Futóversenyek

Augusztusban több  helyen is jártunk futóversenyen (Hajdúböszörmény, Mezőtúr, Hajdúszoboszló). Volt amikor családilag mindenki futott, de a gyerekek és apa fix pontként mindig indultak. Elég lelkesek, és ügyesek is (apa által rendesen motiválva vannak: 1-1 verseny végén mindig kapnak valami kis meglepetést). Lilinek lett egy első és egy negyedik helyezése, Gergőnek pedig megszületett eddigi legjobb eredménye: Mezőtúron 4. lett ő is, pedig 2 évvel idősebbek is vele futottak.

Mezőtúrra vonattal mentünk, gondoltuk jó program lesz a vonatozás. Végül is az volt, de természetesen késtek a vonatok (nem tudom miért, lehet a sínek nem bírták a 27 fokot...), és így le is késtük az első csatlakozásunkat. Még szerencse, hogy volt másik vonat, így időben odaértünk.

 

Karneváli hangulat

Természetesen idén sem maradtunk ki a virágkarneválból (bár már eléggé érik a gondolat, hogy legközelebb jó messzire elutazunk ebben az időpontban a városból). A gyerekekkel elmentünk pár programra, és a virágkocsikat is megnéztük. Nekik mindig tetszik.

Rubik kocka

Az elmúlt hetekben a fent említett kocka Lili egyik legkedveltebb játéka lett. Az utazások alkalmával nagyon jól jött, hiszen tényleg órákat képes volt vele eltölteni. Természetesen teljesen kirakni még nem tudja, de nem adja fel. A nyár folyamán voltunk egy vasút-modell kiállításon, ahol az egyik fiatal irányító - aki kezelte a vonatokat - pont ezzel a játékkal ütötte el az idejét, ráadásul nem is csinálta rosszul. Nagyon pörgött a kezében a kocka, és pillanatok alatt ki is rakta. Lili természetesen ezek utána tátott szájjal figyelte, végül apával oda is mentek hozzá. Kiderült, hogy a fiú családjában van, aki versenyszerűen foglalkozik ezzel, és - bár elég profinak tűnt - ő csak hobbi szinten űzi. A vonatok innentől kezdve sokadrangúak lettek.

Viziszörny

A nyaralásból hazafele jövet megálltunk egy aquaparkban. Ez önmagában nem lenne nagy szó, de utólag maradandó emlékké vált a dolog, hiszen fiúcska itt érzett rá a víz ízére... Mint tudjuk eddig Gergő eléggé nehezen tűrte, ha az arcához akár egy vízcsepp is ért. Pl. hajmosásnál is törölközőt rakott az arca elé, pedig tényleg vigyáztam rá, hogy ne érje víz se a fülét, se a szemét, se az arcát. Továbbá az úszótanfolyamok nagy része is pont emiatt fulladt kudarcba, mert a víz alá nem igazán volt hajlandó lemerülni. Nem tudjuk itt mi váltotta ki a változást, de az ottlétünk 3 órája alatt 2,5 órát volt vízben (még enni se ment ki...), és annak a felét a víz alatt töltötte. Nagyon belejött, és láthatóan élvezte, hogy el vagyunk a dologtól ájulva, hogy mennyire ügyes. Le se vette az úszószemüvegét, csak levegőért jött fel. Itthon még gyorsan kimentünk az uszodába párszor, nehogy elfelejtse, hogy kell lemerülni. Szerencsére azóta is élvezi a vizet, sőt, ő mondja, hogy menjünk úszni. 

Balaton

Sümeg - Lovagi torna

Hévíz-Keszthely

Szemészet

Múlt héten Lili egyik reggel úgy kelt, hogy bevérzett a bal szeme. Tudtam, hogy elő szokott ilyen fordulni (bár leginkább csak felnőtteknél hallottam erről), és hogy majd magától elmúlik, de azért nem volt annyira nyugtató a látvány. Adtam neki c-vitamint és rutascorbint, de 3 nap után - miután semmit nem változott a helyzet -  úgy döntöttünk inkább megmutatjuk egy szakembernek. Szerencsére megerősített minket abban, hogy semmi gond nincs, olvastatta Lilit, megnézte nagyítóval a szemét, és mondta, hogy nincs teendő, majd magától felszívódik.  Nem gyorsítja semmi a folyamatot, és nyugodtan mehet vele vízbe, mintha nem is lenne ott semmi. Azóta sokat javult, és múlóban van.

Iskolába készülünk

Július végén hirtelen elhatározásból úgy döntöttünk, hogy megvásároljuk az iskolai dolgokat, és nem halasztjuk augusztusra. A holmik nagy részét sikerült is beszereznünk. Lili nagyon lelkes volt mindenben, utána itthon iskolatáskával a hátán közlekedett. Szerencsére most várja az iskolát, reméljük kitart a lelkesedés.

Ejtőernyős

Nyíregyházán jártunk egy atlétika versenyen, melynek zárásakor ejtőernyősök ugrottak a sportpályára. 

Gergő csodálattal figyeli őket, majd megkérdezi:

- Hogy megy majd vissza? 

Atlantika-képekben

Tiszán - úszás

5 nap távollét után Lilit meglátogattuk mamánál, aztán pár nap után haza is hoztuk a kisasszonyt. Ennek semmi különös oka nem volt, hiszen jól érezte ott magát, nem volt honvágya sem, csak nekünk már hiányzott, meg azért mégiscsak az a jó, ha együtt vagyunk. De szerintem ha úgy alakul, akkor simán maradt volna még. Gergő is jól viselte Lili hiányát, bár érezhető volt, hogy egyedül van, sokkal többször rángatott (volna) minket, nem volt kivel játszania, és legfőképpen nem volt kit piszkálni. Szerencsére nagyon jó időnk volt, így le tudtunk menni a Tiszához, bár sajnos a jó idő ellenére a víz hideg volt, és magasan is volt még mindig. De nagy meglepetésünkre Gergő roppant élvezte a vizet, rohangált, ugrált benne. Ennyire nem oldódott még fel sohasem víz közelben, és gondoltuk meg is lovagoljuk a lehetőséget, és ahogy hazajöttünk papával el is mentek egy úszótanfolyamra, ahol sajnos a lelkesedése rögtön le is tört. Még első alkalommal elment, be is ment a vízbe, de már másodjára nem volt hajlandó semmire. Még vontatóval sem tudtuk volna kivinni a lakásból. Valamiért nagy stressz van benne az úszás oktatással kapcsolatban, és nem tudjuk mi. Mond mindenfélét, hogy ki kell ülni a szélére, meg hogy van ott tanító és azt nem szereti, de igazából nem tudjuk mi váltja ki nála ezt az ellenkezést. Azóta pár alkalommal voltunk az uszodában családilag, és akkor semmi gondja nem volt, bejött, labdáztunk...  Azért remélem egyszer megtanul valamilyen formában úszni.