Az elmúlt 3 hétben teljesen rákaptunk a korcsolyázásra. Minden hétvégén megyünk, ráadásul délelőtt, már reggel 9-1/2 10 körül általában ott vagyunk, és 1 órán keresztül körözünk. Nagyon jó. Ezt se gondoltam volna régebben, hogy én ilyesmire vetemedek, amikor végre lehetne tovább aludni reggel. Először Lilivel mentünk kettesben, de második alkalommal már rábeszéltük Gergőt is, hogy jöjjön velünk. Kölcsönöztünk neki egy korit, és nagy rimánkodás árán rájött a jégre (amit ő eléggé utál, mivel nagyon csúszik). Sikerült megegyeznem vele, hogy menjünk 2 kört legalább, és utána majd minden alkalommal 1 körrel többet teljesítsen. Nem sokba volt ez nekem, csak egy kis édességbe. A 2 kör után Gergő beült a melegedőbe, és nem sokkal később ropival és keksszel a kezében jött ki. Összebarátkozott egy kislánnyal. Végülis feltalálja magát mindenhol.
Most hétvégén megint mentünk, Gergővel a cél 4 kör volt. Aztán ebből 6 lett, és a végén már ő mondta, hogy legyen 10 és akkor ezt elmeséljük papának és apának is. Belelkesült. Ráadásul egész ügyes, eleinte fogtam az egyik kezét, aztán elengedtem , és magától ment. Igaz a technikáján még van mit csiszolni, inkább azt mondanám, hogy gyalogol a jégen vagy menetel, de én ennek is örülök már, és remélem meg fogja szeretni.
Liliom persze parádézik a jégen, olyan könnyedén csinál mindent, ügyes. Sokszor azt játsszuk, hogy tol engem hátulról, aztán cserélünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése