A gyerekeknek nem nagyon számít, hogy hétvége van, akkor is korán kelnek. Szerencsére elég rendesek, és ilyenkor el vannak maguknak, nem zavarnak minket, és pihenhetünk még kicsit.
Ma reggel egy ajándéktasakkal köszöntöttek: "Boldog Napot!" - mondták, lévén ma gyereknap volt. A tasak tartalma: 2 kocka fehér csoki (amit Lili szülinapja óta nem esznek meg, úgyhogy nagy érték!), 2 szem tictac, egy rajz levonókkal, Lili ballagási pogácsája valamint egy ovis igazolásos papír. Édesek voltak nagyon, utána kedvesen invitáltak a szobájukba, ahol az volt a meglepetés, hogy véééégre rendet raktak maguktól. Már előző este mondtam nekik, hogy másnap nem reggelizünk addig amíg nem pakolnak el. Igazából ezt este kellett volna megcsinálni, de már késő volt. Mindenesetre most megcsinálták, meg voltam hatva. Mindezek után feltették a mindent eldöntő kérdést:
- Mi megköszöntöttünk benneteket, ti mikor fogtok?
Kicsit később a nyomás hatására mi is köszöntöttük őket. Gergő már előző nap elővette a playmobilos kis füztét, és szépen felsorolta, hogy akkor melyik szettre is vágyik igazán. Bár jobb lett volna, ha azokat mondja amikre nincs szüksége, azokat könnyebben megjegyeztem volna. Ennek ellenére mi most nem a játék mellett döntöttünk. Már napok/hetek óta mondja, hogy nagyon szeretne igazi órát, mert már csak neki nincs a családból órája. Mi meg mondtuk, hogy ha majd megtanulja a számokat, akkor lehet róla szó, de csak nyaggatott minket. Apa pedig bedőlt neki, és úgy döntött, hogy kaphat órát, mertés szerinte úgy is hamar meg fogja tanulni ő is kezelni. Végülis Lili is 6 évesen kapta, és akkor úgy tűnt, hogy lehet korai, de azóta szinte le se veszi, frászban van, ha nincs rajta. Ez azért gondolom elég rendesen motivála Gergőt. Na így történt, hogy Gergő gyereknapra egy focis karórát kapott, mellé pedig még egy kis focis figurát. Lili pedig egy Vackor könyvet, mellé pedig pici kutyákat (most gyűjti ezeket nagyon, amelyiknek a hideg-melegre kékül/bepirosodik a nadrágja). Úgyhogy volt öröm, Gergő azóta is büszkén hordja az órát, le se veszi, és mindig kérdezi, hogy hány óra van, néha bemondja, hogy pl. mindjárt 8, persze még 6 sincs... De szerintem tényleg hamar rá fog érezni.
Kicsit később a nyomás hatására mi is köszöntöttük őket. Gergő már előző nap elővette a playmobilos kis füztét, és szépen felsorolta, hogy akkor melyik szettre is vágyik igazán. Bár jobb lett volna, ha azokat mondja amikre nincs szüksége, azokat könnyebben megjegyeztem volna. Ennek ellenére mi most nem a játék mellett döntöttünk. Már napok/hetek óta mondja, hogy nagyon szeretne igazi órát, mert már csak neki nincs a családból órája. Mi meg mondtuk, hogy ha majd megtanulja a számokat, akkor lehet róla szó, de csak nyaggatott minket. Apa pedig bedőlt neki, és úgy döntött, hogy kaphat órát, mertés szerinte úgy is hamar meg fogja tanulni ő is kezelni. Végülis Lili is 6 évesen kapta, és akkor úgy tűnt, hogy lehet korai, de azóta szinte le se veszi, frászban van, ha nincs rajta. Ez azért gondolom elég rendesen motivála Gergőt. Na így történt, hogy Gergő gyereknapra egy focis karórát kapott, mellé pedig még egy kis focis figurát. Lili pedig egy Vackor könyvet, mellé pedig pici kutyákat (most gyűjti ezeket nagyon, amelyiknek a hideg-melegre kékül/bepirosodik a nadrágja). Úgyhogy volt öröm, Gergő azóta is büszkén hordja az órát, le se veszi, és mindig kérdezi, hogy hány óra van, néha bemondja, hogy pl. mindjárt 8, persze még 6 sincs... De szerintem tényleg hamar rá fog érezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése