számon tartotta, hogy miből mennyi van. Aztán sosem magyaráztuk volna meg neki, hogy hogy lehet az, hogy 14 tojást számolt, de a kosárban csak 8 van...

Húsvétra készültünk

Azért nem feledkeztünk meg az ünnepekről sem. Liliék nagyon jópofa tojásokat készítettek az oviban, de itthon is csináltunk egy párat a család férfitagjainak. 

Első színházi élmények

A püspökladányi kirándulás után Lilivel színházba mentünk. Pannáék hívtak meg bennünket még a hét elején, és örömmel mondtunk igent. Igazából kicsit vacilláltam, hogy elég nagyok-e már a színházhoz, aztán úgy döntöttünk, hogy igen. Vagyis Lili mindenképpen. Gergő is szeretett volna jönni, de eléggé meg volt fázva, így viszonylag könnyen rá tudtuk beszélni, hogy ő most maradjon. (Őt amúgy is úgy gondoltam, hogy még nőhet egy kicsit, bár így utólag azt gondolom neki is tetszett volna.) A Valahol Európában c. musicalt néztük, és nagyon tetszett mindannyiónknak. Lili azóta is többször mondja, hogy "Mikor megyünk oda, ahova szombaton este 7-re kell járni?". Nagyon szépen végigülték mindkét felvonást. Mondjuk Panna már rutinos színházba járó, olyan mint anyuka, úgyhogy rajta nem csodálkoztam.:) De Lilinek ez volt az első színházi élménye, és nagyon pozitív volt szerintem (Bár tavaly voltunk már a Süsü-n, meg többször koncerteken, bábszínházban, de igazi színházban most először). Az előadás után még Panna mamájának köszönhetően - aki a színházban dolgozik, és nem mellesleg Lilinek tanít balettot - bemehettünk a színpadra, megnézhettük a díszletet, kellékeket. Rohangáltak, dobálták a faleveleket. Lili nem is volt annyira fáradt, bár azért egy-két durcázás előfordult. Aztán még a balett-terembe is felmentünk, ahol este 11 óra ellenére zongoráztak, cigánykerekeztek, ugráltak. Nem kellett altatni őket azt hiszem. 

Legközelebb is megyünk mindenképp, de vannak olyan érzéseim, hogy ezt a darabot se most láttuk utoljára.... Szerencsére a keményebb részeket (pl. háborús jelenetek) valahogy nem fogta fel olyan mélyen, vagy nem ez ragadta meg elsősorban.

Nyuszi futás

Szombaton Püspökladányban jártunk a hagyományosan megrendezett "Húzzuk fel a nyúlcipőt" városi nyuszifutáson. Mi először mentünk el erre a rendezvényre, de nagyon jól éreztük magunkat, függetlenül attól, hogy az idő nehezen kezdett melegedni, de legalább sütött a nap. 1/4 10-kor kezdődtek a versenyek, először az ovis lányok indultak kb. 450 m-en. Liliom első helyezést ért el 24 kislány közül, nagyon ügyes volt. Utána jöttek a fiúk, Gergő a középmezőnyben végzett, de tudni kell, hogy 2 évvel idősebb kisfiúk is vele futottak. A futás mellett egyéb rendezvények is voltak, mi például az arcfestésnél kötöttünk ki 5 másodperccel a futás után. Aztán lufihajtogatás is volt, nyuszi simogatás, hűtőmágnes-készítés, ugrálóvár, EU és kresz totó kitöltés, kézműveskedés, lufidobás. Utóbbinál célozni kellett kicsi nyíllal és kilyukasztani a lufit. Gergő másodikra talált is, erre odajöttek hozzánk, hogy akkor kérdeznek... Azt hittem erre a remek teljesítményre rögtön kap valamit, de nem. Mondom ok, várjuk a kérdést...: Ki a Magyar Vöröskereszt elnöke? Pettyet ideges lettem, a szerencséjük az volt, hogy 3 lehetséges válasz közül lehetett választani, és "anya súghatott". Így eltaláltuk, és megkaptuk a várva várt nagy nyereményt: 1 szem cukrot. Legalább Lilinek is adtak volna egyet, ha látják, hogy ott van egy másik gyerek is. Mindegy, ezek után eljöttünk onnan.

A délelőtt második felében a felnőttek is futottak. Apa természetesen, ezt szinte írni sem kell, de most én is bevállaltam. Nagy volt az arcom, hogy lefutom az 5 km-t, és nem a rövidebb távot (1,2 km) választom. Na már az első kör elején éreztem, hogy rossz döntést hoztam. Teljesen kifutottam magam, végig előttem futott egy nő, és meg szerettem volna előzni, de nem sikerült. Ő is észre vette, hogy a nyomában vagyok, így nem adta alább a tempót. Mindennek az lett a vége, hogy a célban ott fetrengtünk mindketten a fűben. A legvégén én még hajráztam is, férj szurkolt, de azt hittem összeesek, nem bírom tovább. Nagyon jó volt megállni, és mondtam, hogy ha még egyszer ilyen baromságra vállalkozok, akkor nyugodtan kösse le a lábamat. Persze ő büszke volt, egész úton arról beszélt, hogy én voltam a nap hőse. Ok, ezt jó volt hallgatni, de kellett kb. 1 nap mire visszakerültem az élők táborába  - legalábbis érzésre... Összességében azért jó volt, mert 3. lettem, kaptam oklevelet és egy ékszerdobozt is. Mindemellett tombola is volt a nap végén, ahol kihúztak és nyertem egy pulyka plüssfigurát (Gergő persze rögtön kérdezte: "Vele fogsz aludni?" Mondtam szerintem nem, erre ő: "Akkor majd odaadod nekem?"). Nem sokkal ezután Lilit is kisorsolták, ő egy kosárlabdát nyert. Emellé az első helyért is kapott ajándékokat: számolós ugrálókötél, póni, plüss viziló, katicás labda, olló, buborékfújó, oklevél és érem.

Ebédre hivatalosak voltunk egy kedves baráti családhoz, ahol 7 kisfiú van, és a 8. a pocakban. Mindig olyan csodálattal nézem őket, ahogy élnek. Én 2 gyerekkel sokszor idegbeteg vagyok, nem tudom mekkora türelem kell 7,5-hez... Kívülről valahogy olyan egyszerűnek tűnik.