2010. február

Óra



Legutóbbi úszás-edzésen nagy meglepetésünkre előkerült Lili órája. Leadták az információnál. Még éppen jókor, másnap mentünk volna órát venni neki, mert már teljesen frászban volt, hogy sosem tudja hány óra. Minden este aggódott, hogy majd mi lesz ha felébred, és nem tudja megnézni hány óra van. Erre rendszerint mondtam neki, hogy talán kibírja, visszafekszik, és alszik tovább. Sokat ügyesedett egyébként, már teljesen jól használja, hogy hány perc telt el pl. 3 óra óta. Ezeket be is jelenti sokszor - jobb, mint egy kakukkos-óra.


Spontán pizsama party


A tegnap esténk nem egészen úgy alakult, ahogy terveztük. Gergő az udvarról felhozott egy görbe botot, és nyaggatott egyfolytában, hogy csináljak neki íjat belőle. Végül rákötöttem egy gumit, és kész is lett a profi íj. Gergő nagyon boldogságos volt, apja tanítgatta lőni. Annyira felpörgött ettől az eseménytől, hogy hosszú ideig ugrált mint egy bakkecske. Egyszer csak nagy dübbenést hallottunk a másik szobából, amit éktelen visítás követett. Gergő a nagy ugra-bugra közepette jól beverte a fejét a szekrénybe. Elkezdett vérezni, kísértetiesen hasonlított a helyzet a 1,5 héttel ezelőtti apa betonlefejeléséhez. Néztük a sebet, hogy mennyire vészes, a haja miatt annyira nem tudtuk felmérni, de vacilláltunk, hogy akkor menjünk-e a kórházba vagy nem. Gergő utána már azért üvöltött, hogy NEEEE. Mentő ötletként eszembe jutott, hogy pont apjuk révén egyik kedves ovis társ anyuka felajánlotta, hogy ilyen esetben nehogy a kórházba menjünk, keressük őket, révén a férje doki. Mondtam neki, hogy köszönjük a lehetőséget, de szerintem nem lesz szükség rá. Hát nem gondoltam, hogy ilyen hamar élni fogunk vele. Szóval telefon elő, gyors értekezés, tanács, hogy hamarosan el fog állni a vérzés, és ecseteljük le fertőtlenítővel (persze amiket mondott egyik se volt itthon), és ne aggódjunk. Megnyugodtunk, nem kell menni, éljenéljenéljen!! Vártunk türelmesen, de nem állt el a vérzés, még mindig vártunk, de semmi változás. Telefon újra előkap, értekezés, végső döntés: elmegyünk lakásra, és megnézi ő. Család felöltözött, gyerekekre - akik már pizsamában voltak - rádobtuk az overállt, és indultunk is 1/2 9-kor. Gyerekek totál felpörögtek, hogy akkor mehetnek játszani. Egész úton záporoztak Gergő kérdései (aki szegény nagyon aggódott, hogy olyasmit csinálnak vele, mint 1,5 hete apával): "Csenge apukájának akkor nincs otthon olyan tűje amivel fejet lehet varrni? - Biztos, hogy nincs szerszáma Csenge apukájának? Anya Te láttad már Csenge apukájának a szerszámát?" Próbáltam megnyugtatni, hogy semmiféle szerszám nem lesz....


Odaértünk, pillanatok alatt kiderült, hogy nem nyílt szét a seb, nem kell varrni, kb. 2 perc alatt lekezelte betadinnal. A fején lett egy jókora sárgás folt, a haja is jól nézett ki. Szóval elég hamar el is készültünk, de sajnos nem tudtunk egyhamar elindulni, mert a gyerekek elkezdtek játszani a twisterrel, aztán gyurmáztak, könyvet nézegettek. Beletelt vagy 1/2 órába mire hazacsaltuk őket, de még így is jobban jártunk, mintha a kórházban kivárjuk a röntgent és a többit. ..


Gergő rajz


Ma fiúcska az oviból hazahozott egy rajzot, amit ő készített. A papír közepén zöld firkálás volt, a szélén pedig ugyanez feketében. Büszkén mutatta. Persze dicsértem, hogy milyen szép lett, kérdeztem, hogy mit ábrázol, mire az alábbi párbeszéd hangzott el:


"- Középen egy barlang, ahova a barlangjáró bedobta a fegyverét.
- Tényleg? Azt hittem a Római Birodalom!
- Dehogy!!! Az körök!"


A Római Birodalomra csak azért gondoltam, mert legutóbbi hasonló rajza azt ábrázolta, de legközelebb majd jobban figyelek....


Activity


Lili mostanában ezt szereti a legjobban játszani, és nagyon ráérzett a mutogatásra. Azt is elmutogatja, amit sokkal könnyebb lenne mondani vagy rajzolni. Egyik feladványt ma is mutogatta, de egyfolytában csak egy dolgot csinált: állt egyenesen, aztán hirtelen elkezdett hátrafele dőlni. Ezt többször ismételte, én persze próbálkoztam:


- fekszik, dől, alszik...
Kezdett egyre idegesebb lenni, a 30. ilyen hátradőlés után rám kiabál:
- Az, csak nincs benne az ember! Ennyit segítek!!!
Lefőttem egy pillanatra, aztán eszembe jutott:
- Ágy!!!


Megfejtettem, de elkezdtem nevetni, mondtam neki, hogy jó ötlet volt ez a "nincs benne az ember", fogalmam se volt mibe nincs. Na erre annyira megsértődött, hogy kirohant a szobából, elkezdett sírni, és azt mondta nem játszik velem többet, mert kinevettem. A szavát be is tartotta, befejeztük a játékot. Sajnos hajlamos erre, hogy ha kinevetik, vagy ha egyáltalán csak úgy tűnik, hogy valaki rajta nevet, akkor elsírja magát, bevágja a durcát, megharagszik, duzzog. Most mondtam neki, hogy ez butaság, de szerencsére elég hamar túltette magát rajta, bár a játkot csak 1 óra késéssel pakolta össze hiába kértem (azt mondta, hogy azt hitte a másik szobában kell elpakolnia, ahova be se mentünk...), de végül ez is megoldódott.


Szeplők


Lili ma megkért délután, hogy számoljam meg a szeplőit az arcán. Nem jutottam a végére. Ő is szeplős lesz, egyre jobban jönnek a kis pöttyök.


Furcsaságok


Nem tudom mennyire normálisak 7 évesen azok a dolgok amikről mostanában Lili szinte minden este mesél, de én kicsit ki vagyok akadva rajta. Ma pl. azzal jött, hogy az egyik kisfiú megkérte, hogy mutassa meg a tanga bugyiját, mire Lili megmutatta (persze nincs tanga bugyija, csak sima), és hogy utána forduljon is meg. Aztán az egyik kislány az mondta neki, hogy menjen el hozzá, és táncoljanak a papájának bugyi nélkül... (na ezen elborult az agyam). Gyanítom, hogy van egy-két olyan ovis társ akiknél most ez a téma, és innen jön Lilitől is. De tényleg minden este szóba jön ez, hogy mikor melyik kisfiú mit, és hányszor kért. Átbeszéljük mindig, hogy ne foglalkozzon velük, de már kicsit unom, hogy ez még mindig téma. Vagy ez normális ebben a korban? Én nem hiszem.


Kedvenc sütik


Szombaton Lili szülinapi zsúrra volt hivatalos. Gergő egy feltétellel fogadta el a helyzetet, ha hozunk neki is a tortából. Ezt sikerült a kedvenc sütijére finomítani: van egy kerek süti, azon rajta egy másik kerek süti, a kettő között lekvár, és a tetején csoki. Délelőtt meg is beszéltük, hogy mindenképpen hozok neki ilyet, de délután még figyelmeztetett: ne felejtsem a lézert! (linzert...) Erre Lili is kifejtette, hogy ő legjobban a piramisut (tiramisu...) szereti.


Délelőtt megint futóversenyen jártunk, Gergő a TV-ben is szerepelt, őt adták amikor befutott a célba. Utólag büszkén mesélte mamának, hogy 2 lassú csigát is megelőzött. Mama meg azt hitte, hogy itt konkrétan 2 csigáról van szó, de aztán kiderült, hogy 2 kislányt emleget, akiket sikerült megelőznie. Mindezek mellett még elárulta, hogy "borzasztóan fárasztó" volt ez a sportolás.


Vasárnap este meg régi fényképeket nézegettünk, többek között pl. olyanokat ahol apa kisfiú volt. Persze büszkén mutatta nekik, hogy milyen kis aranyos is volt ő. Lilinek azonban nem teljesen az volt a reakciója amit ő várt, ránézett a képre és felkiáltott, hogy "jaj de édes ... (eddig még apa is örült) az a kiscica az öledben, az most melyik?" Szegény azt hitte, hogy a mostaniak közül valamelyik. Aztán megállapodtunk, hogy az lehetett az ükmama cica.


Hetirend


Lili már elég régóta nyaggat minket, hogy szeretne járni az oviban újra néptáncra. Tavaly végig járt, de idén az angolt választotta helyette. Most ott tartottunk, hogy mindkettőt nagyon szerette volna, végül beadtuk a derekunkat, főleg azért mert ez ovis időben van, és igazából így talán nem olyan megterhelő neki.


Vagy 2 hete csináltak hetirendet maguknak. Nagyon aranyos volt, minden naphoz be volt ragasztva egy kis kép, hogy aznap éppen kinek milyen elfoglaltsága van. Lilinek így elég sűrű a hetirendje:



Hétfő: du. néptánc
Kedd: de. angol, du. kori
Szerda: de. hittan, du. néptánc
Csütörtök: s_e_m_m_i
Péntek: de. angol
Szombat: de. kori
Vasárnap: s_e_m_m_i


Bók


Gergőnek szívtam ma az orrát, a közelébe hajoltam mire ő:


- Szép vagy!
Én nagy boldogan:
- Ó, köszi! Mi szép?
- A nyakláncod!
Én elkeseredetten:
- Más nem?
- De! A kép!
- Milyen kép?
- A púpos tevés! (a polcon van egy egyiptomi kép…)


Szóval "szép vagyok", hurráhurrá!


Hízlalás


Gergő a legokkal játszott ma este, és rajtam keresett egy kis kockát. Segítettem keresni, de nem találtam:


Anya: - Nem tudom hol van!
Gergő nyávog.
Anya: - Gergő, tényleg nem találom, nem én játszottam vele!
Tovább nyávog...
Anya kissé idegesen: - Gergő! Szüljem vagy izzadjam????
G. kikerekedett szemekkel: - Mi az a hízlaljad?


G. rajzol


Ma az oviból Gergő hazahozott egy rajzot, amit ő csinált. Sok mindent nem lehetett kivenni belőle, különböző színes vonalak, satírozások voltak rajta. Kértem mondja el miket rajzolt. Felsorolta:


- ember koponya
- dinoszaurusz koponya
- kéz
- csontok
- vér
- boszorkány test, orr, szem
- sima bomba
- habzó bomba
- vulkánvér
- csatlakoztató bilincs

Miután ezeket elmutogatta apával megállapodtunk, hogy akkor nem ez a rajz lesz amit elviszünk pszichológushoz kielemzésre. Bár valószínű neki se mondana semmit, csak így kommentálva. Kérdeztem tőle, hogy miért nem rajzol pl. napocskát házzal virággal? Erre a válasz az volt, hogy mert azt nem tud... Na erre nagy röhögésben törtünk ki mi, szülők. Még szerencse, hogy vulkánvért tud rajzolni... Annyira nevettünk, hogy Gergő bevonult a fürdőszobába, leült a fellépőre és elkezdett sírni. Nagyon megbántódott, de szerencsére hamar kiengeszteltük. Apa pl. egy ősrégi viccet mesélt neki, amin jót nevetett:

Pistike az anyukájával a vonaton utazik.


P: - Unatkozom, mit csináljak?
A: - Rajzolj egy házikót!
Pistike rajzol egy kört, anyukája megdícséri. 1 perc múlva:
P: - Unatkozom, mit csináljak?
A: - Rajzolj egy napocskát!
Pistike rajzol egy kört, anyukája megdícséri. 1 perc múlva:
P: - Unatkozom, mit csináljak?
A: - Rajzolj egy kisautót!
Pistike rajzol egy kört, anyukája megdícséri. 1 perc múlva:
P: Unatkozom, mit csináljak?
A: - Rajzolj egy kiskutyát!
Mire Pistike kikerekedett szemekkel az anyukájára néz: - Azt hogy kell?

Na Gergő rajzolása is nagyjából ezen a szinten van.


Maskarádé

Liliék múlt héten bábszínházban jártak télűző maskarádén. Nagyon jól érezték magukat, sokat mesélt este róla, többek között ezt is:

- Volt egy öreg néni, akinek ilyen nagy cicije volt, és ahogy táncolt, így mozgott. (ezt mindet mutogatta közben) Én is ekkorát szeretnék!
- Minek az Neked?
- Hogy a fiúk engem vegyenek el házasságul!!!

Most már csak azt nem tudom, hogy honnan tudja egy majdnem 7 éves, hogy a pasik erre buknak??? Másik kérdésem, hogy ha már most erre gondol mi lesz később??? Nincs több kérdésem....


Matekos

Nemrégiben voltam fogadóórán az oviban, Lili óvónénijénél. Utolsó évben felmérik a gyerekeket, és ennek az eredményét elmesélik a szülőknek is. Szerencsére Lili ügyes, szinte minden feladatot jól megcsinált. Voltak aranyos dolgok, pl egy képről kellett beszélni, amin 3 teherautó ment az úton, meg egy kislány kutyát sétáltatott, volt egy kis ház, fák, madarak a képen. Kérték meséljen a képről, mire Lili: a képen 3 teherautó megy az úton, az egyik boltba, a másik a sparba, a harmadik a tescoba. Meg pl. sok karika volt megadva, és rajzoljon mindegyikkel valamit. Sok ötletes dolog jutott eszébe, tetszett, hogy milyen fantáziadús. Szóval dícsérték, örültem. Matekból különösen ügyes, mondjuk ezt érzékeljük, hogy ehhez van valami affinitása. Mesélte az óvónő, hogy egyik nap ebéd után Lili leltárt készített, hogy hányan vannak, ki megy ebéd után, haza hány ágyat kell letenni. Ezt szépen táblázatba nevekkel együtt felírta. Nagy segítség volt, és édes, hogy ezt ennyire lelkesen tudta csinálni.

Apja volt amúgy ilyen nagy matekos (bár én is inkább reál beállítottságú vagyok). Anyósom többször mesél olyan történeteket, amin halálra röhögjük magunkat. Pl. amikor mentek óvodából haza, és számolta a lépéseket, de a 879.-nél elfelejtette hol jár, és kiverte a balhét, hogy vissza kell menni. Szerencsére elfogadta azt a megoldást, hogy megjegyzik a számot és ott folytatják másnap. Vagy amikor 8 évesen egy erdei kirándulásról levelet küldött az anyukájának, melyben azt boncolgatta, hogy 1001 makkot gyűjtött előző nap. Vagy amikor egyszer fodrászatban jártak egy ismerős néninél, aki előtt ott volt egy kassza-lap (táblázat kb. 56 oszloppal és 89 sorral) amin az aznapi forgalom már le volt zárva. Fél szemmel nézte ezt a lapot, és súgta az anyukájának, hogy 100 ft eltérés van. Utána egész idő alatt azt számolta, többször összeadta, pedig fejjel lefele volt neki ez a lap, többször is szólt, hogy nem jó az eredmény. Anyukája próbálta csendesíteni, de a végén már annyira nem bírt megmaradni, hogy a néni is észrevette, és rá is kérdezett, hogy mi baja a gyereknek. Anyós sűrű elnézések közepette pironkodva bevallotta, hogy az történt, hogy összeadta a kassza-lapot a gyerek, és szerinte eltérés van. Végül kiderült, hogy tényleg tévedés van benne, a néni meg nem győzött hálálkodni.

Na hát ezen a szinten még nem tartunk, remélem nem is jutunk idáig.


Energiás


Gergő este fogmosáshoz jön, köhög, krákog, szipog (persze mindezt csak eröltetve, semmi baja nem volt) majd megszólal:


- Energiás vagyok!


(Allergiásra gondolt.)


5...


éves lett fiúcska. Ünnepeltük itthon családi körben, és az oviban is. Csokitortát kért 2 marcipánfigurával (egy sárkányt - ami dinó lett végül -, valamint egy kutyát, amit nem sikerült beszereznem és majom lett belőle). Az ovis tortára még gumicukrot is rendelt, úgyhogy sütögettem a héten. Gergő azt mondta aznap, hogy "borzasztó finom volt". Lilit is áthívták a másik csoportból a köszöntésre. Ez aranyos gesztus, hogy a testvérek átmehetnek ilyenkor.


Köszönjük a köszöntéseket!

Bálok

A hétvégén báloztunk egy jót. Gyerekek mamáéknál, mi pedig ettünk-ittunk-táncoltunk-szórakoztunk. Jól telt.

Közben meg gőzerővel készülünk az ovis bálunkra is, ahol mi leszünk az egyik "ballagó csoport". Itt az a szokás, hogy az utolsó éves gyerekek mellett a szülők is tánccal készülnek. Így már jó pár hete minden szombat délután összejövünk, és gyakorolunk. Most már kialakult, hogy mit fogunk táncolni, de a végét még nem látjuk. Elég hihetetlennek tűnik, hogy ezt mi majd egyszerre fogjuk csinálni, de a remény hal meg utoljára... (A részletekről majd akkor, ha aktuális lesz: április közepén, addig is próbálunk.)