A másik tevékenység, amivel elütöttük az időt az a "feladatozás" volt. Nagyon szeretik, lelkesen csinálják minden alkalommal. Ügyesek mindketten, és versengenek egymással, hogy melyikőjük van készen hamarabb. Ha néha Gergő gyorsabb, akkor Lili beidegesedik. Volt amikor annyira nekikeseredett, hogy fogta a radírt, és kiradírozta azt, amit addig megcsinált. Mondtuk neki, hogy ez így az iskolában nem lesz annyira maga a tökély... Gergőnek egyébként nagyon jó meglátásai vannak, és gyors is, csak a rajztudása hiányos kicsit, pl. pipát nem tud rajzolni, olyankor ő mindig egy vonalat húz.
Mivel Lili előző este lázas volt, így vasárnap nem mentünk ki a lakásból, és próbáltuk az időt hasznosan eltölteni. Így alakult, hogy sütöttünk, mégpedig fánkot. Még sosem csináltam, legalábbis ezzel a recepttel nem, de jól sikerült. Igaz kinézetre kb. mint egy kg krumpli, de nem ez számít. Igaz volt rá a mondás, hogy "ronda de finom". Ebéd előtt be is kajáltak belőle, Lili a simát ette, Gergő pedig a baracklekvárosat.
Szóval az úgy volt, hogy aranyos kedves férjtől karácsonyra kaptam egy GPS-t, mondván ha valaki ki tudja használni ezt a szerkentyűt, akkor az én leszek. Azóta nem tudtuk beélesíteni a szerkezetet, de gondoltam most hogy Hajdúszoboszlóra megyünk kipróbálom. Végül is az utat tudom, úgy is arra vezet majd amerre én megyek. Na ez az, ami nem egészen így történt. Már az gyanús volt, hogy megindultunk Hortobágy felé. Az a megérzésem volt, hogy ezt az utat hanyagoljuk, és lekanyarodtam balra. Persze újratervezett, kezdtem bizakodni, hogy rátalál a helyes útra. Egy darabig nem is volt gond, amikor is egy körforgalomnál kiírta, hogy hajtson rá az autópályára. Na azt azért már tényleg nem, mert amilyen szerencsétlen vagyok Pestig le se jövök onnan. Így én szép óvatosan egyenesen mentem, elég elhagyatott vidéken, amikor egyszer csak közli, hogy forduljak jobbra. Ok, mi bajom lehet tőle? Lekanyarodtam, ekkor már vagy 15 perce mentem, de Szoboszló még mindig 20 km volt... Na ha eddig járatlan vidéken jártam, akkor az ezt követő útszakasz maga volt az elhagyatott, kietlen pusztaság. Az út is max. egy sávos volt, és annak se nevezném inkább, bár le volt betonozva. A táj szépségét növelte még az ömlő eső, a térdig érő sár és lucsok (aminek köszönhetően a sötétkék kocsinkból fekete lett). Na de ez még mindig semmi ahhoz képest ami ez után következett. Írta, hogy 6,5 km után kanyarodhatok majd, addig elevickéltem ezen a göcsörtös útszakaszon. Már mentem vagy 3 km-t amikor is egy tábla üdvözölt: SERTÉSTELEP. Azt hittem elájulok, de visszafordulni már nem akartam, így bementem. Szerencsére semmi negatív dolog nem történt, kb. 2 km után ki is volt írva, hogy viszontlátásra. Azt hittem megbüntetnek, vagy elzavarnak, de senkivel nem találkoztam. Már ekkor nagyon vártam, hogy végre rátérjek a helyes útra, amit szerencsére véééégre el is értem. Innen már csak egy köpésre volt Szoboszló, egészen pontosan 13 km. Minden szempontból teljesen megérte ez a kis kitérő.
Mi ebből a tanulság?
1. Járt utat járatlanért el ne hagyj!
2. Legközelebb kicsit jobban tanulmányozom a GPS-t, és nem jelölöm be, hogy az útvonalat sertéstelep érintésével kérem....
Az elmúlt 2 hétben 2x is voltunk szülinapi partira hivatalosak. Ez volt a 2 utolsó ovis bulija Lilinek. Az egyik alkalommal a Tamás tanyára mentünk, szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és jól érezték magukat a gyerekek. Volt pónilovaglás, szekerezés, trambulinon ugrálás, rohangálás. Itt ismerkedtünk meg a lovaglás lehetőségével, de erről majd később. Legutóbbi hétvégén pedig ömlő esőben, 15 fokban Hajdúszoboszlóra mentünk, ahol szintén egy kerti összejövetel lett volna, de a rossz idő miatt ez a buli végül lakáson lett megtartva. Itt már Lili nem volt annyira jó formában, estére be is lázasodott. Úgy tűnt neki is 1 nap alatt elfújták a betegséget, mert másnapra semmi baja nem volt, még hőemelkedése sem, bár azóta néha említi, hogy fáj a torka.
Nagy őrület van nálunk mostanában az oviban. Vagyis azt hiszem korábbi szenvedély ez, de hozzánk csak most jutott el a híre. A fiúk focis kártyát gyűjtenek, ez az esemény pedig igen jelentősen rányomta a bélyegét a csoport lányaira is. Mostanra nem nagyon van olyan gyerek a katica csoportban, aki ne gyűjtene focis kártyát. Lili is folyton kér, mit kér, könyörög, hogy vegyünk neki, a névnapjára is 3 csomag focis kártyát kért. Napjában többször sorba rendezi őket, MESSI-re gyúr, hogy az meg legyen.(Egyáltalán honnan tudja, hogy ilyen focista létezik??? Nyilván az oviból, tőlünk biztos nem). Nem tudom hogy lehet ettől ennyire bezsongani, főleg egy lánynak, de mi nem vagyunk semmi rossznak az elrontói (bár legutóbb próbáltam őt győzködni, hogy olyan szép lovas, kutyás.... kártyák vannak - sikertelenül). Gergőt annyira nem hatja meg ez a dolog, bár mostanában mindig azt mondja, hogy ő focizni szeretne, és a TV-ben is elnézi a meccseket, de legutóbb a kártyái Lilinek adta.
Még mindig járunk oviba, bár már az utolsó napokat gyűrjük. A gyerekeken érzem, hogy már nem viselik annyira jól. A héten még van saját óvónénijük, de már reggel-délután összevonják őket. Az a szerencse, hogy egymás melletti csoportban vannak, és ők mindig egy helyre kerülnek. Ott már könnyen bemennek, csak otthon a reggelek nyűgösebbek. Ezt a helyzetet rendesen rontotta az is, hogy 2 napja Gergő estére belázasodott, vagyis nem láza volt, csak hőemelkedése, 37,4. De látszott rajta, hogy levert, nem vacsorázott semmit, fürdésnél is mondta, hogy nagyon fázik, és lefekvésnél a pizsamára vette egy pulóvert, és magára húzott 2 takarót. Lázmérés közben meg majdnem elaludt. Így ő tegnap mamáékhoz ment megfigyelésre. Lilit elég nehezen tudtam rávenni, hogy menjen oviba, végül sikerült kialkudnunk, hogy ebédig megy, délutánra ő is ment mamáékhoz. Szerencsére úgy tűnik fiúcskánál csak múló rosszul létről volt szó (koppkoppkopp), mert tegnap már egész nap nem volt baja, vagyis hőemelkedése nem volt, evett is, bár feküdt sokat, és kicsikét bágyadtabb volt, de este 1/2 11kor még kijárkált, és ugrált. Remélem így is marad, de azért figyeljük. Amikor kérdezem, hogy fáj-e valamije, akkor mindig mondja, hogy igen, a szájpadlása, és hogy mikor adok már rá málnásat? (Annyira ízlik neki a lázcsillapító, hogy állandóan azt enné desszertnek…)
Még jövő héten elvileg mennénk oviba, bár akkor már nem lesz saját óvónéni, csak Gergőéknél az egyikőjük. Meglátjuk. Utána viszont biztos, hogy nem megyünk már, és ezzel Lilinél le is zárul az óvodás korszak, legközelebb már csak látogatóba fog menni, ha megyünk Gergőért. Furcsa....
Múlt héten Lilinek elég sok barátnője hiányzott az oviban (nyaraltak, betegek voltak, már nem jártak), ettől függetlenül jól érezte magát bent, nem volt semmi panaszkodás. Olyannyira nem, hogy egyik délután arra mentem, hogy akkor ugye elmehet az egyik kislányékhoz délutánra Lili. Próbáltam lebeszélni őket erről, de nem sikerült. Végül elmehettek, és megbeszéltük, hogy majd este megyek értük. Gergő ilyenkor elég rendesen neki van keseredve, nem jó egyedül. Bezzeg, ha Lili otthon van akkor meg 2 perc alatt összeugranak. Mindenesetre 1/2 8-ra elmentünk Liliért, nagyon jól érezték magukat, és újabb ötlettel álltak elő: hagy aludjon ott Lili. Na ezen leakadtam, teljesen nem készültünk erre, ruhája se volt meg semmi, de megint győzködtek, A kis barátnő anyukája is mondta, hogy semmi baj, maradhat. Ráadásul olyan krokodilkönnyeket adott elő a kislány, hogy annak nem lehetett ellenállni. Így esett meg, hogy Lili ott maradt éjszakára, és másnap ők vitték oviba. Még így idegen helyen sosem aludt, csak mamáéknál, de nem volt vele semmi gond, szépen vacsoráztak és le is feküdtek aludni. Bár szerintem nem aludhatott túl jól, mert anyuka is mesélte, hogy látta, hogy volt fent, meg ment ki pisilni, meg a kistesó is felsírt, de a fő bizonyíték, hogy Lili délután az oviban 1,5 órát aludt (legutoljára kb. 3 éve aludt az oviban), és este sem kellett altatni. Azért hiányzott, furcsa volt, hogy nem volt otthon, úgyhogy ezt nem tesszük rendszerré, egyébként is azt érzem, hogy kicsi még ezekhez az ott alvásokhoz.
Azért másnap délután mondta, hogy "amikor mentünk reggel az oviba, akkor azért hiányoztatok már!"
