Gyermeknap

Tegnap délelőtt 2 helyen is gyermek napoztunk: elmentünk a játszótérre, ahol volt műsor, arcfestés, mézeskalács díszítés, kézműveskedés. Utána pedig egy közeli általános iskolába mentünk, ahol szintén gyermek nap volt, és ahová apát hívták sakkot tartani gyerekeknek. Itt volt ugrálóvár, kutyasimogatás. Eltelt a délelőtt.
Az arcfestésen kérdezték Gergőt, hogy cica jó lesz? Mire mondta fiúcska, hogy nem, erre a néni: hát akkor mi? Gergő: mindegy! Erre a néni: jó, akkor rajzolok egy cicát.

Boldog Napot!

A gyerekeknek nem nagyon számít, hogy hétvége van, akkor is korán kelnek. Szerencsére elég rendesek, és ilyenkor el vannak maguknak, nem zavarnak minket, és pihenhetünk még kicsit.

Ma reggel egy ajándéktasakkal köszöntöttek: "Boldog Napot!" - mondták, lévén ma gyereknap volt. A tasak tartalma: 2 kocka fehér csoki (amit Lili szülinapja óta nem esznek meg, úgyhogy nagy érték!), 2 szem tictac, egy rajz levonókkal, Lili ballagási pogácsája valamint egy ovis igazolásos papír. Édesek voltak nagyon, utána kedvesen invitáltak a szobájukba, ahol az volt a meglepetés, hogy véééégre rendet raktak maguktól. Már előző este mondtam nekik, hogy másnap nem reggelizünk addig amíg nem pakolnak el. Igazából ezt este kellett volna megcsinálni, de már késő volt. Mindenesetre most megcsinálták, meg voltam hatva. Mindezek után feltették a mindent eldöntő kérdést:

- Mi megköszöntöttünk benneteket, ti mikor fogtok?

Kicsit később a nyomás hatására mi is köszöntöttük őket. Gergő már előző nap elővette a playmobilos kis füztét, és szépen felsorolta, hogy akkor melyik szettre is vágyik igazán. Bár jobb lett volna, ha azokat mondja amikre nincs szüksége, azokat könnyebben megjegyeztem volna. Ennek ellenére mi most nem a játék mellett döntöttünk. Már napok/hetek óta mondja, hogy nagyon szeretne igazi órát, mert már csak neki nincs a családból órája. Mi meg mondtuk, hogy ha majd megtanulja a számokat, akkor lehet róla szó, de csak nyaggatott minket. Apa pedig bedőlt neki, és úgy döntött, hogy kaphat órát, mertés szerinte úgy is hamar meg fogja tanulni ő is kezelni. Végülis Lili is 6 évesen kapta, és akkor úgy tűnt, hogy lehet korai, de azóta szinte le se veszi, frászban van, ha nincs rajta. Ez azért gondolom elég rendesen motivála Gergőt. Na így történt, hogy Gergő gyereknapra egy focis karórát kapott, mellé pedig még egy kis focis figurát. Lili pedig egy Vackor könyvet, mellé pedig pici kutyákat (most gyűjti ezeket nagyon, amelyiknek a hideg-melegre kékül/bepirosodik a nadrágja). Úgyhogy volt öröm, Gergő azóta is büszkén hordja az órát, le se veszi, és mindig kérdezi, hogy hány óra van, néha bemondja, hogy pl. mindjárt 8, persze még 6 sincs... De szerintem tényleg hamar rá fog érezni.

Mai Gergő

Délután játszótéren voltunk, egyre jobban kezdett beborulni, végül el is eredt az eső. Futottunk haza, közben Gergő:

- Az esőcsepp ha véletlenül beesik a szánkba, akkor az nem jó, mert nincs megmosva, és betegek leszünk tőle. 

Elballagott Lili

A héten meg volt az ovis ballagás. Nagyon jól sikerült, izgultam egész nap értük, de ügyesek voltak, lelkesek, bátrak, énekeltek, táncoltak, verseket mondtak. Mindenki sírt persze a végére, teljesen meghatódtunk. Édesek voltak ahogy ballagtak, az udvaron is végigmentek, meg elmondták Vackor iskolába megy c. versét, mindenki külön versszakot. A középsősök búcsúztatták őket, mondtak nekik verset, és ők osztották szét a tarisznyákat nekik, amiben volt pogácsa és pénz. A műsor után meg eltáncolták a báli táncukat egyszer. Ezután mondták el a gyerekek a meglepetés verset. Ezt még hetekkel ezelőtt megbeszéltük a szülőkkel, hogy betanítjuk a gyerekeknek, és majd ott elmondják az óvónőknek. Lilivel mi is minden este gyakoroltuk, a végére már Gergő is kívülről fújta:

Tóth Juli: Óvodai búcsúzó 

A kezünkben virágcsokor, 
kis szívünkben szeretet. 
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek. 

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél. 

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen, 
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.   

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

Na ez volt a mélypont, itt tényleg mindenki sírt már, utána egyik anyuka mondott beszédet az óvónőknek, hogy mennyire köszönjük, hálásak vagyunk stb., megkapták az ajándékokat, és az óvónők is adtak egy kis meglepetést a gyereknek: közös fénykép, ceruza meg radir. A műsor után a teraszon volt kis vendéglátás: pogácsa, sütik, üdítők. Szép volt, az idő is kedvezett nekünk. 

Még mindig nehezen emésztem, hogy szeptembertől iskola, új korszak kezdődik, és ennyi volt a 4 év. 

A héten egyébként besétáltunk az iskolába, megkerestük a tanító nénit. Sikerült is vele találkozunk, rendes volt, bemutatkozott Lilinek, és mondta neki, hogy "hallottam milyen ügyesen korcsolyázol, majd megmutatod nekünk is?"  Lili persze teljesen megszeppenve köpni-nyelni nem tudott. Aranyos volt, hogy így emlékezett rá. Nem voltunk sokat, de legalább Lili most már tudja, hogy kihez fog járni, és tetszett is neki, azt mondta kedves és szimpatikus.

Egyedül a boltban

Tegnap este boltba mentünk, megegyeztünk, hogy választhatnak valami édességet vacsora utánra. Gergő egy nyalókát kért, Lili pedig valamilyen hello kittys fényképezős cukorkához ragaszkodott volna. Mondtam, hogy azt nem, dárga, de ő kötötte az ebet a karóhoz: neki akkor nem kell semmi. Kb. 10x kérdeztem meg, hogy biztos, még most tud választani, igyekezzen, de nem. Még a pénztáros nő is kérdezte, hogy csak 1 nyalóka lesz? A meglepő az volt, hogy elég enyhe durcáskodás párosult ehhez a szituációhoz. Meglepődtem, mert bár látszott, hogy szomorú miatta, de elfogadta, hogy azt nem vesszük meg, és simán lehetett vele beszélgetni haza fele. Na ma reggel hozza a pénztárcáját, összegyűjtötte az összes megtakarított pénzét, és közölte, hogy akkor ő lemegy a boltba egyedül, mert mégiscsak szeretne egy nyalókát. Megegyeztünk abban, hogy együtt megyünk le, de mi megvárjuk a bolt előtt. Ez így is történt, kicsit leskelődtem, de ügyesen fizetett, nem volt gond. Annyira belelkesült a boltba meneteltől, hogy mondta, hogy máskor is egyedül szeretne menni.

Gondoskodás

Egyik este - miután én hajat mostam - Lili tologatta a babáját a lakásban fel alá, aztán egyszercsak megállt, megfogta az előkészített fésűt és hajszárítót, bekapcsolta, és elkezdte szárítani a baba kopasz fejét, miközben fésűlte azt. Majd letette a hajszárítót, a fésűt és sétáltatta tovább. Én meg megkérdeztem, hogy leizzadt a a baba, vagy a szél összeborzolta a frizuráját? De annyira gyors sétában voltak, hogy erre már nem is válaszolt. 

Vérvétel

Lili egyik barátnője vérvételen járt, ennek kapcsán megkérdezte tőlünk, hogy neki is kell-e majd menni, fáj-e, miért csinálják stb. Aztán összegzésképp megállapította:

- De ha már ráncos leszek, akkor majd kell mennem!

Állatkertben

jártunk Lili egyik ovis barátnőjével a 3 napos hosszú hétvégén . Az ötlet remeknek bizonyult, és a program jól is sikerült, csak a gatyánkat ott hagytuk, így a közeljövőben nemigen fogunk túl gyakran oda járni. Csak gratulálni tudok annak aki kitalálta, hogy az állatkertet összenyissák a vidámparkkal. Ez a gyerekek számára igen vonzó, viszont a szülők szerintem tépik a hajukat. A sétánk kezdetekor már az első állatnál, a majomnál elhangzott a későbbiekben is oly sokat feltett kérdés: "Mikor érünk a vidámparkba?" Ez a probléma 4 gyerek révén elég gyakran felvetődött, és elég nagy sebességgel kellett végigsétálnunk az állatkerten hogy minél hamarabb odaérjünk a hőn áhított vidámparkba, amit mellesleg be sem terveztünk arra napra. Na de nem voltunk szőrős szívűek, és engedtünk. Választhattak 3-3 játékot amire felülhettek. A jegyek szerintem arcátlanul drágák, 3 percért elkérnek 500 forintot, és ráadásul szülői felügyelet is kell 1-2 játék mellé, ami azt jelenti, hogy mondjuk 2 gyerek felül, mellé 2 szülő, és máris 2000 forintot fizettünk ki úgy, hogy az utasok 50 %-a abszolút nem élvezi a helyzetet. Próbáltuk rábeszélni őket arra, hogy elég legyen egy szülő, de nem engedtek. Az elvarászolt kastélyba szerencsére már bemehettek egyedül is. Gergő csak 1 játékra ült fel, ő azt kérte, hogy inkább választhasson valami apró játékot: a távcső mellett döntött, aminek a lencséje (remek minőség...) kb. 5 perc múlva esett ki, amit ezzel egy időben így el is hagytunk.

Azért jól telt a nap, gyerekek élvezték, de nem csodálom, hogy nem volt tömegnyomor. Azt hittük, hogy rengetegen lesznek, de csak lézengtek a vidámparkban. Most már értem miért...

Szeret

Gergő mostanában nagyon gyakran bújik, ölel, csimpaszkodik, hangoztatja minden második mondatában, hogy szeret, imád, becézget, anyucizgat. Ma ezt mondta:

- Elhihetetlenül szeretlek!

Na ilyenkor megbocsájtok neki mindent, még azt is, hogy előző nap például ilyen nadrágban jött haza az óvodából (szerintem akik a bányában dolgoznak napi 18 órában sem néznek ki ennyire retkesen):

Cipő reggelre

Lili egyik este - hogy el ne felejtse - felírta magának egy cetlire, hogy melyik cipőbe megy másnap.

Szerencsére másnap reggel nem felejtődött el a dolog, már csak azért sem, mert szinte minden reggel ebbe a cipőbe járunk óvodába...

Szülői értekezlet

Szerdán meg volt az első szülői az iskolában. Számunkra most derült ki, hogy Lili melyik osztályba is fog kerülni. Mi igazából 2 tanító nénit választottunk, mondták adjunk be kérvényt - ami még szeptemberben meg is történt - , és az egyik biztosan fog sikerülni. Na ez nem egészen így történt... Meglepődtem, hogy egy teljesen új osztályba tették be Lilit.  Igazából minden évben 3 osztály indul az iskolában, és idén lehetőséget kapott az iskola arra, hogy egy 4. osztályt is indítson, akinek nem tudtuk, hogy ki lesz az osztályfőnöke. Mi ide kerültünk, így Lili 1.d-s lesz. Gondolom sokkal jobban kellett volna tepernünk ahhoz, hogy oda vegyenek minket fel, ahova kértük. Bár én azt hittem (annyira azt mondták, hogy rendben lesz), hogy el van intézve a dolog. Mindenesetre a kezdeti döbbenet után azért szerencsére jól alakultak a dolgok, bár nem mondom, hogy nincsenek bennem kételyek, de úgy fogom fel, hogy ha a sors így irányította a dolgokat, akkor ezt elfogadjuk. Annak idején emlékszem beszéltük apával, hogy bemenjünk-e ráerősíteni a tanítónéni személyére, de abban maradtunk, hogy nem, majd ahogy lesz úgy lesz jó.

Lili tanító nénije egy fiatal, csinos lány lesz, aki nagy izgalommal várja az elsős osztályát, és látszik rajta, hogy bizonyítani szeretne. Eddig napközis volt, tehát gyakorlata az van, bár én jobban örültem volna, ha már jártasabb a tanításban. Mindenesetre szimpatikus volt elsőre, remélem így is marad, és főleg, hogy Lilinek fog tetszeni. Szerintem az, hogy ápolt, ad magára imponálni fog a gyerekeknek. Még tanév végéig valamikor bemegyünk Lilivel is, hogy megismerje őt. A napközis egyelőre nem tudjuk, hogy ki lesz.

Kaptunk listát, hogy miket kell majd vinni szeptemberben, töltöttünk ki papírt a diákigazolványhoz, biztosításhoz. Szóval mindent megcsináltunk, ami szükséges. Sok az ismerős, Lilinek 2 ovis társa (kisfiúk) is osztálytárs lesz. Remélem jól fog alakulni.

A szülői elején a tanítónő kiosztott minden gyereknek egy levelet, amit a mostani elsősök írtak a leendő iskolásoknak (a boríték is nagyon szépen ki volt díszítve), és ebben köszöntik őket. Ez aranyos volt, haza is vittük Lilinek, ő meg rögtön vitte be büszkén az oviba.

Most azért van bennem izgalom, és olyan jó lenne, ha már beállna minden, és túl lennénk az elején.

16 donna

Az utóbbi időszakban sem változtattunk azon a szokásunkon, hogy az autóban utazás közben zenét hallgatunk. Azt veszem észre, hogy a gyerekek nagyon tudnak azonosulni az én zenei ízlésemmel, ez számukra soha semmilyen problémát nem okoz. Ennek köszönhető, hogy napok óta a "16 tonna fekete szén" című Republic sláger szól éjjel-nappal a kocsiban (ami nem is kedvencem, csak ők megszerették...), és hiába javítom ki őket, Gergő még mindig Donnát énekel. Szerencsére a dal mondanivalóját nem fogják fel annyira, vagyis amikor próbálták elemezni, akkor mindig elütöttem annyival, hogy csak viccelődik a bácsi, és ezek után már nem analizálták tovább. Amikor nagyon megunom, akkor lecserélem a Rómeó és Júliára, de sajna ott is csak a 2. számot hallgathatjuk egyhuzamban. Azt hiszem ideje lesz lassan valami újra váltanunk. Eddig még bármit választottam mind tetszett nekik, csak sajnos mindig leragadnak egynél és folyamatosan azt kérik, de legalább ők egyformát szeretnek. 

Tudomány

Gergő - Lili szülinapjára - kapott egy Larousse Mondd, hogyan? című enciklopédiát, amelyben majdnem 300 érdekes kérdés van válasszal együtt 4-7 éves gyerekek számára. Gondoltuk ez Gergőnek majd fog tetszeni, mivel szeret elmélkedni, és érdeklik az ilyen tudományos dolgok. Ezt el is találtuk, és azóta szinte minden este mese helyett ebből a könyvből olvas apa. Tegnap éppen arról volt szó, hogy amikor az űrhajó tér vissza a földre, akkor az űrkabin a tengerbe esik, erre Lili közbeszólt:

- Akkor az űrhajósnak előtte már fel kell vennie a fürdőruhát!

Hát mit ne mondjak, ráérzett a lényegre.

Lili szülinap

Régen írtam. Eléggé sűrű időszakot élünk, mindig van valami esemény, és mire oda kerülnék, hogy írjak addigra már nincs semmi ihletem, és kedvem sem. Amivel a leginkább adós vagyok az Lili szülinapi partija. Már jó ideje tervezgette. Kitaláltuk, hogy kerti bulit szervezünk, és bizakodtunk, hogy jó időt fogunk ki. Összeírta, hogy kiket fog meghívni, eldöntötte, hogy csak lányokat. Így végül - 2 testvérrel - 11 gyerek volt összesen. Azt kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült, az idő is nekünk kedvezett, mert - bár a nap ritkán sütött - az eső nem esett. Ez pedig kifejezetten jól jött azokhoz a feladatokhoz, amiket a gyerekeknek találtunk ki. Először sorversenyeket szerveztünk nekik: úgy kellett futni, hogy pingpong labdát vittek kanálban, aztán hogy fogni kellett mindkét fülüket, talicskáztak, aztán pedig összekötöttük a lábukat (utóbbi feladatnál az egyik csapatnak elég hamar elszakadt a kötele, így gyorsan eldőlt a győzelem). Ezek után kihúztunk egy kötelet, limbóhintóztak. A feladatok végére hagytuk a vizes lufi dobálást: az győzött aki messzebbre dobta. Ez elég nagyon sikert aratott náluk, aminek örültem, mivel Lilivel a buli előtt 1 óráig készítettük ezeket a vizibombákat, melynek a mérlege: Lili 2x öltözött át, én 1x, a fürdőszobát 3x mostam fel, a konyhát pedig 1x.  De így utólag azt mondom megérte. Délelőtt egyébként sima lufikat is fújtunk, melyek valahogy nem birták a friss levegőt, vagy csak egyszerűen rossz minőségűek voltak, mert mire megérkeztek a vendégek majdnem az összes kidurrant magától (tuti nem akadt bele semmibe, mert voltak amik a pléden durrantak ki, a többi meg felakasztva a kert egyéb pontjain.) A versenyek után bújócskáztunk, kincskereső versenyt rendeztünk: eldugtunk egy lapátot (nagy kincs...) egy bokorba és meg kellett keresni. Közben persze hintáztak is, rohangáltak, lufikat kergettek (amíg még volt).

A "B" terv az volt, hogy majd felmegyünk a lakásba, és táncolunk vagy társasozunk, én azt hittem, hogy ezt nem is fogom tudni elkerülni, de meglepetésemre egyáltalán nem akartak fent maradni (1x felmentünk mindannyian megnézni Lili szobáját, és wc-re), így a betervezett tánc elmaradt.

Az idő nagyon gyorsan eltelt, mire jött a torta, már lassan a buli végére is értünk, kezdtek szállingózni a szülők a gyerekekért. Kicsit marasztaltuk még őket, és így még gyorsan a betervezett tombolákat is ki tudtuk sorsolni: kapott mindenki egy kártyát, amin egy állat volt, és körülírással ki kellett találniuk, hogy melyikről beszélünk. Kihúztuk, és mondtuk. Kis figurákat kaptak, meg az ügyes versenyzésért mindenki gumicukrot evett.

A torta is nagyon jól sikerült, szokásos tejszínes csokitortát sütöttem, és nagyon dicsérték. El is fogyott az összes, többen repetáztak. Az egyik kislány mondta, hogy nyugodtan lehetnék tortász is.

Gergőnek meg itt volt az egyik jó barátja, ovis csoporttársa (nővére Lili csoporttársa), és amikor mentek haza, akkor a kisfiú az ajtóban visszaszaladt, és elkezdett kiabálni: "Baráti ölelés! Baráti ölelés!". Erre egymás nyakába borultak...

A bulit 4-kor kezdtük, 1/2 7-ig volt meghirdetve, de 1/4 8kor ment  el az utolsó gyerek.

Másnap mesélték többen az oviban, hogy nagyon jól érezték magukat, egyik kislány szerint ez volt eddigi legjobb bulija. Örültem neki.