Lili szülinap

Régen írtam. Eléggé sűrű időszakot élünk, mindig van valami esemény, és mire oda kerülnék, hogy írjak addigra már nincs semmi ihletem, és kedvem sem. Amivel a leginkább adós vagyok az Lili szülinapi partija. Már jó ideje tervezgette. Kitaláltuk, hogy kerti bulit szervezünk, és bizakodtunk, hogy jó időt fogunk ki. Összeírta, hogy kiket fog meghívni, eldöntötte, hogy csak lányokat. Így végül - 2 testvérrel - 11 gyerek volt összesen. Azt kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült, az idő is nekünk kedvezett, mert - bár a nap ritkán sütött - az eső nem esett. Ez pedig kifejezetten jól jött azokhoz a feladatokhoz, amiket a gyerekeknek találtunk ki. Először sorversenyeket szerveztünk nekik: úgy kellett futni, hogy pingpong labdát vittek kanálban, aztán hogy fogni kellett mindkét fülüket, talicskáztak, aztán pedig összekötöttük a lábukat (utóbbi feladatnál az egyik csapatnak elég hamar elszakadt a kötele, így gyorsan eldőlt a győzelem). Ezek után kihúztunk egy kötelet, limbóhintóztak. A feladatok végére hagytuk a vizes lufi dobálást: az győzött aki messzebbre dobta. Ez elég nagyon sikert aratott náluk, aminek örültem, mivel Lilivel a buli előtt 1 óráig készítettük ezeket a vizibombákat, melynek a mérlege: Lili 2x öltözött át, én 1x, a fürdőszobát 3x mostam fel, a konyhát pedig 1x.  De így utólag azt mondom megérte. Délelőtt egyébként sima lufikat is fújtunk, melyek valahogy nem birták a friss levegőt, vagy csak egyszerűen rossz minőségűek voltak, mert mire megérkeztek a vendégek majdnem az összes kidurrant magától (tuti nem akadt bele semmibe, mert voltak amik a pléden durrantak ki, a többi meg felakasztva a kert egyéb pontjain.) A versenyek után bújócskáztunk, kincskereső versenyt rendeztünk: eldugtunk egy lapátot (nagy kincs...) egy bokorba és meg kellett keresni. Közben persze hintáztak is, rohangáltak, lufikat kergettek (amíg még volt).

A "B" terv az volt, hogy majd felmegyünk a lakásba, és táncolunk vagy társasozunk, én azt hittem, hogy ezt nem is fogom tudni elkerülni, de meglepetésemre egyáltalán nem akartak fent maradni (1x felmentünk mindannyian megnézni Lili szobáját, és wc-re), így a betervezett tánc elmaradt.

Az idő nagyon gyorsan eltelt, mire jött a torta, már lassan a buli végére is értünk, kezdtek szállingózni a szülők a gyerekekért. Kicsit marasztaltuk még őket, és így még gyorsan a betervezett tombolákat is ki tudtuk sorsolni: kapott mindenki egy kártyát, amin egy állat volt, és körülírással ki kellett találniuk, hogy melyikről beszélünk. Kihúztuk, és mondtuk. Kis figurákat kaptak, meg az ügyes versenyzésért mindenki gumicukrot evett.

A torta is nagyon jól sikerült, szokásos tejszínes csokitortát sütöttem, és nagyon dicsérték. El is fogyott az összes, többen repetáztak. Az egyik kislány mondta, hogy nyugodtan lehetnék tortász is.

Gergőnek meg itt volt az egyik jó barátja, ovis csoporttársa (nővére Lili csoporttársa), és amikor mentek haza, akkor a kisfiú az ajtóban visszaszaladt, és elkezdett kiabálni: "Baráti ölelés! Baráti ölelés!". Erre egymás nyakába borultak...

A bulit 4-kor kezdtük, 1/2 7-ig volt meghirdetve, de 1/4 8kor ment  el az utolsó gyerek.

Másnap mesélték többen az oviban, hogy nagyon jól érezték magukat, egyik kislány szerint ez volt eddigi legjobb bulija. Örültem neki.