Szeretet

Gergő ma este:

-Annyira szeretlek, mint a sárkányokat! Azokat nagyon szeretem!

Újra fogtündér

Lilinek tegnap kiesett az 5. foga (jobb oldalt alul). Állítólag már mozgott napok óta, és az oviban a dajka néni rövidre fogta a dolgokat, és kiszedte. Persze rögtön jött a jogos felvetés: jön-e a fogtündér???  Hogyne jönne, ott a helye nálunk! Lili megimádkozta, hogy a fogtündér igazi telefont hozzon neki, vagy valami cipőben lévő szemfestéket. Utóbbit nem egészen értettem. Aztán közöltem vele, hogy egyrészt az ilyen dolgokhoz még nőnie kell, másrészt meg ha felnőtt, akkor is jézuskától kell majd kérni ezeket, mert nem hasonló kaliberű a 2 személy. Éjszaka aztán fogtündér szerepében megint majdnem lebuktam, miközben csempésztem be a kikészített párna alá a mesekönyvet, a kutyás kártyát és a hajcsatot egyszer csak Lili felült, és kinyitotta a szemét. Azt hittem elájulok, úgy megijedtem. Gyorsan lenyomtam, és vissza is aludt, bár szerintem fent se volt igazán, lehet csak direkt engem ijesztgetett. Gergő meg egy kis batmen figurát és katonai újságot kapott. Utólag rájöttünk, hogy ezt az újságot már egyszer megkapta, de hogy ne legyen feltűnő kivettük belőle a közepén lévő posztert, amit én ügyesen letettem a mosogatógépre és ott is hagytam... Reggel 1/4 7-kor keltek, Lili mutatta miket kapott, és mondta, hogy biztos fogtündér is úgy látja, hogy ő még kicsi egy igazi telefonhoz, és azért nem azt hozott, pedig megimádkozta... Mondtam, hogy nagyon egyet értek a fogtündérrel, igaza van, jól döntött. Aztán Gergő meg rögtön kiszúrta, hogy nincs meg a poszter az újságban, majd kb. 5 perc múlva szaladt hozzám, hogy képzeljem el a konyhában megtalálta!! Nagyon boldog volt, és percekig rekonstruálta, hogy hogy történhetett az eset: a fogtündér a konyhai ablakon repült be, és véletlenül biztosan kiesett a poszter és elhagyta. Én bőszen helyeseltem.

Nem mellékesen azért Lili már sejt valamit, mert este is és reggel is megkérdezte, hogy biztos nem én rakom oda az ajándékokat? Aztán mondtam neki, hogy hagyjon már, egyrészt nézze meg, hogy van-e szárnyam, másrészt éjszaka jobb dolgom is van mint, hogy ajándékokat vigyek a kiesett fogú gyerekeknek, és inkább alszom. Még bevette, de látszott rajta a totális kételkedés. Nem tudom meddig húzzuk még. Fiúcska még töretlenül hisz a konyhaablakon berepült fogtündérben.

Azért lenne pár ötletem azzal a személlyel aki ezt a hülyeséget kitalálta... Meg azokkal is, akik mondjuk egy kisebb játékboltot csempésznek be a gyereknek éjszaka. De most hogy magyarázzam meg, hogy hozzánk miért nem jár a fogtündér, másnak meg miért visz egy egész disneylandet???

Zsúrra készülünk

Liliomunk 23-án 7 éves lett. Éljenéljen itt is!!!

Győzködött bennünket, hogy szeretne zsúrt ovis csoporttársakkal, de csak lányokkal. Többször átbeszéltük, hogy mi hogy lenne jó, kiket szeretne hívni, és a végén beadtuk a derekunkat. A részletekről majd később, ha túl leszünk rajta, előljáróban annyit, hogy házibuli lesz, és Lili mindenáron szeretné a lányokat felhívni a lakásba is. Mondtuk neki, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet, de ő bebizonyította, hogy igen: megállt a nappali szélén, elkezdett lépkedni oldalra, és közben számolt is hozzá. Így lépkedett 9-ig számolva, és közölte, hogy "Látod, mondtam, hogy elférünk annyian!"  Lemérte.

Én meg erre közöltem, hogy ok, de akkor 3-tól 6ig mindenki it fog egy helyben állni.

Annyira nem értette a problémámat.:)

Virsli éjjel-nappal

Én nem tudom, hogy lehet-e virsli mérgezést kapni, de ha Lilin múlna a dolog, akkor lehet eljutna arra a szintre. Most már ott tartunk, hogy minden vacsora előtt, ha kérdezem, hogy mit szeretne enni, akkor az a válasz, hogy "virslit!" vagy hogy "már 3200 éve mondom, hogy virslit!". Utóbbit akkor szokta mondani, amikor mondjuk pár nap szünet volt virslievésben. Gergő simán eszik mást (mondjuk ő meg gyakran csipős kolbászos kenyeret kér), de Lilit sokszor nehezemre esik már győzködni arról, hogy egyen mást. Leggyakrabban közli, hogy akkor nem eszik semmit. Aztán egy idő után csak kijön és vacsorázik (tegnap pl. vajas kenyeret pirosarannyal és uborkával), de nem mindig egyszerű menet megbeszélni vele ezt a dolgot. Mondjuk már rájöttem arra, hogy 1x megkérdezem, utána ráhagyom, és akkor csak megjelenik a konyhában valamikor, és általában gond nélkül eszik is valamit.

Tv-sztár

Ezen a szuper kis sportos napon azért Gergő nagyon aratta a babérokat. Mielőtt kihívták őt az eredményhirdetésnél, odajött hozzánk egy riporter, és kérdezte, hogy csinálhatna-e interjút Gergővel. Fiúcska helyeselt, hogy megy persze (gőze nem volt mire vállalkozik…). Ahhoz képest ügyes volt, bár sok kérdésre a válasz igen-nem volt, és lányos zavarában még az se jutott eszébe, hogy honnan jöttünk. De aztán csak mondott egy frappáns kis mondatot, amikor azt kérdezték tőle, hogy miért jó sportolni. Erre ő azt válaszolta: „mert akkor egészségesek leszünk.” Az interjút azóta nem láttam, de gondolom ez a mondat lett a gerince a riportnak, legalábbis a lány szeme felcsillant, miután a sok igen-nem után ezt a mondatot kiejtette a száján.

 

Hétvégi duatlon

A hétvégén duatlon-versenyen jártunk. Ez nem olyan ritka esemény nálunk, de az igen, hogy Lili is indult. Előző nap kapott új biciklit (erről majd később részletesebben is…), és ez jó apropó volt arra, hogy fel is avassuk azt. Az ötlet így utólag nem volt teljesen átgondolt és tökéletes. Egyrészt akikkel versenyzett, finoman szólva is, nem az ő korosztálya volt. 8-10 éves nagy lányok, talán egy kislány volt aki vele egyidős volt, a többiek mind 1-2 fejjel magasabbak. A másik problem az volt, hogy mindegyikőjük komoly versenybiciklivel felszerelkezve érkezett, ami nagyjából annyi különbséget jelentett, hogy míg ezek a lányok egyet tekertek, addig Lilinek kb. hármat kellett, hogy hasonló távot tegyen meg. Harmadrészt pedig nem elhanyagolható az sem, hogy ők erre edzenek már jó ideje, rendesen futnak, kerékpároznak. Na mindennek a sok tényezőnek a hatására Lili eléggé negatívan indult már el, és a futás végén se volt feldobva (400 m-t kellett futni első körben, utána 2 km bicikli, és újra 400 m futás). A kerékpár táv felénél viszont már eléggé el volt keseredve szegénykém, hogy nagyon lemaradt, mindenki jóval előrébb járt, és apja kérte, hogy inkább szálljon le a bicikliről, nehogy elessen, vagy valami baja legyen. Úgyhogy ez nem jött be, de vigasztaltuk, hogy semmi baj, bár férj utólag azt mondta, hogy jobb lett volna, ha végigmegy, és nem adja fel, de ebben nem értettünk egyet.

A nap fénypontja az volt, hogy meglepetésünkre Gergőt kihívták az eredményhirdetésnél, és mint legkisebb indulót jutalmazták. Ő csak az első futást csinálta meg, nem biciklizett, de olyan édes volt, hogy egyedül a legvégén befutott, teljesen lemaradva, de kitartóan – persze azért ő is el volt keseredve, hogy nem jött mögötte már senki... Kapott érmet, kupát, oklevelet. Másnap barátnőm kérdezte, hogy mire kaptad ezt a szép kupát? Mire ő: - Mert utolsó lettem!

Erre barátnőm: - Tényleg? Akkor máskor se erőltesd meg magad jobban!

Ezek után másoknak már azt mondta, hogy ő volt a legfiatalabb korosztály. Bevittük az oviba, és mindenkinek büszkén mutogatta.

Most először éreztem azt, hogy nem feltétlenül kell nekünk mindig, minden versenyre elmenni. Eddig általában olyan rendezvényekre mentünk, amelyek jól sikerültek, de ez nem tartozik azok közé.

Báli tánc - gyerekek, katica csoport