kérdést játszottunk ma vacsoránál. Apa gondolt:
- Ez egy ruhadarab, anyának van ilyen és Lili nagyon szeretne ilyet.
Gergő gondolkodás nélkül rávágta: - TANGABUGYI!
Lili tényleg szeretne egyébként, naponta szóba jön.
Nórmális???
Pár napja Gergő új dolgot talált ki. Valamelyik nap este mentem be hozzá betakarni, és a lába kb. 3x akkora volt mint általában. Nem hittem a szememnek, kb. 5 plüss állatot szedtem ki a gatyájából. Azóta minden este eljátszuk ezt, és most már ott tartunk, hogy tegnap két kisautó is előkerült... Ja, és kapott a jézuskától egy plüss kutyát, 2 hete kérem, hogy vágjuk le róla a cédulát, de nem engedi mert arra lehet még írni. Ezek után a műanyag kis akasztót meg se próbáltam levenni, természetesen az is kell rá.
Hullócsillag
Gergő ma kifejtette, hogy ha látna egy hullócsillagot, akkor mit kívánna:
1. Lili tudjon görkorival szaltózni
2. menjen el a család piknikezni
Talán a másodikra van esély...
2,5 km
Ez az a táv, amit a gyerekek már második alkalommal futottak le a közelmúltban egy erdei futóverseny keretében. Igaz kicsit noszogtatni kellett őket, főleg Lilit, ő már reggel túl volt a szokásos szombati reggeli kori edzésén, így rendesen el volt fáradva. Vele abba maradtunk, hogy ő akkor nem indul, Gergő szeretett volna. Aztán amikor kimentünk, a sok ismerős, meg a hangulat hatására (pl. volt már nekik saját rajtszámuk is) Lili is kedvet kapott mégis. Szerencsére neki is vittem ki ruhát, így gyorsan átöltöztünk. Gergővel én futottam, Lili is jött egy darabig velünk, de ő aztán előre ment. Nagyon ügyesek voltak mindketten, Lilinek kb. 15 perc volt, Gergőnek meg 19. Gergő néha belesétált, volt, hogy én kértem gyalogoljon, nem akartam, hogy teljesen kidőljön. De nagyon jó volt, beszélgettünk is közben, mondta pl., hogy legutóbb mennyire jól esett neki az a meleg tea amit a futás végén kapott. Egyébként rendesen motiválta őt a befutóknak járó csoki és banán is. Bár az elején mondta, hogy ha én nekiadom a nápolyim felét, akkor ő nem fut, de aztán mégis a futás mellett döntött. Örültünk, mert Gergőt is próbálnánk irányítani a mozgás-sport felé, és mióta abbahagyta az úszást (nem eröltettük tovább, tiszta stressz volt már tőle) kevesebbszer mozog (heti egyszer azért mennek tornaterembe még apával). Másrészt meg gyönyörű volt az idő is, tiszta tavasz. Máskor is megyünk.
Egészen pontosan 3 napja megy ez a dal a kocsiban éjjel-nappal. Ha véletlenül másik számra ugrik a CD, akkor azonnal jön a reklamáció, hogy kapcsoljam vissza. Eleinte jó volt, mert csak az eredeti előadókat hallgattuk, de ahogy telt az idő ez változott. Ma délután már mindkét gyerek énekelte, kánonban. Gergő büszkén mesélte, hogy a magyar részt már teljesen jól tudja, és az angolt holnapra fogja megtanulni. Hurrá. Lassan már magát a CD-t nem fogom hallani. Meg tényleg, jó ez a szám, ezért hallgattuk, de mindentől be lehet sokallni. Mondjuk eddig Halász Judit néni "Minden felnőtt volt egyszer gyerek" c. slágere ment egyhuzamban, nem tudom melyiket birom majd jobban. Gyanítom ha holnap Gergő előadja az angol változatot, akkor váltunk.
Szeptembertől új korszak kezdődik majd az életünkben, Liliom iskolás lesz. Próbálunk barátkozni a gondolattal, ismerkedünk az iskolákkal, és hangolódunk, hogy vége ennek a nyugis időszaknak. Nagyon örülök neki, hogy nem ment tavaly iskolába, és még egy évig megadatott neki ez a "szabadság". A héten nyílt napot tartottak az általunk kiszemelt iskolában. A szülőknek tájékoztató volt, eközben a gyerekek egy másik teremben kézműveskedtek (festettek, fűztek száraz tésztát, rajzoltak). Beszélgettünk is a tanítónénikkel, szerencsére nagyon szimpatikus volt Lilinek is az egész. Jó, hogy elmentünk, mert eddig mindig mondta, hogy ő nem akar iskolába menni, marad oviban, de azóta ez változott, már nem nyilatkozik ilyen negatívan róla, sőt elég sokat kérdezget az iskoláról. Most már csak azon drukkolunk, hogy sikerüljön bekerülnünk.
Igaz barátok
Gergő egyik este az alábbiakat mesélte:
- Tomi azt mondta, hogy ha én meghalok, akkor ki fog engem ásni.
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudtam...
A gyufa esete és egyéb "nyalánkságok"
Ma azzal fogadott az egyik óvónéni, hogy mesélte-e nekem a másik óvónéni a tegnapi gyufás sztorit. Mondtam nem, csak Lili mondott róla pár szót, de azt nem igazán tudtam összerakni. Hát a történet annyi, hogy hittan órán az egyik kisfiú elcsente az asztalról a tanárnéni gyufás dobozát. Mivel Lilinek volt a ruháján zseb, ezért betette oda, Liliom meg jó csempész módjára kihozta. A baj, hogy itt nincs vége a dolognak, mert a kisfiú a délelőtti udvarozás során gyújtogatott a bokorban (Lili innentől nem vett részt a bűntényben, tehát elvileg „csak” bűnsegéd volt...). Szerencsére komolyabb baj nem történt, de mondták, hogy a kisfiú szülei holnap délutánra hivatalosak. Kérdeztem, hogy menjünk-e mi is, de nem kell, csak elmondták, hogy tudjak róla. Mert úgy az egész egyáltalában nem öröm, de Lili nem mondta el az igazat amikor kérdezték, sőt amíg nem kezdett szorulni a hurok, addig terelt rendesen (állítólag ez jellemző rá, hogy nem mondja meg mi volt, füllent). Délután elég sokat beszélgettünk erről, hogy miért fontos az őszinteség, és hogy ha tudja, hogy valaki butaságot csinál, akkor ő ebbe ne legyen partner, hanem igenis úgy cselekedjen, ahogy a szíve diktálja... Remélem eljutott hozzá amiket mondtam, bár 10 perc papolás után azt kérdezte, hogy adok-e neki kiflit mert éhes. Egyébként mondták, hogy az elmúlt 2 hétben kicsit elkanászosodott, "nagylányoskodik". Ezt itthon is érzem, sokat vitatkozok vele, remélem nem feleslegesen.
Azért kiakadtam, tudom, hogy Lili nagyon befolyásolható, és komolyan rettegek az előttünk álló (kis)kamaszkortól, hogy miket fog csinálni, és próbálok hinni benne, hogy azok az alapok számítanak amiket otthonról hoz.
Az okítás után a kisebbik csemetét is elővettem, mert hazajövetelkor kerestem volna a zsákjában zoknit, de helyette csomó mást találtam: pl. rengeteg fa vonatsín darabot, lego kockákat stb. Annyira dudorodott a zsák, hogy azt hittem kiszakad. Ez Lili ügye miatt csak itthon tudatosult bennem. Kérdeztem fiúcskát, hogy mi is ez, először nem akart róla beszélni, aztán meg annyit mondott, hogy az egyik gyerek kitalálta, hogy játsszák azt, hogy lopják el a benti játékokat, és Gergő azt gondolta, hogy ő is ezt fogja akkor játszani. Na innentől kezdve röpködtek a buta bácsi, rendőr, bilincs, börtön, bűnöző stb. szavak. Konklúzióként megállapítottuk közösen, hogy talán az lesz a legjobb megoldás, ha holnap reggel azonnal visszavisz mindent a csoportszobába (mama amúgy azt hitte, hogy azok saját játékok, és mondta neki tegnap, hogy vigyék haza, de Gergő mondta, hogy nem kell. Itt adnék 1 jó pontot Gergőnek, hogy az óvoda épületéből még nem távolította el, tehát lehet csak a zsákig vitte volna amúgy is átmenetileg...).
Amik történnek még nálunk: Lili (vagyis az apja...) elhagyta a szülinapjára kapott órát az uszodában, amiért fújtattam rendesen..., továbbá kezdünk letaknyosodni mindannyian, így újból előkerült nálunk a porszívós orrszívó.
Nem vagyok mostanában túl jó hangulatban, valahogy nem úgy mennek a dolgok ahogy kellene. Ezt már a család is érzi, ezért ma vigasztaltak:
- Gergő legoból épített nekem, ahol "gonoszok tervet készítenek"
- kaptam virágot
- Lili írt nekem levelet: "Drága Anyukánk Azt szeretnénk, hogy ne legyél szomorú és jokedvedlegyen"
Utóbbi kettőbe apánk keze rendesen benne van. Ezek után nincs jogom depibe zuhanni...
Tervezett hétvégi programjaink
az alábbiak voltak: mozi, előtte setleg fürdő, utána valahol vacsi vagy pizzázás. Helyette az estét a baleseti sebészet ügyeletén töltöttük, mert férj futás közben egy boltív alatt akart átfutni, de figyelt arra, hogy ne pont középen fusson, mert tiszta jégborda volt az út. A terv jó volt, csak azzal nem számolt, hogy a boltívnek van egy olyan elhanyagolható tulajdonsága, hogy nem mindenhol egyforma magasságú, így sikerült neki lefejelnie a betont. Jókora nyílt sebbel a fején jött haza, nagyon csúnya volt, így mentünk azonnal orvoshoz. Ő úgy képzelte, hogy megbeszéli az orvossal pikkpakk a dolgokat és mehetünk is haza, bebizonyítja neki, hogy nem kell röntgen, és összevarrni se kell. Ehhez képest természetesen azonnal elküldte röntgenre, és utána egyenesen a sebellátóba mentünk összevarrásra... 3-4 öltéssel tudták összevarrni, és 1 hét múlva kell mennie varratszedésre. Remek kis este volt....
A hétvége sebesüléseit Gergő zárta vasárnap este, amikor is akkorát hasalt az előszobában, hogy teljesen szétcsattant a szája, percekig ömlött a vér a szájából. Aztán szerencsére az elmúlt, de rendesen be van dagadva és lila is.
Megszállott
Azt kell mondjam, hogy Lili kori tekintetében nem ismer mértéket. Legutóbb hiába mondtam neki, hogy elég lesz a délutáni edzés, azt mondta, hogy tudja, hogy lesz, de ő szeretne menni délelőtt is. Annyira határozott volt, hogy végül mégiscsak kimentünk a Csónakázó tóra (ami végre befagyott, már nagyon várta). Nagyon jól érezte magát, alig volt valaki (csak egy pár hokis gyerek). Amíg ő szelte a jeget, mi majdnem szétfagytunk Gergővel. Örülök neki, hogy ez a kori ennyire bejött neki. Az edző szólt egyébként, hogy többet kellene mennie, mert ügyes, eleinte heti 3x, aztán heti 5x. Utóbbi azért már nem kevés, így ezen még vacillálunk. Kettős érzéseink vannak, egyrészt nagy öröm, hogy ennyire ügyes, és kiválasztják, másrészt meg kicsit tartunk tőle, hogy akkor innentől már erről fog szólni az élete (amit ha szeret, és szívesen csinálja, akkor lehet nem is baj...). Én amellett vagyok, hogy ha szereti és bírja (meg a család is - főleg papa - bírja a folyamatos fuvarozást), akkor miért ne. Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése