Budapest

Pár hete egy hosszú hétvégét Budapesten töltöttünk. Már nagyon vártuk, hiszen viszonylag ritkán találkozunk az ottani barátainkkal, de sajnos egy éjszakai " hányós betegeskedés" keresztülhúzta a terveinket. Így végülis nem a barátokkal töltöttük ezt a pár napot, hanem négyesben. Ennek ellenére azért jól éreztük magunkat. A gyerekeknek már régen ígértük,  hogy kipróbáljuk a metrót, és ezt az igéretünket be is tartottuk. Tetszett nekik, de azért utazás közben csak úgy ostromoltak a kérdéseikkel: pl. hogy csinálták ezt a nagy alagutat, miért van ennyire sötét, miért van olyan nagy szél, hol vannak a vakondok stb. A metróhoz hasonló sikereket aratott a meredek mozgólépcső is. Hogy kerek legyen a hétvége, vasárnap még elmentünk hajókázni is. Mondjuk ez már nem volt akkora újdonság, de programnak jó volt.

Nagy sportágválasztó

A fenti program keretében szeptember közepén rengeteg sportággal ismerkedhettek meg a gyerekek. Egy teljes péntek délutánt erre szántunk, de szerintem 3 alkalom is kevés lett volna, hogy mindent ki tudjanak próbálni ami tetszett nekik. Eleinte félénkek voltak, de aztán egyre nagyobb kedvvel vetették bele magukat mindenbe. Ami nagyon tetszett nekik az a tájfutás és a floorball volt, de lelkesen ugrottak távolt is, ijászkodtak, vívtak. Jól telt.

Szép magyar beszéd

Este feladatoztunk a gyerekekkel. Amíg Lili gyerek keresztrejtvényt fejtett, addig Gergő feküdt mellettem, és  énekelgetett: "bunkóbunkóbunkó...". Nagyjából ezt az egy szót dalolgatta egy huzamban. Elég rövid időn belül ripakodtam rá:

- Mit mondtál???? Kitől tanultad ezt a csúnya szót?

Erre jött a válasz:

- Senkitől.

Aztán csak kiderült:

- Abban az újságban volt, amiben egy ősember van, és az ő kezében volt.

Erre elrohant és hozta is az újságot. Én meg csak pislogtam nagyokat...

Vitaminbomba 2.

Lili másnap este: 

- Szóba sem jöhet, hogy iszok abból az izéből.

Vitaminbomba

Az ősz beköszöntével elkezdtük a szokásos vitaminkúránkat. Már csak azért is, mert Gergő pár napja köhög kicsit, és tegnap reggel említette a fülét is, hogy fájdogál. A kolleganőm javasolt egy turmixot, amit ők rendszeresen isznak, és nekik nagyon bevált. Gondoltam én is kipróbálom. Ami szükséges hozzá:

- 1 piros grapefruit

- 1 fekete retek

- 1 cékla

- répa

- alma

Ezeket mind gyümölcscentrifugán leturmixolni, majd nem is marad más, mint meginni.

Na nálunk ez az utolsó fázis kicsit nehezen ment. Igazából azt kell mondjam, hogy borzasztó íze lett az italnak, és hiába próbáltam mézzel kicsit feljavítani, nem nagyon sikerült. Gergőnek sikerült 10 perc alatt 1 kortyot lenyelnie, és utána berohant a nappaliba, miközben azt kiabálta, hogy "TÚLÉLTEM!!" Aztán hazajött apjuk, Gergő rohant elé: "Apa, gyere, anya csinált egy olyan innivalót amitől hányni lehet! Kóstold meg Te is!"

Fogmosás előtt újra próbálkoztam, az eredmény: 1 korty vitaminos lére 3 pohár víz.

Szóval nem arattam nagy sikert. Most a terv az, hogy behűtöm és minden nap isznak belőle 2-3 kortyot. 

Vagy ha nem, akkor majd megiszom én (bár engem is ráz a hideg tőle) és kicsattanok majd az egészségtől.

Szerelem

Gergőt tegnap vacsora közben nyaggatom:

- Neked van szerelmed az oviban?

- Van!

- Elmondod ki?

- Nem!

- Ó, mond már el!

- Nem!

- Csenge, Saci, Adrienn?

- Nem mondom.

- De szeretném.

- TOMI!!!!

Próbáltam puhatolózni, hogy mi a leosztás a kapcsolatukban, ki lesz majd az anyuka, milyen lesz Tomihoz bújni ha majd együtt laknak, de csak röhögött. Azért 30 év múlva nem hiszem, hogy nagyon hahotáznék ezen a történeten, főleg ha még az előző terv is megvalósul, hogy ámokfutó szeretne lenni... Agyilag cseppet kikattannék. 

Egyébként tényleg szoros barátság lehet köztük, mert tegnap arra mentem az oviba, hogy nagy vita van 3 fiú között. Az történt, hogy egy kisfiú megdobálta homokkal Gergőt, mire Tomi kiakadt, és kb. 5x annyi homokot zúdított a kisfiú nyakába megvédve ezzel Gergőt. Szegény óvónéni próbálta rendezni a történteket, több-kevesebb sikerrel.

Lelki dolgok

Az iskola közeledtével sokszor eszembe jutott, hogy Lili hogy fogja viselni a változást, talál-e majd barátokat, beilleszkedik-e könnyen, megszereti-e az iskolát. Az nem is nagyon jutott eszembe, hogy esetleg Gergőnek lesznek nehézségei ezzel a helyzettel. Pedig végül úgy alakult, hogy leginkább az ő lelkét kellett ápolnunk. Volt, hogy Lilitől kérdeztünk az iskoláról, és azt vettük észre, hogy Gergő bevonul a wc-be és ott ül egyedül a földön, duzzog. Amikor kérdeztük mi a baj, akkor azt mondta, hogy egyedül szeretne lenni. Aztán rájöttünk, hogy az lehet a baja, hogy nehezen viseli, hogy Lili most már papíron is iskolás nagy lány lett, ő pedig maradt az oviban kisfiú, és hogy most milyen nagy esemény, hogy a nővére iskolás lett. Most már eltelt 2 hét , és úgy érzem kezdi megszokni a helyzetet, elfogadja, próbáljuk őt is erősíteni, sokat kérdezni, hogy vele mi történt az oviban, de az biztos, hogy a köztük lévő állandó "versengésben" most szegény fiúcska maradt alul,  mert ugyebár hiába szeretne ő is iskolás lenni már, egyelőre ő nem mehet. Rettenetesen húzza felfele őt Lili, szinte nem is érezzük a köztük lévő 2 év korkülönbséget, Gergő nem szeret semmiben lemaradni Lili mögött. Remélem be fog állni egy normális egyensúly, és mindenkinek rendben lesz a lelke.