2010. február

Óra



Legutóbbi úszás-edzésen nagy meglepetésünkre előkerült Lili órája. Leadták az információnál. Még éppen jókor, másnap mentünk volna órát venni neki, mert már teljesen frászban volt, hogy sosem tudja hány óra. Minden este aggódott, hogy majd mi lesz ha felébred, és nem tudja megnézni hány óra van. Erre rendszerint mondtam neki, hogy talán kibírja, visszafekszik, és alszik tovább. Sokat ügyesedett egyébként, már teljesen jól használja, hogy hány perc telt el pl. 3 óra óta. Ezeket be is jelenti sokszor - jobb, mint egy kakukkos-óra.


Spontán pizsama party


A tegnap esténk nem egészen úgy alakult, ahogy terveztük. Gergő az udvarról felhozott egy görbe botot, és nyaggatott egyfolytában, hogy csináljak neki íjat belőle. Végül rákötöttem egy gumit, és kész is lett a profi íj. Gergő nagyon boldogságos volt, apja tanítgatta lőni. Annyira felpörgött ettől az eseménytől, hogy hosszú ideig ugrált mint egy bakkecske. Egyszer csak nagy dübbenést hallottunk a másik szobából, amit éktelen visítás követett. Gergő a nagy ugra-bugra közepette jól beverte a fejét a szekrénybe. Elkezdett vérezni, kísértetiesen hasonlított a helyzet a 1,5 héttel ezelőtti apa betonlefejeléséhez. Néztük a sebet, hogy mennyire vészes, a haja miatt annyira nem tudtuk felmérni, de vacilláltunk, hogy akkor menjünk-e a kórházba vagy nem. Gergő utána már azért üvöltött, hogy NEEEE. Mentő ötletként eszembe jutott, hogy pont apjuk révén egyik kedves ovis társ anyuka felajánlotta, hogy ilyen esetben nehogy a kórházba menjünk, keressük őket, révén a férje doki. Mondtam neki, hogy köszönjük a lehetőséget, de szerintem nem lesz szükség rá. Hát nem gondoltam, hogy ilyen hamar élni fogunk vele. Szóval telefon elő, gyors értekezés, tanács, hogy hamarosan el fog állni a vérzés, és ecseteljük le fertőtlenítővel (persze amiket mondott egyik se volt itthon), és ne aggódjunk. Megnyugodtunk, nem kell menni, éljenéljenéljen!! Vártunk türelmesen, de nem állt el a vérzés, még mindig vártunk, de semmi változás. Telefon újra előkap, értekezés, végső döntés: elmegyünk lakásra, és megnézi ő. Család felöltözött, gyerekekre - akik már pizsamában voltak - rádobtuk az overállt, és indultunk is 1/2 9-kor. Gyerekek totál felpörögtek, hogy akkor mehetnek játszani. Egész úton záporoztak Gergő kérdései (aki szegény nagyon aggódott, hogy olyasmit csinálnak vele, mint 1,5 hete apával): "Csenge apukájának akkor nincs otthon olyan tűje amivel fejet lehet varrni? - Biztos, hogy nincs szerszáma Csenge apukájának? Anya Te láttad már Csenge apukájának a szerszámát?" Próbáltam megnyugtatni, hogy semmiféle szerszám nem lesz....


Odaértünk, pillanatok alatt kiderült, hogy nem nyílt szét a seb, nem kell varrni, kb. 2 perc alatt lekezelte betadinnal. A fején lett egy jókora sárgás folt, a haja is jól nézett ki. Szóval elég hamar el is készültünk, de sajnos nem tudtunk egyhamar elindulni, mert a gyerekek elkezdtek játszani a twisterrel, aztán gyurmáztak, könyvet nézegettek. Beletelt vagy 1/2 órába mire hazacsaltuk őket, de még így is jobban jártunk, mintha a kórházban kivárjuk a röntgent és a többit. ..


Gergő rajz


Ma fiúcska az oviból hazahozott egy rajzot, amit ő készített. A papír közepén zöld firkálás volt, a szélén pedig ugyanez feketében. Büszkén mutatta. Persze dicsértem, hogy milyen szép lett, kérdeztem, hogy mit ábrázol, mire az alábbi párbeszéd hangzott el:


"- Középen egy barlang, ahova a barlangjáró bedobta a fegyverét.
- Tényleg? Azt hittem a Római Birodalom!
- Dehogy!!! Az körök!"


A Római Birodalomra csak azért gondoltam, mert legutóbbi hasonló rajza azt ábrázolta, de legközelebb majd jobban figyelek....


Activity


Lili mostanában ezt szereti a legjobban játszani, és nagyon ráérzett a mutogatásra. Azt is elmutogatja, amit sokkal könnyebb lenne mondani vagy rajzolni. Egyik feladványt ma is mutogatta, de egyfolytában csak egy dolgot csinált: állt egyenesen, aztán hirtelen elkezdett hátrafele dőlni. Ezt többször ismételte, én persze próbálkoztam:


- fekszik, dől, alszik...
Kezdett egyre idegesebb lenni, a 30. ilyen hátradőlés után rám kiabál:
- Az, csak nincs benne az ember! Ennyit segítek!!!
Lefőttem egy pillanatra, aztán eszembe jutott:
- Ágy!!!


Megfejtettem, de elkezdtem nevetni, mondtam neki, hogy jó ötlet volt ez a "nincs benne az ember", fogalmam se volt mibe nincs. Na erre annyira megsértődött, hogy kirohant a szobából, elkezdett sírni, és azt mondta nem játszik velem többet, mert kinevettem. A szavát be is tartotta, befejeztük a játékot. Sajnos hajlamos erre, hogy ha kinevetik, vagy ha egyáltalán csak úgy tűnik, hogy valaki rajta nevet, akkor elsírja magát, bevágja a durcát, megharagszik, duzzog. Most mondtam neki, hogy ez butaság, de szerencsére elég hamar túltette magát rajta, bár a játkot csak 1 óra késéssel pakolta össze hiába kértem (azt mondta, hogy azt hitte a másik szobában kell elpakolnia, ahova be se mentünk...), de végül ez is megoldódott.


Szeplők


Lili ma megkért délután, hogy számoljam meg a szeplőit az arcán. Nem jutottam a végére. Ő is szeplős lesz, egyre jobban jönnek a kis pöttyök.


Furcsaságok


Nem tudom mennyire normálisak 7 évesen azok a dolgok amikről mostanában Lili szinte minden este mesél, de én kicsit ki vagyok akadva rajta. Ma pl. azzal jött, hogy az egyik kisfiú megkérte, hogy mutassa meg a tanga bugyiját, mire Lili megmutatta (persze nincs tanga bugyija, csak sima), és hogy utána forduljon is meg. Aztán az egyik kislány az mondta neki, hogy menjen el hozzá, és táncoljanak a papájának bugyi nélkül... (na ezen elborult az agyam). Gyanítom, hogy van egy-két olyan ovis társ akiknél most ez a téma, és innen jön Lilitől is. De tényleg minden este szóba jön ez, hogy mikor melyik kisfiú mit, és hányszor kért. Átbeszéljük mindig, hogy ne foglalkozzon velük, de már kicsit unom, hogy ez még mindig téma. Vagy ez normális ebben a korban? Én nem hiszem.


Kedvenc sütik


Szombaton Lili szülinapi zsúrra volt hivatalos. Gergő egy feltétellel fogadta el a helyzetet, ha hozunk neki is a tortából. Ezt sikerült a kedvenc sütijére finomítani: van egy kerek süti, azon rajta egy másik kerek süti, a kettő között lekvár, és a tetején csoki. Délelőtt meg is beszéltük, hogy mindenképpen hozok neki ilyet, de délután még figyelmeztetett: ne felejtsem a lézert! (linzert...) Erre Lili is kifejtette, hogy ő legjobban a piramisut (tiramisu...) szereti.


Délelőtt megint futóversenyen jártunk, Gergő a TV-ben is szerepelt, őt adták amikor befutott a célba. Utólag büszkén mesélte mamának, hogy 2 lassú csigát is megelőzött. Mama meg azt hitte, hogy itt konkrétan 2 csigáról van szó, de aztán kiderült, hogy 2 kislányt emleget, akiket sikerült megelőznie. Mindezek mellett még elárulta, hogy "borzasztóan fárasztó" volt ez a sportolás.


Vasárnap este meg régi fényképeket nézegettünk, többek között pl. olyanokat ahol apa kisfiú volt. Persze büszkén mutatta nekik, hogy milyen kis aranyos is volt ő. Lilinek azonban nem teljesen az volt a reakciója amit ő várt, ránézett a képre és felkiáltott, hogy "jaj de édes ... (eddig még apa is örült) az a kiscica az öledben, az most melyik?" Szegény azt hitte, hogy a mostaniak közül valamelyik. Aztán megállapodtunk, hogy az lehetett az ükmama cica.


Hetirend


Lili már elég régóta nyaggat minket, hogy szeretne járni az oviban újra néptáncra. Tavaly végig járt, de idén az angolt választotta helyette. Most ott tartottunk, hogy mindkettőt nagyon szerette volna, végül beadtuk a derekunkat, főleg azért mert ez ovis időben van, és igazából így talán nem olyan megterhelő neki.


Vagy 2 hete csináltak hetirendet maguknak. Nagyon aranyos volt, minden naphoz be volt ragasztva egy kis kép, hogy aznap éppen kinek milyen elfoglaltsága van. Lilinek így elég sűrű a hetirendje:



Hétfő: du. néptánc
Kedd: de. angol, du. kori
Szerda: de. hittan, du. néptánc
Csütörtök: s_e_m_m_i
Péntek: de. angol
Szombat: de. kori
Vasárnap: s_e_m_m_i


Bók


Gergőnek szívtam ma az orrát, a közelébe hajoltam mire ő:


- Szép vagy!
Én nagy boldogan:
- Ó, köszi! Mi szép?
- A nyakláncod!
Én elkeseredetten:
- Más nem?
- De! A kép!
- Milyen kép?
- A púpos tevés! (a polcon van egy egyiptomi kép…)


Szóval "szép vagyok", hurráhurrá!


Hízlalás


Gergő a legokkal játszott ma este, és rajtam keresett egy kis kockát. Segítettem keresni, de nem találtam:


Anya: - Nem tudom hol van!
Gergő nyávog.
Anya: - Gergő, tényleg nem találom, nem én játszottam vele!
Tovább nyávog...
Anya kissé idegesen: - Gergő! Szüljem vagy izzadjam????
G. kikerekedett szemekkel: - Mi az a hízlaljad?


G. rajzol


Ma az oviból Gergő hazahozott egy rajzot, amit ő csinált. Sok mindent nem lehetett kivenni belőle, különböző színes vonalak, satírozások voltak rajta. Kértem mondja el miket rajzolt. Felsorolta:


- ember koponya
- dinoszaurusz koponya
- kéz
- csontok
- vér
- boszorkány test, orr, szem
- sima bomba
- habzó bomba
- vulkánvér
- csatlakoztató bilincs

Miután ezeket elmutogatta apával megállapodtunk, hogy akkor nem ez a rajz lesz amit elviszünk pszichológushoz kielemzésre. Bár valószínű neki se mondana semmit, csak így kommentálva. Kérdeztem tőle, hogy miért nem rajzol pl. napocskát házzal virággal? Erre a válasz az volt, hogy mert azt nem tud... Na erre nagy röhögésben törtünk ki mi, szülők. Még szerencse, hogy vulkánvért tud rajzolni... Annyira nevettünk, hogy Gergő bevonult a fürdőszobába, leült a fellépőre és elkezdett sírni. Nagyon megbántódott, de szerencsére hamar kiengeszteltük. Apa pl. egy ősrégi viccet mesélt neki, amin jót nevetett:

Pistike az anyukájával a vonaton utazik.


P: - Unatkozom, mit csináljak?
A: - Rajzolj egy házikót!
Pistike rajzol egy kört, anyukája megdícséri. 1 perc múlva:
P: - Unatkozom, mit csináljak?
A: - Rajzolj egy napocskát!
Pistike rajzol egy kört, anyukája megdícséri. 1 perc múlva:
P: - Unatkozom, mit csináljak?
A: - Rajzolj egy kisautót!
Pistike rajzol egy kört, anyukája megdícséri. 1 perc múlva:
P: Unatkozom, mit csináljak?
A: - Rajzolj egy kiskutyát!
Mire Pistike kikerekedett szemekkel az anyukájára néz: - Azt hogy kell?

Na Gergő rajzolása is nagyjából ezen a szinten van.


Maskarádé

Liliék múlt héten bábszínházban jártak télűző maskarádén. Nagyon jól érezték magukat, sokat mesélt este róla, többek között ezt is:

- Volt egy öreg néni, akinek ilyen nagy cicije volt, és ahogy táncolt, így mozgott. (ezt mindet mutogatta közben) Én is ekkorát szeretnék!
- Minek az Neked?
- Hogy a fiúk engem vegyenek el házasságul!!!

Most már csak azt nem tudom, hogy honnan tudja egy majdnem 7 éves, hogy a pasik erre buknak??? Másik kérdésem, hogy ha már most erre gondol mi lesz később??? Nincs több kérdésem....


Matekos

Nemrégiben voltam fogadóórán az oviban, Lili óvónénijénél. Utolsó évben felmérik a gyerekeket, és ennek az eredményét elmesélik a szülőknek is. Szerencsére Lili ügyes, szinte minden feladatot jól megcsinált. Voltak aranyos dolgok, pl egy képről kellett beszélni, amin 3 teherautó ment az úton, meg egy kislány kutyát sétáltatott, volt egy kis ház, fák, madarak a képen. Kérték meséljen a képről, mire Lili: a képen 3 teherautó megy az úton, az egyik boltba, a másik a sparba, a harmadik a tescoba. Meg pl. sok karika volt megadva, és rajzoljon mindegyikkel valamit. Sok ötletes dolog jutott eszébe, tetszett, hogy milyen fantáziadús. Szóval dícsérték, örültem. Matekból különösen ügyes, mondjuk ezt érzékeljük, hogy ehhez van valami affinitása. Mesélte az óvónő, hogy egyik nap ebéd után Lili leltárt készített, hogy hányan vannak, ki megy ebéd után, haza hány ágyat kell letenni. Ezt szépen táblázatba nevekkel együtt felírta. Nagy segítség volt, és édes, hogy ezt ennyire lelkesen tudta csinálni.

Apja volt amúgy ilyen nagy matekos (bár én is inkább reál beállítottságú vagyok). Anyósom többször mesél olyan történeteket, amin halálra röhögjük magunkat. Pl. amikor mentek óvodából haza, és számolta a lépéseket, de a 879.-nél elfelejtette hol jár, és kiverte a balhét, hogy vissza kell menni. Szerencsére elfogadta azt a megoldást, hogy megjegyzik a számot és ott folytatják másnap. Vagy amikor 8 évesen egy erdei kirándulásról levelet küldött az anyukájának, melyben azt boncolgatta, hogy 1001 makkot gyűjtött előző nap. Vagy amikor egyszer fodrászatban jártak egy ismerős néninél, aki előtt ott volt egy kassza-lap (táblázat kb. 56 oszloppal és 89 sorral) amin az aznapi forgalom már le volt zárva. Fél szemmel nézte ezt a lapot, és súgta az anyukájának, hogy 100 ft eltérés van. Utána egész idő alatt azt számolta, többször összeadta, pedig fejjel lefele volt neki ez a lap, többször is szólt, hogy nem jó az eredmény. Anyukája próbálta csendesíteni, de a végén már annyira nem bírt megmaradni, hogy a néni is észrevette, és rá is kérdezett, hogy mi baja a gyereknek. Anyós sűrű elnézések közepette pironkodva bevallotta, hogy az történt, hogy összeadta a kassza-lapot a gyerek, és szerinte eltérés van. Végül kiderült, hogy tényleg tévedés van benne, a néni meg nem győzött hálálkodni.

Na hát ezen a szinten még nem tartunk, remélem nem is jutunk idáig.


Energiás


Gergő este fogmosáshoz jön, köhög, krákog, szipog (persze mindezt csak eröltetve, semmi baja nem volt) majd megszólal:


- Energiás vagyok!


(Allergiásra gondolt.)


5...


éves lett fiúcska. Ünnepeltük itthon családi körben, és az oviban is. Csokitortát kért 2 marcipánfigurával (egy sárkányt - ami dinó lett végül -, valamint egy kutyát, amit nem sikerült beszereznem és majom lett belőle). Az ovis tortára még gumicukrot is rendelt, úgyhogy sütögettem a héten. Gergő azt mondta aznap, hogy "borzasztó finom volt". Lilit is áthívták a másik csoportból a köszöntésre. Ez aranyos gesztus, hogy a testvérek átmehetnek ilyenkor.


Köszönjük a köszöntéseket!

Bálok

A hétvégén báloztunk egy jót. Gyerekek mamáéknál, mi pedig ettünk-ittunk-táncoltunk-szórakoztunk. Jól telt.

Közben meg gőzerővel készülünk az ovis bálunkra is, ahol mi leszünk az egyik "ballagó csoport". Itt az a szokás, hogy az utolsó éves gyerekek mellett a szülők is tánccal készülnek. Így már jó pár hete minden szombat délután összejövünk, és gyakorolunk. Most már kialakult, hogy mit fogunk táncolni, de a végét még nem látjuk. Elég hihetetlennek tűnik, hogy ezt mi majd egyszerre fogjuk csinálni, de a remény hal meg utoljára... (A részletekről majd akkor, ha aktuális lesz: április közepén, addig is próbálunk.)

2010. január

Találós

kérdést játszottunk ma vacsoránál. Apa gondolt:
- Ez egy ruhadarab, anyának van ilyen és Lili nagyon szeretne ilyet.
Gergő gondolkodás nélkül rávágta: - TANGABUGYI!
Lili tényleg szeretne egyébként, naponta szóba jön.

Nórmális???
Pár napja Gergő új dolgot talált ki. Valamelyik nap este mentem be hozzá betakarni, és a lába kb. 3x akkora volt mint általában. Nem hittem a szememnek, kb. 5 plüss állatot szedtem ki a gatyájából. Azóta minden este eljátszuk ezt, és most már ott tartunk, hogy tegnap két kisautó is előkerült... Ja, és kapott a jézuskától egy plüss kutyát, 2 hete kérem, hogy vágjuk le róla a cédulát, de nem engedi mert arra lehet még írni. Ezek után a műanyag kis akasztót meg se próbáltam levenni, természetesen az is kell rá.

Hullócsillag

Gergő ma kifejtette, hogy ha látna egy hullócsillagot, akkor mit kívánna:

1. Lili tudjon görkorival szaltózni

2. menjen el a család piknikezni

Talán a másodikra van esély...

2,5 km

Ez az a táv, amit a gyerekek már második alkalommal futottak le a közelmúltban egy erdei futóverseny keretében. Igaz kicsit noszogtatni kellett őket, főleg Lilit, ő már reggel túl volt a szokásos szombati reggeli kori edzésén, így rendesen el volt fáradva. Vele abba maradtunk, hogy ő akkor nem indul, Gergő szeretett volna. Aztán amikor kimentünk, a sok ismerős, meg a hangulat hatására (pl. volt már nekik saját rajtszámuk is) Lili is kedvet kapott mégis. Szerencsére neki is vittem ki ruhát, így gyorsan átöltöztünk. Gergővel én futottam, Lili is jött egy darabig velünk, de ő aztán előre ment. Nagyon ügyesek voltak mindketten, Lilinek kb. 15 perc volt, Gergőnek meg 19. Gergő néha belesétált, volt, hogy én kértem gyalogoljon, nem akartam, hogy teljesen kidőljön. De nagyon jó volt, beszélgettünk is közben, mondta pl., hogy legutóbb mennyire jól esett neki az a meleg tea amit a futás végén kapott. Egyébként rendesen motiválta őt a befutóknak járó csoki és banán is. Bár az elején mondta, hogy ha én nekiadom a nápolyim felét, akkor ő nem fut, de aztán mégis a futás mellett döntött. Örültünk, mert Gergőt is próbálnánk irányítani a mozgás-sport felé, és mióta abbahagyta az úszást (nem eröltettük tovább, tiszta stressz volt már tőle) kevesebbszer mozog (heti egyszer azért mennek tornaterembe még apával). Másrészt meg gyönyörű volt az idő is, tiszta tavasz. Máskor is megyünk. 

Szerelmre hangolva

Egészen pontosan 3 napja megy ez a dal a kocsiban éjjel-nappal. Ha véletlenül másik számra ugrik a CD, akkor azonnal jön a reklamáció, hogy kapcsoljam vissza. Eleinte jó volt, mert csak az eredeti előadókat hallgattuk, de ahogy telt az idő ez változott. Ma délután már mindkét gyerek énekelte, kánonban. Gergő büszkén mesélte, hogy a magyar részt már teljesen jól tudja, és az angolt holnapra fogja megtanulni. Hurrá. Lassan már magát a CD-t nem fogom hallani. Meg tényleg, jó ez a szám, ezért hallgattuk, de mindentől be lehet sokallni. Mondjuk eddig Halász Judit néni "Minden felnőtt volt egyszer gyerek" c. slágere ment egyhuzamban, nem tudom melyiket birom majd jobban. Gyanítom ha holnap Gergő előadja az angol változatot, akkor váltunk. 

Iskolalátogatóban

Szeptembertől új korszak kezdődik majd az életünkben, Liliom iskolás lesz. Próbálunk barátkozni a gondolattal, ismerkedünk az iskolákkal, és hangolódunk, hogy vége ennek a nyugis időszaknak. Nagyon örülök neki, hogy nem ment tavaly iskolába, és még egy évig megadatott neki ez a "szabadság". A héten nyílt napot tartottak az általunk kiszemelt iskolában. A szülőknek tájékoztató volt, eközben a gyerekek egy másik teremben kézműveskedtek (festettek, fűztek száraz tésztát, rajzoltak). Beszélgettünk is a tanítónénikkel, szerencsére nagyon szimpatikus volt Lilinek is az egész. Jó, hogy elmentünk, mert eddig mindig mondta, hogy ő nem akar iskolába menni, marad oviban, de azóta ez változott, már nem nyilatkozik ilyen negatívan róla, sőt elég sokat kérdezget az iskoláról. Most már csak azon drukkolunk, hogy sikerüljön bekerülnünk. 

Igaz barátok

Gergő egyik este az alábbiakat mesélte:

- Tomi azt mondta, hogy ha én meghalok, akkor ki fog engem ásni.

Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudtam...

 A gyufa esete és egyéb "nyalánkságok"

Ma azzal fogadott az egyik óvónéni, hogy mesélte-e nekem a másik óvónéni a tegnapi gyufás sztorit.  Mondtam nem, csak Lili mondott róla pár szót, de azt nem igazán tudtam összerakni. Hát a történet annyi, hogy hittan órán az egyik kisfiú elcsente az asztalról a tanárnéni gyufás dobozát. Mivel Lilinek volt a ruháján zseb, ezért betette oda, Liliom meg jó csempész módjára kihozta. A baj, hogy itt nincs vége a dolognak, mert a kisfiú a délelőtti udvarozás során gyújtogatott a bokorban (Lili innentől nem vett részt a bűntényben, tehát elvileg „csak” bűnsegéd volt...). Szerencsére komolyabb baj nem történt, de mondták, hogy a kisfiú szülei holnap délutánra hivatalosak. Kérdeztem, hogy menjünk-e mi is, de nem kell, csak elmondták, hogy tudjak róla. Mert úgy az egész egyáltalában nem öröm, de Lili nem mondta el az igazat amikor kérdezték, sőt amíg nem kezdett szorulni a hurok, addig terelt rendesen (állítólag ez jellemző rá, hogy nem mondja meg mi volt, füllent). Délután elég sokat beszélgettünk erről, hogy miért fontos az őszinteség, és hogy ha tudja, hogy valaki butaságot csinál, akkor ő ebbe ne legyen partner, hanem igenis úgy cselekedjen, ahogy a szíve diktálja... Remélem eljutott hozzá amiket mondtam, bár 10 perc papolás után azt kérdezte, hogy adok-e neki kiflit mert éhes. Egyébként mondták, hogy az elmúlt 2 hétben kicsit elkanászosodott, "nagylányoskodik". Ezt itthon is érzem, sokat vitatkozok vele, remélem nem feleslegesen.

Azért kiakadtam, tudom, hogy Lili nagyon befolyásolható, és komolyan rettegek az előttünk álló (kis)kamaszkortól, hogy miket fog csinálni, és próbálok hinni benne, hogy azok az alapok számítanak amiket otthonról hoz.

Az okítás után a kisebbik csemetét is elővettem, mert hazajövetelkor kerestem volna a zsákjában zoknit, de helyette csomó mást találtam: pl. rengeteg fa vonatsín darabot, lego kockákat stb. Annyira dudorodott a zsák, hogy azt hittem kiszakad. Ez Lili ügye miatt csak itthon tudatosult bennem. Kérdeztem fiúcskát, hogy mi is ez, először nem akart róla beszélni, aztán meg annyit mondott, hogy az egyik gyerek kitalálta, hogy játsszák azt, hogy lopják el a benti játékokat, és Gergő azt gondolta, hogy ő is ezt fogja akkor játszani. Na innentől kezdve röpködtek a buta bácsi, rendőr, bilincs, börtön, bűnöző stb. szavak.  Konklúzióként megállapítottuk közösen, hogy talán az lesz a legjobb megoldás, ha holnap reggel azonnal visszavisz mindent a csoportszobába (mama amúgy azt hitte, hogy azok saját játékok, és mondta neki tegnap, hogy vigyék haza, de Gergő mondta, hogy nem kell. Itt adnék 1 jó pontot Gergőnek, hogy az óvoda épületéből még nem távolította el, tehát lehet csak a zsákig vitte volna amúgy is átmenetileg...).

Amik történnek még nálunk: Lili (vagyis az apja...) elhagyta a szülinapjára kapott órát az uszodában, amiért fújtattam rendesen..., továbbá kezdünk letaknyosodni mindannyian, így újból előkerült nálunk a porszívós orrszívó. 

Bánat ellen

Nem vagyok mostanában túl jó hangulatban, valahogy nem úgy mennek a dolgok ahogy kellene. Ezt már a család is érzi, ezért ma vigasztaltak:

- Gergő legoból épített nekem, ahol "gonoszok tervet készítenek"

- kaptam virágot

- Lili írt nekem levelet: "Drága Anyukánk Azt szeretnénk, hogy ne legyél szomorú és jokedvedlegyen"

Utóbbi kettőbe apánk keze rendesen benne van. Ezek után nincs jogom depibe zuhanni...

Tervezett hétvégi programjaink

az alábbiak voltak: mozi, előtte setleg fürdő, utána valahol vacsi vagy pizzázás. Helyette az estét a baleseti sebészet ügyeletén töltöttük, mert férj futás közben egy boltív alatt akart átfutni, de figyelt arra, hogy ne pont középen fusson, mert tiszta jégborda volt az út. A terv jó volt, csak azzal nem számolt, hogy a boltívnek van egy olyan elhanyagolható tulajdonsága, hogy nem mindenhol egyforma magasságú, így sikerült neki lefejelnie a betont. Jókora nyílt sebbel a fején jött haza, nagyon csúnya volt, így mentünk azonnal orvoshoz. Ő úgy képzelte, hogy megbeszéli az orvossal pikkpakk a dolgokat és mehetünk is haza, bebizonyítja neki, hogy nem kell röntgen, és összevarrni se kell. Ehhez képest természetesen azonnal elküldte röntgenre, és utána egyenesen a sebellátóba mentünk összevarrásra... 3-4 öltéssel tudták összevarrni, és 1 hét múlva kell mennie varratszedésre. Remek kis este volt....

A hétvége sebesüléseit Gergő zárta vasárnap este, amikor is akkorát hasalt az előszobában, hogy teljesen szétcsattant a szája, percekig ömlött a vér a szájából. Aztán szerencsére az elmúlt, de rendesen be van dagadva és lila is. 

 

Megszállott

Azt kell mondjam, hogy Lili kori tekintetében nem ismer mértéket. Legutóbb hiába mondtam neki, hogy elég lesz a délutáni edzés, azt mondta, hogy tudja, hogy lesz, de ő szeretne menni délelőtt is. Annyira határozott volt, hogy végül mégiscsak kimentünk a Csónakázó tóra (ami végre befagyott, már nagyon várta). Nagyon jól érezte magát, alig volt valaki (csak egy pár hokis gyerek). Amíg ő szelte a jeget, mi majdnem szétfagytunk Gergővel. Örülök neki, hogy ez a kori ennyire bejött neki. Az edző szólt egyébként, hogy többet kellene mennie, mert ügyes, eleinte heti 3x, aztán heti 5x. Utóbbi azért már nem kevés, így ezen még vacillálunk. Kettős érzéseink vannak, egyrészt nagy öröm, hogy ennyire ügyes, és kiválasztják, másrészt meg kicsit tartunk tőle, hogy akkor innentől már erről fog szólni az élete (amit ha szeret, és szívesen csinálja, akkor lehet nem is baj...). Én amellett vagyok, hogy ha szereti és bírja (meg a család is - főleg papa - bírja a folyamatos fuvarozást), akkor miért ne. Meglátjuk.

 

Előzmények

www.liligergo.freeblog.hu