Újra itt

A március hónapunk sajnos majdnem végig betegeskedéssel telt. Gergő kezdte egy felső légúti vírussal, ami átcsapott mandulagyulladásba. Ő már egészen jól volt, amikor Lili lett beteg. Már napok óta ő sem volt tökéletes teljesen, de sajnos a helyzet romlott, tüszös mandulagyulladása lett. Ez önmagában is bőven elég lenne, pláne ha a gyógyszer amit napokig szedünk egyáltalán nem hat. 1 hétig volt nagyon magas láza, szinte folyamatosan 39,5 körül, nagyon nehezen tudtuk levinni. Állandó hűtőfürdőzés és vizes ruha. Ugyanazt a gyógyszert kapta amit Gergő (Actil duo), de neki nem hatott. Gergőnél megúsztuk 1 nap magas lázzal, Lilinél nem. A végén vérvételre küldtek minket, és beutaltak a klinikára, mondván ide vénás gyógyszerezés kell. Szerencsére az ottani doktornő adott még egy esélyt, és kiírt egy másik szirupot (Cedax). Mindez azért volt izgi, mert pont a 4 napos ünnep előtt voltunk, túl már egy 1hetes lázas állapoton. Szerencsére ez a gyógyszer hatott, és Liliom a gyógyulás útjára lépett. Azért még ehhez is elég hosszú idő kellett, sokára erősödött vissza, 2,5 hetet nem járt iskolába. 

3 hét után, mikor már úgy tűnt minden ok, jöttem én. Nekem ugyanaz az állapot mint Lilinek, 6 napig láz (38,7 körül), ki se bírtam kelni az ágyból napokig. Én ugyanazt végigjártam amit Lili, Actil Duo nem hatott, beutaltak a fülészetre, ahol felírták a Cedaxot. Nálam sem jött olyan gyorsan a javulás, még a gyógyszer mellett napokig ki voltam ütve. 

Most már tényleg túl vagyunk rajta, bár minden szempontból megviselődtünk.

Szegény Gergő lecsúszott az ovis farsangról (még szerencse, hogy volt egy előfarsang, ahol bűvész volt), Liliom pedig nem tudott részt venni azon az iskolahívogató műsoron amit hetekig gyakoroltak, és amivel több oviba is elmentek fellépni. Viszont amíg én itthon nyomtam az ágyat, addig ők mamáékhoz lettek kitelepítve, és papával voltak cirkuszban.

Én a táppénz alatt nem maradtam le semmi ilyen fontos eseményről, el bírtam volna viselni még pár hetet, csak egy kicsit jobb közérzettel...

Romantikus alkat

Az oviban múlt héten búcsúztatták az egyik kislányt, mert elköltöznek a városból, és másik óvodába fog járni. Csináltak neki előfarsangot, és kérdezték az óvónők, hogy van-e valaki, aki szeretne kívánni Annának valamit? Gergő jelentkezett elsőnek, és állítólag teljesen ledöbbent midenki, azon amit mondott.

Azt kívánta, hogy egészséges legyen, érezze jól magát a másik oviban, és hogy szeretettel gondoljon majd a régi ovistársakra. Tényleg megható, főleg egy ekkora gyerektől.

Kori

Az elmúlt 3 hétben teljesen rákaptunk a korcsolyázásra. Minden hétvégén megyünk, ráadásul délelőtt, már reggel 9-1/2 10 körül általában ott vagyunk, és 1 órán keresztül körözünk. Nagyon jó. Ezt se gondoltam volna régebben, hogy én ilyesmire vetemedek, amikor végre lehetne tovább aludni reggel. Először Lilivel mentünk kettesben, de második alkalommal már rábeszéltük Gergőt is, hogy jöjjön velünk. Kölcsönöztünk neki egy korit, és nagy rimánkodás árán rájött a jégre (amit ő eléggé utál, mivel nagyon csúszik). Sikerült  megegyeznem vele, hogy menjünk 2 kört legalább, és utána majd minden alkalommal 1 körrel többet teljesítsen. Nem sokba volt ez nekem, csak egy kis édességbe. A 2 kör után Gergő beült a melegedőbe, és nem sokkal később ropival és keksszel a kezében jött ki. Összebarátkozott egy kislánnyal. Végülis feltalálja magát mindenhol.

Most hétvégén megint mentünk, Gergővel a cél 4 kör volt. Aztán ebből 6 lett, és a végén már ő mondta, hogy legyen 10 és akkor ezt elmeséljük papának és apának is. Belelkesült. Ráadásul egész ügyes, eleinte fogtam az egyik kezét, aztán elengedtem , és magától ment. Igaz a technikáján még van mit csiszolni, inkább azt mondanám, hogy gyalogol a jégen vagy menetel, de én ennek is örülök már, és remélem meg fogja szeretni.

Liliom persze parádézik a jégen, olyan könnyedén csinál mindent, ügyes. Sokszor azt játsszuk, hogy tol engem hátulról, aztán cserélünk. 

6.

Gergő februárban 6 éves lett. Nemrég Lilinek ünnepeltük a 6. születésnapját, hihetetlen hogy telik az idő. Köszöntötték őt az oviban, itthon a család, és megtartottuk neki az első szülinapi zsúrját is. Eleinte nem vetettük el azt az ötletet sem, hogy rábeszéljük, hogy majd akkor tartson bulit, ha 7 éves lesz (ezzel azért mertünk előhozakodni, mert Gergő eleinte csak a 2 legjobb barátját szerette volna meghívni), de aztán mégis amellett döntött, hogy szeretne nagyobb gyereksereget. Azt elég hamar kizártuk, hogy lakásra hívjuk a népet, és a játszóház ötlete is gyorsan kútba esett. Végül a partit egy iskolában tartottuk meg egy szombat délelőtt.14 gyerek jött el, a terv az volt, hogy sorversenyeket csinálunk, játszunk velük. Ez nem teljesen úgy valósult meg ahogy elképzeltük, ugyanis a gyerekek annyira élvezték a nagy teret, hogy eleinte csak rohangáltak. Mi meg évtizedeket öregedtünk, miközben azt néztük, hogy melyik gyereket honnan kaparjuk elő. Rövid idő után rájöttünk, hogy az elsődleges cél az lesz, hogy a vendégeket épségben és egyben visszaadjuk a szüleiknek. Ettől függetlenül azért jól telt a délelőtt, sorversenyek is voltak  (pl. kanálban lévő  pingpong labdával kellett szaladni és egyensúlyozni). Édesek voltak a gyerekek, volt aki életében most csinált ilyet először és ahogy elhangoztt a sípszó rohant amerre látott, meg átszaladt a másik csapathoz. A buli végén tombolát is húztunk, állatképeket osztottunk ki , azokat körülírtuk, és ki kellett nekik találni, hogy melyik állatról beszélünk. Ezt nagyon élvezték, sőt az egyik apuka annyira lelkes volt, hogy szinte könyörgött, hogy hagy mondja ő a leírást. A végén mindenki kis ajándékkal tért haza. Jó volt, mi azt gondoltuk, hogy majd a gyerekek nagyot alszanak, úgy kifárasztjuk őket. Végülis az alvás meg volt, csak nem nekik, hanem nekünk, teljesen kidőltünk.

A születésnapi zsúr mellett a másik meglepetés az apa féle ajándék volt: Gergő csocsóasztalt kapott. Az igazság az, hogy ez a legnagyobb örömet az ajándékozónak adta, szerintem gyerekkori vágyait teljesítette be vele. A legkevésbé persze én újjongtam. Az ötlet remek, csak az asztal méreteitől dobtam egy hátast. 

Emellé mamáéktól kapott egy amerikai focilabdát, aminek szintén nagy sikere van.  

Matek házi

Lili egyik reggel a fejéhez csapott..., eszébe jutott, hogy matekból házi van. Gondoltam ok, megcsinálja pillanatok alatt, de aztán kiderült, hogy ez nem az az 1 perces házifeladat. Űrtartalmat kellett mérni 6 féle edénybe, flakonba, kancsóba, pohárba. Így alakult az, hogy a család pizsamában méricskélt a konyhában hajnalok hajnalán. Lili eleinte pörgette volna a dolgokat (a hajcsár szerep még mindig játszik, már 6:50kor veszi a csizmát, kabátot, el ne késsünk, Gergő meg még akkor fordul a másik oldalára), de aztán szerencsére sikerült megcsinálnunk, és el se késtünk a suliból.

Igazolás

Lili a betegség utáni héten egyik reggel úgy kelt, hogy ő nem akar se torna órára, se iskolába menni, és írjak neki erről igazolást. Erre mondtam neki, hogy ha lehetne én se mennék dolgozni, és amennyiben ő ír nekem igazolást, akkor én is írok neki. Erre elővett egy lapot, és az alábbiakat írta:

KEDVES DOLGOZÓK
KÉREM ENGEGYÉK MEG HOGY AZ ANYUKÁM NE MENYEN
UGYHIVJÁK HOGY....................................

2011.01.26.

Ő mondta

Lilinek verset kellett tanulnia az iskolában, ami arról szólt, hogy milyen jó, hogy ha sötét van, akkor a Hold világít. Meg is állapította:

- Milyen jó, hogy kitalálták a Holdat!

Én:

- Azt nem kitalálták!

Erre Gergő:

- Fellőtték egy nagy ágyúval!

_____________________________________________

 

Gergő fejtegeti nekem új ismereteit.

- Az írást egyiptomi okos ember találta fel. A papírusz egy növény, és abból lett a papír. Az írást pedig úgy hívják, hogy hülyeoglifa. Régen úgy írtak, jelekkel.

_____________________________________________

 

Gergőt fürdés előtt megkérem, hogy pakolja el a játékait. A végén nagyot sóhajt: 

- Annyit dolgoztam, hogy jól esne egy tic tac.

_____________________________________________

A garázsból szerettem volna elhozni egy dolgot, és a kocsit nem akartam visszavinni. Mondtam Gergőnek:

- Sétáljunk már el a garázsig !

Mire ő:

- A kocsit meg toljuk?