Tegnap este boltba mentünk, megegyeztünk, hogy választhatnak valami édességet vacsora utánra. Gergő egy nyalókát kért, Lili pedig valamilyen hello kittys fényképezős cukorkához ragaszkodott volna. Mondtam, hogy azt nem, dárga, de ő kötötte az ebet a karóhoz: neki akkor nem kell semmi. Kb. 10x kérdeztem meg, hogy biztos, még most tud választani, igyekezzen, de nem. Még a pénztáros nő is kérdezte, hogy csak 1 nyalóka lesz? A meglepő az volt, hogy elég enyhe durcáskodás párosult ehhez a szituációhoz. Meglepődtem, mert bár látszott, hogy szomorú miatta, de elfogadta, hogy azt nem vesszük meg, és simán lehetett vele beszélgetni haza fele. Na ma reggel hozza a pénztárcáját, összegyűjtötte az összes megtakarított pénzét, és közölte, hogy akkor ő lemegy a boltba egyedül, mert mégiscsak szeretne egy nyalókát. Megegyeztünk abban, hogy együtt megyünk le, de mi megvárjuk a bolt előtt. Ez így is történt, kicsit leskelődtem, de ügyesen fizetett, nem volt gond. Annyira belelkesült a boltba meneteltől, hogy mondta, hogy máskor is egyedül szeretne menni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése